előfizetésem
Hírlevél
A rendszeres késés pszichológiai okai
Mindannyian ismerünk valakit, aki mindig késik. Mérgesek vagyunk, hogy várni kell rá, és később kezdődhet a közös program. Kutatások szerint pszichológiai okok állhatnak a háttérben, és a düh helyett megértéssel kellene fordulni a késők felé.
Ismerjük a szólást, hogy a pontosság a királyok udvariassága. XVIII. Lajos híres mantrájához nemcsak a kortársak igyekeztek tartani magukat, hanem a diplomáciai életben azóta is alapelvnek számít, hogy a magasabb rangú személy nem várakoztathatja meg a többieket. Ugyanakkor a hétköznapi életben nem ilyen egyszerű a helyzet, mi több, a késés szinte népbetegség. Ezt mutatja, hogy a szólást azóta iróniával is használjuk, amely szerint majd akkor várjanak el bárkitől pontosságot, ha az illető király lesz.
Késés a mindennapokban
A családunk egyik ága notórius késők gyülekezete, amit a többiek lemondó beletörődéssel, idegességgel vagy kifejezett haraggal kezelnek. Általában elhangzik, hogy a késők nem tisztelik a többiek idejét, illetve fontosabbnak tartják magukat annál, hogy az eseményre pontosan jelenjenek meg. Arról már sokkal kevesebbet beszélünk, hogy a késők legtöbb esetben gyomorgörccsel és hatalmas lelkifurdalással érkeznek.
Ezért legyen olyan lakásbiztosításod, ami akkor is fizet, ha beüt a krach
Alfie Kohn viselkedéskutató szerint a krónikus késők élvezik a figyelmet, amikor belépnek, vagy túlságosan énközpontúak ahhoz, hogy észrevegyék, várnak rájuk. Azonban Kohn is elismeri, hogy ez nem feltétlen igaz, mivel léteznek olyan notórius késők, akik olyan eseményekre sem képesek odaérni, ami számukra is fontos lenne, például egy repülőgép indulására vagy egy állásinterjúra.
Susan Krauss Whitbourne, a Massachusetts Amherst Egyetem pszichológusa, ugyanakkor vitatkozik ezzel az elmélettel. Egyrészt már a freudi pszichológia is azt állítja, hogy az emberek önpusztító hajlamai szerepet játszanak a késés kialakulásában, egyfajta csapdahelyzet alakul ki a késés és a megbüntetés körforgásában.
Ez egybecseng a késők bűntudatával.
Másrészt létezik az úgynevezett időalapú prospektív emlékezet, amely gyakorlatilag az egyes feladatokra jutó idő megbecsülését, illetve az adott feladat elvégzése közben az időérzékelést jelenti. Whitbourne szerint, akiknél fejlettebb ez a készség, azok jobban tudják szabályozni saját időmérésüket, így pontosabbak.
Pszichológiai okok, hétköznapi reakciók
2016-ban a Washington Egyetem pszichológusai kísérleteztek az időalapú prospektív emlékezettel. A résztvevőknek meghatározott idő alatt kellett bizonyos feladatokat elvégezniük, közben nézhették az órát. A teendőket viszont úgy állították össze, hogy abba a résztvevők nagy valószínűséggel belefelejtkezzenek, és ne legyen idejük ellenőrizni az idő folyását. A kísérletből egyértelműen kiderült, hogy egyesek jobb időbecslők, mint mások.
A borderline és a nárcisztikus személyiségzavar a modern pszichológia fókuszában
A technikai fejlődés társadalmi szinten rontja egyébként az időbecslést. A TikTok videók pörgetése, az Instagram képek és storyk egymás utáni nézése közben nem tűnik fel, mennyi idő telt el. A GPS nemcsak a tájékozódási képességet rombolja, de az idő érzékelését is átrendezi. A Google például a sétával elérhető úticélokra sok esetben jóval hosszabb időt jósol, mint a valóság, mivel az idősebb felhasználók igényeihez is igazodnia kell. Így azonban a fiatalok is hajlamosak lassabban sétálni, ha egy alig tíz percre lévő látványosságra a Google negyedórát jósolt.
Bár Kohn állítása szerint a késés az önfegyelem hiányára vezethető vissza, hogy az emberek képtelenek elszakadni kedvelt tevékenységüktől vagy egy olyan feladattól, amelyet úgy éreznek, el kell végezniük, nem hagyható figyelmen kívül a társadalmi hatás sem. Például teljesen elfogadott, hogy egy baráti vacsora hiába van hétre kiírva, később kezdődik, vagy hogy az ember saját igényei szerint kell alakítania az életét.
Adoree Durayappah-Harrison pszichológus például azt mondja, hogy a bagoly típusú emberektől nem lehet elvárni, hogy reggel időben beérjenek a munkahelyükre. Kamalyn Kaur pszichoterapeuta pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy szégyenérzetet, alkalmatlanságot, bűntudatot vagy frusztrációt válthat ki a folyamatos késés. Ez azt az érzést kelti, hogy cserbenhagyjuk a másikat, még akkor is, ha nem.
Társadalmi kérdés
A mai pszichológiai magyarázatok között az önszabotázs és a halogatás gyakran szerepel, hátterükben pedig az az önbeteljesítő jóslat áll, hogy az illető nem érzi magát szerethetőnek, így előidézi a környezet negatív reakcióját. A YouGov felmérése szerint minden tizedik brit gyakran késik, huszonnyolc százalékuk pedig a partnerükről mondja ugyanezt. Szintén bevallják, hogy emiatt gyakran vitatkoznak. Párkapcsolati szakértők is megerősítik, hogy gyakori oka a szakításnak az egyik fél rossz időmenedzsmentje.
Szemránckrém hat évesen? – Ez az egyik legkárosabb trend, ami a közösségi médiában valaha elterjedt
Kérdés, mi lehet tenni. Egyrészt a notórius későknek ajánlott tudatosítaniuk magukban, hogy hajlamosak a túlzott optimizmusra. Hogy egyszer hiába értek be húsz perc alatt a negyven percre lévő munkahelyükre, az nem azt jelenti, hogy ez mindig így lesz. A feladatok elvégzésére ezért érdemes huszonöt-harminc százalékkal több időt számolniuk, mint eredetileg gondolnák. Használhatnak tervezőket, emlékeztetőket, de pszichológusok figyelmeztetnek, hogy ezeket sem szabad túlzásba vinni, mert akkor az fog frusztrációt okozni.
A másik oldalról a pároknak, családtagoknak, barátoknak és munkatársaknak kellene empatikusabban állni a notórius későkhöz. Ehhez általános társadalmi edukációra lenne szükség, hogy az emberek megérthessék, a folyamatos késés nem ellenük irányul, hanem a gyerekkorban gyökerező szorongáshoz és alacsony önértékeléshez köthető.