előfizetésem
Hírlevél
Két hétig minden nap lefeküdtem 20 percre délután: így változtatott meg a power nap
Nem sokkal múlt dél, az ebédidő lejárt, most kellene aktívnak lenni, tele energiával, csakhogy a puszta ébren maradásért is küzdeni kell. Mind ismerjük az érzést. Vannak, akik ilyenkor isszák a második kávét, mások frissítő hideg vizes arcmosással próbálkoznak, és itt vagyok én, aki egyszerűen csak alszik egyet. Hogy megtudjuk, milyen hatással van egy átlagos nő mindennapjaira az úgynevezett power nap, két héten keresztül következetesen betartottuk az “erő alvás” szabályait. Íme, az eredmény.
A power nap a NASA-nak köszönheti népszerűségét, az űrkutatással foglalkozó szervezet ugyanis régóta tartja az állítást, mely szerint egy 26 perces délutáni szundi 34%-kal növeli a teljesítményt és 54%-kal az éberséget. Elon Musk és LeBron James egyike azoknak a sikeres embereknek, akik a gyors délutáni pihenőre esküsznek. Meglehet, nem kizárólag ezen múlik a sikerük, mindenesetre elég ösztönző.
Legalábbis számomra az volt, így elhatároztam, hogy két héten keresztül minden nap lefekszem legalább 20 percre, hogy megnézzem, valóban működik a híres power nap? Különben is, a korán kelés tesztet egyszer már teljesítettem, az alvással, vagy legalábbis pihenéssel teli két hét miért ne menne? A kísérlet szabályai a következők voltak: minden egyes nap, lehetőleg ugyanabban az időben, 13:00 és 15:00 között 20 percet töltök pihenéssel, akár elalszom, akár nem, maradok a besötétített szobában. Előtte és utána pedig nem iszom kávét. Végül az egyik legfontosabb: leírok mindent.
1. nap: Szokatlan énidő
A fiam elaludt. Én pedig először nem rohantam a mosatlanhoz, nem nyitottam meg a levelezést. Lefeküdtem. Csend volt. Nem aludtam el, de mire letelt a 20 perc, mintha újraindítottak volna. Nem volt drámai különbség, de nem is váltottam zombi üzemmódba délután. Ez már valami.
2. nap: Ezt elszúrtam
Elbambultam, és nem állítottam be az időzítőt, nehogy a nappali ébresztőóra felverje a mellettem alvó kisfiamat. Ennek eredményeként 30 percet aludtam. Mély álomba estem, és mikor felkeltem, azt se tudtam, milyen nap van. Aztán jött a lassúság, nehezebben keltem, mintha hajnal lett volna. Rögtön utánaolvastam, és kiderült, hogy az alvásciklusok kb. 90 percesek, és ha a mélyalvás közepén ébredünk, az rosszabb, mint ha nem aludtunk volna. Ez magyarázatot ad arra, hogy a power nap miért éppen 20-26 perc.
Melegszik a Föld, lehet, hogy húsz éven belül Magyarországon is lesz szieszta?
3. nap: Működik!
Beállítottam az ébresztőt. Kávé nélkül. Meditációs zene a fülemben, szemem csukva, agyam lebegő üzemmódban. Talán el is szenderedtem, de pont az ébresztő előtt ébredtem fel - gyorsan ki is kapcsoltam, így legnagyobb örömömre a fiamat sem keltettem fel vele. És utána? Úgy dolgoztam végig a délutánt, mint egy japán szerzetes. Nem volt agyhalál 4 körül, nem fáradtam el fürdetésre, és nem is kívántam a délutáni kávét.
4. nap: A világ nem áll meg
Épphogy lefeküdtem, valaki elkezdett flexelni a szomszédban. Utána a gyerek felsírt. A 20 perc pihenésből 5 lett. Viszont azt vettem észre, hogy már az is segített, hogy egyáltalán megengedtem magamnak, hogy leüljek.
A pihenés önmagában elkezd dolgozni.
5-7. nap: Ez már rendszer
A testem már magától jelez délután 1 körül, hogy most kéne lepihenni. Nem mindig fekszem le teljesen, néha csak hátradőlök a kanapén, karomban az alvó babával és egyszerűen becsukom a szemem. De így is egyre kiszámíthatóbbá válik a nap. Tudom, hogy jön a fáradtság, és azt is, hogy van rá megoldás.
8. nap: Jobban bírom
Az esti altatás mindig nehéz ügy. Ma viszont – mivel délután pihentem – este is maradt elég erőm, hogy türelmesen elaltassam a kicsit. Ez volt az első nap, hogy észrevettem: nemcsak én vagyok frissebb, de a környezetem is. Vagyis már a családom is profitál belőle.
Stressz és alvászavar gyötör? Lehet, hogy a hálószobád a hibás – mutatjuk, min kell változtatnod
9. nap: Nem mindig megy, de nem baj
Volt egy nap, amikor nem tudtam lepihenni. Esküvőn voltunk. Minden csúszott. Ez pedig kiborított, mert nem pusztán fizikailag, hanem mentálisan is hiányzott a pihenő. Furcsa volt ezt észrevenni, a szundi hiánya frusztrálttá tett.
10–12. nap: Túlélés
Egyre ritkábban nyúlok kávéért. Jobban figyelek a mindennapokban, több energiám marad a sportra is. A feladataimat gyorsabban végzem el, nem húzom őket, mint a rétestésztát. Bár még mindig nem vagyok hajnalban kelő típus, ugyanakkor mégis hatékonyabb vagyok.
13. nap: Szociális pihenés
Átjött egy barátnőm, akinek elmeséltem a kísérletet. Ő is anya, ő is fáradt. Ledőltünk egymás mellé a kanapén 20 percre, és csak csöndben voltunk. A gyerekek a babakocsiban aludtak. Utána úgy beszélgettünk, mint két újratöltött nő. Ekkor ismertem fel, hogy a pihenés lehet közösségi élmény is, és hogy nem kell egyedül csendben szenvedni.
14. nap: Mit viszek tovább?
A 20 perces pihenés nem lett szent és sérthetetlen rutin, de bekerült az „önmagamról gondoskodás” eszköztárába. Nem vagyok attól rosszabb ember, ha egy pillanatra lelassítok, sőt, talán egy kicsit jobb anya, jobb kolléga, jobb feleség vagyok tőle. Hogy mindennap betartom ezután is? Megpróbálom, mert mint az elmúlt hetek is mutatják: a power nap működik!
A szakértő szerint a sikeres emberek ilyenkor kelnek: kipróbáltam egy hétig
A power nap nem luxus
Ez a két hét megtanított arra, hogy a pihenés nem ellensége a hatékonyságnak, hanem éppen az alapja. Nem kell mindig aludni, néha elég csak lelassulni, csukott szemmel csendben lenni, kizárni a zajt. Aki próbálta már kihozni magából a maximumot úgy, hogy közben folyamatosan túlterhelt, az tudja, hogy ez nem fenntartható. A power nap viszont igen. Külön jó, hogy nem kerül pénzbe. Nem hosszú, nem megy sem a gyereknevelés, sem a munka, sem a háztartásvezetés, sem a kapcsolatok rovására. Végső soron azt gondolom: kell napi 20 perc szundi magunkra!