Kolossváry Orsolya, a Yoga Brunch Budapest alapítója: „A jóga megmutatja azt is, hogy el tudsz érni olyan dolgokat, melyekről korábban nem is álmodtál”
Kolossváry Orsolya, a Yoga Brunch Budapest alapítója sokak számára ismerős lehet már a GLAMOUR különböző felületeiről. Néhány éve a járvány alatt minden este kizökkentett a letargiából és bevezetett minket a jóga világába. De mi az ő története, és mit jelent számára a hivatása?
A vírus nehéz hónapjaiban naponta új pózokat tanulhattunk meg tőle, és a visszajelzések alapján nyugodtan kijelenthetjük, sokakkal szerettette meg ezt a mozgásformát. Azóta pedig még többen csatlakoztak szenzációs óráihoz.
Mióta tart a jóga iránti szenvedélyed?
Több mint egy évtizeddel ezelőtt próbáltam ki először a jógát. Minden különösebb elvárás nélkül mentem el az órára, 25 éves voltam, egy olyan életszakaszban, amit posztkamaszkornak is nevezhetnénk. Egyetem után még nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék kezdeni magammal. Éppen kijöttem egy hosszú kapcsolatból, és kerestem önmagamat. A jóga után pedig nagyon jól éreztem magam. Így aztán azt vettem észre, hogy minden héten megyek több alkalommal, és onnantól nem volt megállás.
Teljesen elköteleződtem. Munka után, télen-nyáron, mindig találtam rá alkalmat. A kamaszkorom elején kezdődött a keleti filozófiák iránti érdeklődésem. Ekkoriban a jóga nem mint sport foglalkoztatott, hanem a mögöttes filozófia érdekelt. Már 15 évesen sokat beszélgettem másokkal erről a témáról, és éreztem, hogy el kell majd mennem jógázni. Ami furcsa, hogy ez végül tíz évvel később történt csak meg.
Ne az legyen a fontos, hogy a legfrissebb kollekcióból legyen a jóga ruhád - beszélgetés a Studio Aeden alapítóival
Minden akkor történik, amikor történnie kell…
Igen, pontosan ezért szoktam mondani, hogy oka van annak, hogy ki mikor lép a jógaszőnyegre. Ott kezdődik el egy belső utazás is. És lehet, hogy ahhoz meg kell érni. Az én esetemben így volt.
Sokszor halljuk, hogy a jóga több mint testmozgás. Ez nagyon megfoghatatlan annak, aki még nem tapasztalta. Neked személyesen mi az a „több”?
Ez egy belső munka. Itt nincs hangos zene, nem olyan, mint egy kardióedzés. Egy klasszikus jógaóra a megérkezéssel kezdődik. Nem beleugrunk jógapózokba, hanem bevisszük a figyelmet. A végén pedig van egy relaxáció, amiről azt gondolom, hogy a koronája az egész gyakorlásnak. Ott adunk teret magunknak, hogy feldolgozzuk az előtte véghez vitt feladatokat. Testileg és lelkileg is.
Ezt mindenki meg tudja élni?
Nem szeretem ráerőltetni az emberekre, hogy mindenképp bármit belül megéljenek, vagy bármilyen spirituális, belső céljuk legyen a gyakorlással. Oktatóként szerintem nem szabad erőszakosan hozzáállni ehhez a kérdéshez. Ha valaki csak mozgás céljából érkezik az órámra, azt is teljes mértékben elfogadom. Úgyis rajta múlik, érezni fogja-e, hogy emögött több van, vagy sem. Sokszor van olyan, hogy nem azzal a céllal ül valaki a matracra, hogy belülről is dolgozzon önmagán, de akarva akaratlanul, ez a folyamat beindul.
A yin jóga lenne az érzelmi és testi blokkok feloldásának kulcsa?
Sokan szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy megváltozhat egy ember személyisége a jóga miatt.
Magamból kiindulva is azt mondom, hogy nagyon sok minden változhat. És ez egy véget nem érő folyamat. A jógamatrac az életem kicsi mása. Van olyan gyakorlás, ami nagyon könnyed, simulékony, és közben kecsesen áramlasz. Semmi erőfeszítést nem érzel benne. De van olyan gyakorlás is, ami nem annyira esik jól. Szembejön olyan póz, amiről azt gondolod, soha nem fog menni. Ez frusztrál, és itt szól közbe az egó is. Itt indul a belső munka. És sokan éppen itt állnak le. Van, aki nem kér az akadályokból, mert úgy érzi, erre még nem áll készen.
A jóga türelemre és alázatra tanít. Ugyanakkor megmutatja azt is, hogy el tudsz érni olyan dolgokat, melyekről korábban nem is álmodtál. Én is százszor feladhattam volna! Persze azt is el kell fogadni, ami nem megy, és soha nem is fog menni. Minden lehetőség felé nyitottan kell állni. Az élet is erről szól. Ha megtanuljuk az elfogadást, nem azonosítjuk már magunkat másokkal, a külső dolgokkal, és nem másoktól függ majd a belső békénk.
Mit szeretsz oktatóként leginkább ebben a hivatásban?
Amikor az órám végén úgy megy ki valaki a teremből, hogy már nem az aznapi történések határozzák meg, hogy hogyan érzi magát, hanem a legbelső énje bontakozik ki. Ezt az érzést szeretem leginkább átadni az embereknek. A legfontosabb, hogy elfogadják magukat.
Jó hallgatni, amilyen szenvedéllyel beszélsz erről. De egyre többször veszem észre azt, hogy vannak, akik csak azért jógáznak, hogy felvegyenek egy menő ruhát és készüljön róluk pár előnyös fotó.
Egy indiai jógaoktatótól tanultam, nagyon konzervatív keretek között. Oda nem mehetett senki úgy, hogy kilátszott a válla. Nagyon komoly filozófiai tudást kaptunk. Gondolj bele, hogy egy ilyen tanulás után kerültem bele abba a világba, ahol sok esetben csak trendként néznek a jógára. Igazából minden azon múlik, hogy az oktató mit ad át az óráján tudás és energia szempontjából. Ha valakinek ez kevésbé fontos a jógában, az bizonyára olyan oktatót keres, aki a fent említettekre fekteti a hangsúlyt.
Persze nem azt mondom, hogy ebben a szakmában nem kellenek a külsőségek. Nekem is szükségem van például a marketingre ahhoz, hogy ezt csinálhassam. De meg kell húzni a határokat. A legfontosabb, hogy ne növeljük a külsőségekkel az emberekben azt a megfelelési kényszert, ami ellen egyébként a jóga alapjáraton küzd.
Alpha, Béta, Théta: indulj el egy belső utazásra, hogy közelebb kerülj önmagadhoz
Volt tapasztalatod azzal, hogy valaki ilyen kényszerrel küzdött?
Igen. Volt olyan vendégem, aki magánórára jött, és azt mondta, azért nem akart csoportos órán részt venni, mert túlsúlyosnak érzi magát és – ahogy ő fogalmazott – nincs jógabodyja. Ez az, ami miatt óvatosnak kell lenni. Éreztetni kell, hogy itt nincs olyan, hogy „jógabody”, ez nem arról szól, hogy milyen ruha van rajtad. Ha valaki melegítőben jön, az ugyanolyan jó, mintha valaki a prémium jógaruhájában.
Smink és haj: Kiss Csilla