Te tudod, milyen árat fizetsz azért, hogy egész nap posztolhatsz az Instagramra?
A közösségi média a modern világ varázsszava: összeköt minket, inspirál és informál. De vajon milyen árat fizetünk érte? A lájkok és a virtuális tökéletesség világában a mentális egészségünk is súlyos veszélybe kerül. Vajon hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt az online és offline élet között és miként védhetjük meg lelki békénket a digitális világ zajától?
A közösségi média a nap 24 órájában az életünk része. Az állandó értesítések, üzenetek egy folytonos körforgásba sodornak minket. Az állandó online jelenlét szorongáshoz, alvászavarokhoz és mentális kimerültséghez vezethet. Ez a jelenség az úgynevezett „digitális kimerültség”, amely egyre több ember életét érinti.
Valóban nem vagy elég jó?
Az agyunk nem arra lett tervezve, hogy állandóan ingereket fogadjon. A közösségi média algoritmusai viszont szándékosan az érzelmeinkre hatnak, hogy minél több időt töltsünk az alkalmazásokban. Az értesítések (pl. történet megnézések nyomonkövetése, üzenetek, követések, megosztások, lájkok) dopamint szabadítanak fel – ez az agy jutalmazási rendszere –, ami függőséget okozhat. Az Instagram tökéletesre szűrt, filterezett képei és a TikTok sikertörténetei az elégedetlenség érzését erősítik bennünk.
Az állandó összehasonlítás másokkal – akik gyakran csak a legjobb pillanataikat osztják meg – torz képet fest a valóságról. A „soha nem vagyok elég jó” érzése, amelyet a folyamatos összehasonlítás táplál, komoly lelki terhet róhat ránk. Makai Gábor, klinikai szakpszichológus szerint azonban manapság a közösségi oldalakon élünk, nehéz ebből a világból kirobbantani az embereket, haladnunk kell a korral, minden változásnak meg van a miértje. Pszichológiailag akkor van baj, ha személyiségünk és ennek lenyomata sérül a közösségi oldalak hatására.
A gyerekek vannak leginkább kitéve itt a veszélyeknek, de a mentális problémákkal küzdő felnőtteknek sem egyszerű megbirkózni mások tökéletesnek tűnő, filterezett, virtuális életével. „Akiknek negatív az önértékelésük, alacsony az önbizalom szintjük leginkább a külvilágtól várnak pozitív megerősítést, megbecsülést, elfogadást. Sokszor tudatosan, van, hogy kevésbé, de a belső feszültség enyhítésére használják az online teret. Ha a csatornákon keresztül kapnak megerősítést, értékesebbnek gondolják magukat.
Ez a tér egyfajta menedékként szolgálhat azoknak az embereknek, akik megtépázott énképpel rendelkeznek, akik nem érzik magukat szerethetőnek. Ebben a világban valahogy sokkal könnyebb minden, a kontroll a mi kezünkben van, mi irányítunk” – fejtette ki a szakértő.
Az online térben egyre népszerűbbé vált az „örökké boldognak lenni” kultúrája. Bár az inspiráló üzenetek és motiváló idézetek pozitív hatással lehetnek, a túlzásba vitt optimizmus valójában ártalmas lehet. A toxikus pozitivitás azt sugallja, hogy minden problémát egy mosollyal el lehet intézni, ezzel figyelmen kívül hagyva a valódi érzelmi kihívásokat. Ez nemcsak az érzelmek elfojtásához vezethet, hanem akadályozza is az egészséges megküzdési stratégiák kialakítását.
Tényleg a komfortzónán kívül kezdődik az élet? Nagyító alá vettük a legnépszerűbb motivációs üzeneteket
A digitális világ mumus vagy csak egy pajzs?
„A függőség hátterében sok esetben az áll, hogy megvédje magát az ember a külvilágtól, ahol nem találja a helyét. Szorongás, testképzavar, személyiségzavar állhat a háttérben ott, akiket beszippant a rengeteg TikTok videó, a történeteket lapozása és a filterezett posztok – emelte ki Makai Gábor. Igazából nem feltétlen a “kütyükkel” van baj a pszichológus szerint, hanem azzal, hogy a háttérben a már említett mentális zavar áll, aminek következtében válnak ezek az oldalak a digitális világ mumusává. Nem ezeket kell kiiktatni az életünkből, hanem a probléma gyökerét kell megoldanunk.
Gondolhatjuk azt, hogy ha nem lennének ezek az eszközök, nem látnánk bele ennyire a másik ember életébe, de valahogy ez a mai kor része, az életünkben jelentős szerepet játszik az online kommunikáció, böngészés. Kialakulhat a fizikai és pszichés függőség, ha nem jutunk hozzá egy adott dologhoz. Ilyenkor megvonási tüneteink lehetnek, figyelemzavar, alvászavar, levertség, rossz kedv és motivációhiány. Ekkor sok esetben arra a bizonyos pozitív megerősítésre vágyunk.
„Sokszor az is boldogságérzetet kelt, ha a kiszemeltünk megnézi a történetünket vagy netán reagál is egy posztunkra. Ezzel csak akkor van baj, ha az ember élete csak ezen területén éli ezt meg. Ha egy ilyen megerősítésnek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint amennyit kellene, az már mélyebb szinteken megpiszkálhatja a magunkról alkotott véleményeket, identitást érintő kérdéseket vethet fel” – magyarázta a szakértő.
A közösségi média olyan, mint egy virtuális kirakat, ahol mindenki mosolygós, bájos és attraktív - de mi van valóban a filterek mögött?
Akiket ez az online világ ilyen mértékben megérinti, ők úgy érezhetik, hogy ez könnyebb csatorna az elismerés megszerzésére, a kapcsolódásra, mint a való élet. A közösségi oldalakon rögtön megkaphatjuk azt a megerősítést, amire vágyunk, pedig az élet értelme az lenne, hogy merjen az ember nagyokat álmodni, nincsenek határok.
Az önismeret, mint védőpajzs
A közösségi média világában könnyen elveszíthetjük az irányítást szokásaink felett. Az algoritmusok, értesítések és a folyamatos információáramlás könnyen magával ragadhat, ha nem vagyunk tudatosak. A túlzott online jelenlét káros hatásainak elkerülésére az egyik leghatékonyabb eszköz az önismeret. Ha tisztában vagyunk saját érzelmeinkkel, szükségleteinkkel és korlátainkkal, képesek leszünk jobban szabályozni az online térben töltött időnket, és egészségesebb kapcsolatot kialakítani a digitális világgal.
A szakértő szerint azonban, sokszor nagyobb a félelmünk, mint amennyire félnünk kell ettől a virtuális világtól. Meg kell értenünk és végig gondolnunk, hogy milyen funkciót tölt be a közösségi média az életünkben, milyen célra használhatjuk, segít-e minket akár a fejlődésben? Az önismeret azt jelenti, hogy felismerjük, mi az, ami igazán számít számunkra, és hogy milyen hatással vannak ránk a külső ingerek, köztük a közösségi média. Lehetővé teszi, hogy az online teret ne menekülésként, hanem eszközként használjuk.
Ha valaki napi órákat tölt azzal, hogy mások életét nézi a neten, az fokozza a szorongást, és szélsőséges esetekben akár depressziót is okozhat
Ha tisztában vagyunk azzal, hogy miért görgetünk órákon át (unatkozunk, elismerést keresünk vagy csak megszokásból tesszük), könnyebben leállíthatjuk ezt a szokást. Az önismeret révén megkülönböztethetjük, hogy mi az, ami valóban értékes számunkra, és mi az, amit csak mások elvárásainak való megfelelés miatt teszünk. A közösségi média nem a valóság, csupán egy tükör, amely torzít, kiemelve azt, amit mások látni akarnak.
Az irányítás a te kezedben van: dönthetsz úgy, hogy az online világ csupán egy eszköz legyen, amely gazdagítja, nem pedig irányítja az életed. Merj kilépni a filterek mögül, és éld meg a valódi pillanatokat – ott rejlik az igazi érték.