előfizetésem
Hírlevél
Sokkoló: mire felnövünk, a gyermekkori kreativitásunk mindössze 2 %-a marad meg
Senki nem tud felszabadultabban nevetni egy gyermeknél. A legfiatalabbak élvezik legjobban az életet, mert a fantáziájuk mindent rózsaszínre fest. Ha visszaemlékezünk kedvenc gyermekkori emlékeinkre, vagy ha elnézzük, ahogy egy gyermek játszik, hirtelen mi magunk is újra gyermekek szeretnénk lenni. Pedig valójában csak a kreativitás hiányzik az életünkből.
Mind emlékszünk arra, amikor még űrhajósnak készültünk, tündérekkel beszélgettünk és gumikacsákat mentettünk meg képzeletbeli tengeralattjáró-szerencsétlenségekből. Aztán jöttek a dolgozatok, az elvárások, a teljesítménykényszer, majd valahol az Excel-táblák és határidők között szép lassan eltűnt belőlünk a kreativitás. De tényleg ekkora a kontraszt? Egy kutatás szerint egy ötéves gyerek kreativitása 98 százalékos, míg egy átlagos felnőtté csupán 2 százalék.
Ennek oka, hogy a gyerekek elképesztően nyitottak az új ötletekre, bátran gondolkodnak mindenféle konvenció nélkül, miközben nem félnek hibázni. A pesszimisták ezt nevezik naivitásnak. Az optimisták ez után sóvárognak. Egy dologban egyezik a két tábor véleménye: a lelke mélyén minden felnőtt vágyik arra az önfeledt érzésre, amit a gyermekek megélnek. Csakhogy évről évre kevesebb rá az esély, hiszen ahogy idősödünk, úgy az agyunk mindössze 2 százalékban képes a kreatív gondolkodásra. Sokkoló, pláne, ha belegondolunk, nem is olyan régen ez a szám 98 százalék volt.
Hová tűnik a kreativitás?
A kreativitáskutatás egyik alapművének számító tanulmányt George Land és Beth Jarman végezte a NASA megbízásából. Az eredetileg a rakétatudósok kiválasztására fejlesztett tesztet pedig a kíváncsiság kedvéért kipróbálták gyerekeken is. A kutatók nem várt eredményt kaptak: az óvodások szinte kivétel nélkül „géniusz szintű” kreativitással rendelkeztek, de ahogy nőttek, ez a képesség évről évre csökkent. Máris új értelmet nyert a kiválasztási teszt.
Ha az innováció ma a legnagyobb érték, miért öljük meg az iskolákban a kreativitást?
A tudósok először arra gyanakodtak, hogy az öregedés hatására az agy egyszerűen elfelejti a kreatív gondolkodást, csakhogy ez a hipotézis hamar megdőlt. Mint kiderült, nem arról van szó, hogy a kreativitás eltűnik, hanem arról, hogy a rendszeres nevelés, oktatás és szocializáció során egyre inkább megtanuljuk, hogyan kell gondolkodni, hogyan szabad viselkedni, és mit várnak el tőlünk. Ez pedig fokozatosan kioltja a spontán ötletelést és a kockázatvállalást, amit kreativitásként ismerünk. Ezzel együtt újabb és újabb belső gátlások alakulnak ki bennünk.
Hiszen ameddig egy gyerek számára természetes, hogy játék közben új szabályokat talál ki, addig egy felnőtt számára a szabálykövetés a norma.
A kreativitás viszont ott kezdődik, ahol a szabályokat újragondoljuk.
Öröm az ürömben, hogy éppen ezért visszájára fordítható a folyamat, vagyis a háttérbe szorított kreativitás bizonyos módszerekkel előhívható.
Felnőttként oda a kreatív gondolkodás?
A kreativitás olyan, mint egy izom: ha használjuk, fejlődik, ha nem, elsorvad. Vagyis a kreatív gondolkodás fejleszthető, és ami azt illeti, fejlesztendő is. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kreativitás egyenlő a művészeti önkifejezéssel, a festéssel, írással vagy zenéléssel. De kreatívnak lenni annyit jelent, hogy új megközelítéseket tudunk alkalmazni, problémákat oldunk meg szokatlan módon, vagy egyszerűen másképp látunk dolgokat, mint eddig. Ez pedig minden szakmában és minden élethelyzetben hasznos.
Nem túlzás azt mondani, hogy ez a fajta “felnőtt kreativitás” komoly versenyelőnyt jelent a munkaerőpiacon. Ezt igazolja a World Economic Forum is, amelynek előrejelzése szerint 2025-re a kreatív problémamegoldás lesz az egyik legkeresettebb soft skill.
Játsszunk és kérdezzünk!
A kérdés már csak az, hogy eddzük a kreativitást? Maradva az izomépítés példájánál, a kreatív gondolkodáshoz is türelem és rendszeres munka kell. Kezdjük az első “gyakorlattal”, a játékkal. Játszani nem csak a gyerekek tudnak, és nem is csak nekik van rá szükségük. A szabad asszociáció, a szerepjáték vagy akár az abszurd kérdések felvetése segíti a kreatív gondolkodást a felnőtteknél.
De jó módszer a nézőpontváltás is, hiszen amikor megpróbáljuk valaki más szemével látni a világot, benne bizonyos helyzeteket, vagy szándékosan elképzelünk egy rosszabb megoldást egy nehéz szituációban, akkor meglepő módon sokkal jobb ötletek születnek. Itt van még a teljesítménymentes munka, vagyis a hobbink, amikor mindenféle külső kényszer nélkül dolgozhatunk. Gondoljunk bele, hogy akár egy akvárium megtervezése és berendezése vagy akár egy szoba átrendezése milyen jól sikerül, amikor pusztán kedvtelésből csináljuk.
Inspiráló fengsuj tippek kreatív energia-válság ellen
Végül van még egy módszer, ami segít erősíteni a kreatív gondolkodást: a kérdések. A kíváncsiság a kreativitás motorja. Minél több kérdést teszünk fel, minél inkább megvizsgáljuk az okokat, annál színesebben látjuk a dolgokat. Megéri a sok edzés? Abszolút. A kreatív gondolkodás kiegyensúlyozottabbá tesz, mert megnyugvást ad, hogy általa mindig több megoldás lesz a kezünkben.
Ne engedjük el kreatív énünket!
Talán nem leszünk mindannyian zseniális feltalálók vagy festők, de ha képesek vagyunk újra felfedezni a gyermeki kíváncsiságot, ha időt szánunk a kísérletezésre és megengedjük magunknak a játékot, akkor igenis visszaszerezhetjük azt a bizonyos 98 százalékot, vagy legalább egy részét, és már az is nagy dolog. Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek című bestseller szerzője egyszer azt mondta, a kreativitás nem múzsa, aki megcsókol, hanem munka, amit el kell végezni.
Szerinte az alkotás nem valamiféle isteni szikra, amit csak a kiválasztottak érezhetnek, hanem egy belső késztetés, amit mindannyiunknak táplálni kell – már ha hajlandóak vagyunk időt szánni rá. Elizabeth Gilbert ezért naponta leül írni, akkor is, amikor semmi kedve hozzá. Ugyanis ebben áll a titok: a kreativitás nem ösztön. A kreativitás gyakorlat kérdése. A gond csak az, hogy éppen más gyakorlatok miatt szorul háttérbe a kreativitás, már ha megengedjük.