Merj végre a saját életed főszereplőjévé válni!
A main character szindróma sokak szerint önzőség, de ha mélyebben a dolgok mögé nézünk rájövünk, hogy csak egy egészséges és kiegyensúlyozott életmodellről van szó. A gond csak az, hogy a főszereplőséget kevesen merik bevállalni, mert félnek attól, hogy az emberek elítélik őket.
A közösségi médiában már évek óta lehet látni a „main character”, azaz a főszereplő szindróma trendjét, mikor az egyén főszereplőnek tekinti magát a saját életét bemutató filmben. De vajon tényleg boldogabbak azok, akik önmagukat helyezik a középpontba? Miért érdemes úgy élni, hogy több fókuszt helyezünk saját magunk felé? Miért kell a prioritási lista legelső helyére kell tennünk magunkat? Most akkor az önzés és az én-központúság egyik formájáról van szó?
Scheller Virág pszichológus segítségével járjuk körül a témát, miért is remek ötlet úgy gondolni magunkra, mint a saját kis filmünk főszereplőjére.
Prioritások
Emberként, nőként, anyaként, barátnőként - vagy végtére is bármilyen címkeként - rengeteg mindennek kell megfelelnünk ahhoz, hogy tényleg kiegyensúlyozott és boldog, harmonikus életet tudjunk élni. Nagyon kevés egyénnek adatik meg az a szabadság, hogy önmagát helyezheti előtérbe, nem pedig más vagy másokat. A szakértők szerint ez viszont nagy hiba: a legjobb énünket ugyanis csak akkor tudjuk nyújtani, ha magunkat soroljuk előre.
Ergo, ezért is találták ki a főszereplő szindrómát, ami a pszichológiai kutatások szerint egy sokkal nyugisabb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb és sikeresebb élethez vezethet. Hogy miről is van szó pontosan? A főszereplő szindróma egy olyan személyt ír le, aki úgy éli le az életét, mintha egy regény vagy egy film főszereplője lenne. Lényegében, mintha minden róla szólna és körülötte forogna – az öngondoskodást pedig olyan szinten helyezi prioritásai élére, hogy másnak szinte esélye sincs lekörözni őt a listán.
Kicsúszik-e a kezünkből a gyermekként influenszerré vált alfa generáció?
Ez elsőre egocentrikusnak és önzőnek hangzik, de a mentális egészséget vizsgáló tanulmányok szerint ők teszik a legjobban. Mert boldogabb életet élnek azoknál, akik sokszor mindenüket feláldozzák a más(ik)ért. „Az, hogy saját magunkat tesszük meg a főszereplőnek annyit tesz, hogy a saját szükségleteink és érzelmeink kerülhetnek előtérbe” – mondja a pszichológus.
Ezzel pedig semmi gond nincs. Miért is lenne az? Miért terjedt el a világban az, hogy önzőség a saját boldogságunkra koncentrálni ahelyett, hogy másokat vennénk figyelembe? „Saját magunkat és a szükségleteinket választani nem önzőség, hanem alapszükséglet. Hiszen mi tudjuk a leginkább, hogy mire van szükségünk, mi tudjuk meghúzni a saját határainkat. Teljesen rendben van képviselni az érdekeinket, nemet mondani pl. programokra vagy plusz teendőkre.
Ettől még nem válunk önzővé.
Azonban azt is nagyon fontos figyelembe venni, hogy a mi boldogságunk érdekében ne gázoljunk át másokon. Ugyanis az ember hajlamos túlkompenzálni a sérüléseit és átesik a ló túloldalára - például már egyáltalán nem figyel mások szükségleteire” – részletezi Scheller Virág.
Félelemből önzőség?
Ettől azonban az emberek többsége nagyon messze áll, mert a szakértő szerint a főszereplő szindróma helyett inkább a „people pleasing” jelenség figyelhető meg a társadalomban. Egy egyfajta készséges szeretetéhség, egy folyamatos szolgálatban állás, mikor a saját igényeiket félretéve mindenkit kiszolgálunk a környezetükben. „Manapság rengeteget lehet találkozni olyan jelenségekkel, ahol valaki mindig mások vágyait, érzéseit és szükségleteit helyezi előtérbe.
Ez az önfeladó működés általában olyan családi környezetben alakul ki, ahol a gyereknek mindig félre kellett tennie a saját szükségleteit a szüleivel szemben, esetleg mindig tojáshéjon kellett járnia a felnőttek körül. Így inkább megtanulta elnyomni önmagát. Ezt a sémát pedig egész életén keresztül viszi magával, ami ugyanúgy megjelenhet a kapcsolataiban, mint a munkahelyén.
Az, hogy valaki végre elkezd főszereplőként gondolni saját magára egyenlő lehet azzal, hogy elkezd kilépni ebből az önfeladó működésből és végre elkezd magáért élni, nem mások elismeréséért és szeretetéért” – fejti ki a pszichológus.
Fel sem fogod, mennyire privilegizált vagy, amíg el nem olvasod a queer romákról szóló kötetet
„Így pedig egy olyan lehetőség teremtődik, ami által az emberek valódi énje is meg tud jelenni. Arról nem is beszélve, hogy a belső sérült gyermek is meg tudja élni, hogy igenis számítanak az ő érzései és szükségletei” – folytatja a szakértő, aki szerint a főszereplő szindróma gyakorlásának az általános közérzet javulásán és a magabiztosabb, boldogabb élet megteremtésén még egy csomó jótékony hatása van annak, ha végre a saját filmünk főszereplőjévé válunk.
Az egyik ilyen a határok tartásának biztosítása, a konfliktus kerülés elhagyása, a saját érzések felvállalása és a saját magunkért való kiállás is. Ami elsőre nem tűnhet nagy dolognak, inkább természetesnek egy felnőtt egyén életében, de a szakértő szerint szinte mindenki hordoz olyan gyerekkori traumákat, melyek miatt azt érezzünk, hogy az a helyes, ha inkább másokat helyezünk előtérbe saját magunknál.
„Ezért amikor valaki végre elkezdi magát előtérbe helyezni, az nagyon nehéz folyamat tud lenni. Főleg, ha valaki tényleg a lényébe kódolva hozza azt a gyermekkorából, hogy ő nem olyan fontos, ő nem olyan lényeges személy. Azonban, ha meghúzzuk a határokat és felvállaljunk önmagunkat, akkor sokat tehetünk az egészséges életünkért, az egészséges párkapcsolatokért.
Sőt, még a munkában is nagyon felszabadító tud lenni, ha kifejezésre tudjuk juttatni a korábban elnyomott vágyakat, érzéseket és szükségleteket.
A felsoroltak ugyanis elengedhetetlen részei a mentális egészségnek. Hiányuk hatalmas belső feszültséghez tud vezetni, amit mindenkinek érdemes orvosolnia. Sajnos azonban nem mindenkinek megy ugyanolyan könnyen a főszereplővé válás folyamata.
Lelki gazdagság és anyagi jólét: Fengsuj útmutató a pénzügyi sikerért
Így kapcsolj főszereplő-üzemmódba
Shannon Sauer-Zavala klinikai szakpszichológus szerint az extrovertált emberek könnyebben tudnak főszereplővé válni, mint az introvertált személyiséggel rendelkezők. Ez azért van, mert kifele forduló, nyitott személyek sokkal beszédesebbek és magabiztosabbak, mint a visszahúzódó típusok. Egyszerűen könnyebben felhívják magukra a figyelmet. Ráadásul ez náluk nem is direkt módon történik, abszolút nem öntudatos, csak így vannak programozva.
Nekik valószínűleg könnyebb dolguk van, de azért az extrovertáltaknak sem lehetetlen egy kis reflektorfényt csempészni az életükbe. Scheller Virág állítja, hogy az önreflexió és a befelé tekintés gyakorlásával az introvertáltak is hatásosan el tudják engedni a berögzült viselkedési formáikat és ők maguk is válhatnak főszereplőkké – ebben pedig az asszertív kommunikációs technika is a segítségükre lehet.
„Tudom, hogy ijesztő lehet megváltoztatni a viselkedésünket. De tényleges lépéseket csak akkor lehet tenni, ha kilépünk a komfortzónánkból és ez a gyakorlatban is elkezdjük alkalmazni. Először elég, ha a határok meghúzását és a másoknak való megfelelési kényszer elengedését gyakoroljuk, utána fokozatosan fog jönni minden” – mondja a pszichológus, aki szerint azt fontos megérteni a befele forduló személyiségeknek, hogy teljesen rendben van az, ha valaki nem találja őket tökéletesnek.
Nem kell tökéletesnek, elég jónak lenni.
Ahhoz, hogy a saját életünk főszereplőjévé váljunk, el kell engednünk az irreális elvárásokat és azt, hogy mindenki kedveljen minket. Utána tudunk csak kapcsolódni és rendszeresen »becsekkolni« a belső gyermekünkhöz. Kérdezzük meg tőle, hogy éppen mire van most szüksége!
Pihenésre? Lelassulásra? Gondoskodásra? Ha a válasz megvan, utána érdemes megpróbálni megadni ezt neki. És nem szégyenkezni vagy önzőnek érezni magunkat a szükségletek miatt” – teszi hozzá Scheller Virág pszichológus, aki azt javasolja, hogy először koncentráljunk a szükségletek és az érzelmek felismerésére. Ha pedig ez megvan, akkor a gyakorlatban is alkalmazzuk az önérvényesülés folyamatát és haladjunk lépésről lépésre.
Felszabadult élet
Tulajdonképpen pedig erről is szól a főszereplővé válás. Arról, hogy felismerd: fontosak a szükségleteid és nem érdemes a háttérbe tolni őket. Főleg nem azért, hogy mindenki másnak kedvezz, magunknak pedig egyáltalán ne. Ez a változás kivétel nélkül pozitív irányba tereli majd az életed, előbb-utóbb pedig biztosan fogsz érezni egy olyan energialöketet, amit korábban még sosem éltél át. Igaz, némely dolgok először önzésnek fognak tűnni a szemedben. Nincs rá garancia, hogy azonnal jókedvet, felszabadító érzést hoznak majd rád.
A divatfotó művészete, avagy minden idők leghíresebb címlapfotói, amelyek megváltoztatták a divat világát
De ha majd egyszer megtanulsz kívülről nézni a dolgokra, rájössz, hogy jogodban áll a saját nevedben beszélni, a saját határaidat megszabni és olyan dolgokat tenned, melyek boldoggá tesznek. Csak téged és senki mást. Emiatt pedig nem kell rosszul érezned magad, mert ez a te életed és úgy éled le, ahogyan te szeretnél. Ez a felismerés pedig olyan felszabadító lesz, hogy többé nem is akarod más módon élni az életet – csak úgy,
ha te leszel benne a főszereplő.