előfizetésem
Hírlevél
Szeretet vagy manipuláció: Mi tart bennünket a mérgező kapcsolatokban?
A XXI. században a párkapcsolatok minősége és tartóssága drámaian megváltozott, és egyre inkább a mennyiség, nem pedig a valódi értékek dominálnak. Mindez különösen aggasztó, ha figyelembe vesszük a nők elleni lelki-fizikai bántalmazás terjedését. Az Európai Unióban és Magyarországon egyre több nő válik ilyen erőszak áldozatává. A statisztikák szerint minden harmadik nő élete során szenvedett valamilyen formájú bántalmazást, és Magyarországon mintegy hétszázhatvanezer ezer nő él át erőszakos kapcsolatot.
A toxikus kapcsolatokban való bennmaradás gyakran mélyen gyökerezik pszichológiai mechanizmusokban, amelyek szoros kapcsolatban állnak egymással. Ilyen például a kognitív disszonancia, amikor az ember szembesül a kapcsolat ellentmondásaival, de képtelen elengedni a reményt, hogy a dolgok változni fognak.
Az alacsony önértékelés is erősen befolyásolja a döntéseinket: ha nem érezzük magunkat elég értékesnek, hajlamosak lehetünk elfogadni a bántalmazást, mert úgy érezzük, hogy máskülönben senki sem szeretne minket. A félelem a magánytól szintén kulcsszerepet játszik; a gondolat, hogy egyedül maradunk, gyakran elviselhetőbbé teszi a mérgező kapcsolatot.
Felelőtlenség-e gyermeket vállalni, miközben bizonytalan a Föld jövője?
Miért maradunk, ha fáj?
A remény, hogy a partner megváltozik, szinte mindent elviselhetővé varázsol, miközben a manipuláció és a lelki bántalmazás folyamatosan aláássa a valóság érzékelését. Az áldozatok sokszor úgy érzik, hogy a szeretet, amit keresnek, csak a kapcsolatban érhető el, még akkor is, ha a valóság másképp mutat. Az ilyen helyzetekben könnyen elmosódik a határok érzékelése, és az önmagunkkal szembeni tisztelet hiánya gyakran gátolja a gyógyulást. Ahhoz, hogy kilépjünk a toxikus ciklusból, elengedhetetlen felismerni a határainkat, és megtanulni azokat tiszteletben tartani.
Mészáros Dóra pszichológus véleménye szerint a toxikus kapcsolatok olyan viszonyok, amelyek mentális, érzelmi vagy akár fizikai fájdalmat okoznak. Bár minden kapcsolatnak vannak nehéz pillanatai, a toxikus kapcsolatok fokozatosan aláássák a személyiségünket, és hosszú távon komoly hatással lehetnek az önértékelésünkre és lelki egészségünkre.
Ilyen kapcsolatokban gyakran manipulációval és érzelmi bántalmazással próbálják irányítani a másik felet. Az ilyen viselkedés torzíthatja a valóság érzékelését, és csökkentheti az önbizalmunkat. A manipulátorok így tartják fenn a hatalmukat, miközben folyamatosan támadják az önértékelésünket. De miért ragadunk benne ilyen kapcsolatokban?
Lovebombing: A toxikus kapcsolatok csábító kezdete
Ez a manipulációs technika a „szeretetbombázás”, amikor a kapcsolat elején a manipuláló fél hatalmas mennyiségű szeretettel árasztja el a partnerét. Ez a túláradó kedvesség és figyelmesség vonzó lehet, és a másik fél azt hiheti, hogy megtalálta az ideális partnert. Fontos kiemelni, hogy itt nem a normális értékrendi figyelmességről van szó, hanem egy olyan túlzó viselkedésről, amelynek célja, hogy elnyerje a másik bizalmát, miközben fokozatosan kontrollálni próbálja őt.
A mentális jóllét szerepe a hosszú élet fenntartásában
„Az ilyen típusú kapcsolatok elején a bántalmazó partner gyakran bókokkal, ajándékokkal, megerősítésekkel és folyamatos figyelemmel halmozza el a másikat, és ez szoros érzelmi kötődést hoz létre” - magyarázza a pszichológus. Amikor a manipuláló fél eléri célját, és már sikerült elnyernie a másik teljes bizalmát, a helyzet radikálisan megváltozik. Ekkor kezdődnek a manipulációk, az irányítás és a bántalmazás különböző formái.
Az áldozat gyakran úgy érzi, hogy megérdemli a bántalmazó által adományozott szeretet morzsáit, és ezért hajlamos elviselni a bántalmazást. Úgy gondolja, hogy „valahol mégis kap szeretetet” – még akkor is, ha az ritka, ellentmondásos, és éppen ezért még fájdalmasabb.
De miért olyan nehéz ebből kilépni?
A szakterületen jártas pszichológus nézetei alapján a szeretetbombázás után következő átmeneti kedves pillanatok és a szeretet morzsáinak ígérete erős érzelmi kötődést alakíthatnak ki. Az áldozat gyakran abban a hitben él, hogy a kapcsolat visszatérhet a kezdeti boldog időszakhoz. Másik részről viszont a bántalmazó tudatosan alkalmazza ezeket az időszakokat, hogy fenntartsa a kapcsolatot, miközben eltereli a figyelmet a negatív viselkedésekről.
Az érzelmek hullámzása, a szeretet és a bántalmazás váltakozása olyan érzelmi káoszt eredményezhet, amelyben az áldozat nem képes tisztán látni a kapcsolatot, és folyamatosan a pozitív pillanatokra koncentrál, miközben bagatellizálja a negatívakat. Az áldozat gyakran abban a hitben él, hogy ha kitart, a dolgok jobbá válnak, és a szeretet visszatér. A bántalmazó tudatosan táplálja ezt a reményt, hogy folytassa az irányítást.
A bántalmazó által adott, kis adagokban érkező szeretet az áldozat számára sokszor valódi jutalomnak tűnhet, így hajlamos lehet azt hinni, hogy ha megfelelően viselkedik, újra kedvességet és figyelmet kaphat. „A toxikus kapcsolatban való maradás tehát nemcsak érzelmi függőségen alapul, hanem azon a reményen is, hogy a bántalmazó változni fog, és hogy a szeretet visszatérhet a kapcsolatba.”
Ez a szenvedés és ragaszkodás három dinamikája, ami fogva tart
A kognitív disszonancia elmélete szerint az emberek mindent megtesznek, hogy elkerüljék a belső ellentmondásokat. Ha például egy kapcsolatban szenvednek, de mégis hisznek abban, hogy a szerelemnek boldognak kellene lennie, az agyuk külső tényezőkkel magyarázza a problémákat, így nehezebbé válik belátni, hogy valójában romlott a kapcsolat.
Az alacsony önértékelés és önbizalomhiány gyakran vezet toxikus kapcsolatokhoz. Ha valaki nem hisz a saját értékében, könnyen mások véleményéhez igazítja magát, így a partner manipulációja elhomályosíthatja, hogy mennyire káros a kapcsolat. Az önbecsülés hiánya miatt úgy érezhetjük, nem érdemlünk jobbat, és hogy a szeretetért áldozatokat kell hoznunk, ezért hajlamosak vagyunk maradni a mentálisan és érzelmileg mérgező helyzetekben.
Cselényi Eszter befektetők nélkül vágott neki a vállalkozásnak, a Celeni ma az egyik legelismertebb magyar márka
A magánytól való félelem gyakran tart minket toxikus kapcsolatokban. Sokan értéktelennek érzik magukat társas kapcsolatok nélkül, így inkább egy szenvedéssel teli kapcsolatot tartanak fenn, mintsem szembenézzenek a magány érzésével. A társas kapcsolatok iránti vágy és a magány elviselhetetlensége könnyen arra ösztönözhet, hogy olyan viszonyokat tartsunk, amelyek nem hoznak boldogságot. Ez különösen igaz azoknál, akik a társadalmi elvárások miatt a kapcsolatokat státuszszimbólumként kezelik.
Hogyan lassítják a változást?
Mészáros Dóra szavaival élve a kognitív disszonancia, az alacsony önértékelés és a félelem a magánytól mind azt eredményezhetik, hogy a személyek nem képesek felismerni a toxikus kapcsolatokat, vagy ha felismerik is őket, nehezen tudnak kilépni belőlük.
„Az érzelmi manipulációk, a bántalmazó viselkedés és a folytonos ellentmondások miatt a döntési folyamataink elhomályosulhatnak, és az egyes jelzéseket, amelyek a kapcsolat mérgező természetére utalnak, nem vesszük észre, vagy figyelmen kívül hagyjuk. A toxikus kapcsolatok fenntartása sokszor egy olyan komfortzónává válik, amelyben megszokottá válik a szenvedés és az érzelmi hullámvasút.”
A továbblépés nehéz, mert a személy nemcsak saját érzelmi sebeit cipeli, hanem társadalmi és pszichológiai korlátokkal is küzd. Alacsony önértékelés miatt az elválás kudarcot jelenthet, a kognitív disszonancia pedig elnyomja a problémákat. A magánytól való félelem pedig sokszor a szenvedés választásához vezet, ahelyett hogy új életet kezdenénk.