Ha a nyelvet játékosan tanulják a gyerekek, egyszerre szakadnak ki a kórházi mindennapokból és szereznek meg észrevétlenül rengeteg tudást
Ha valaki huzamosabb ideig volt már kórházban, az tudja, hogy az egy dolog, hogy úgy tűnik, ólomlábakon jár az idő, de olykor még a színek is fakóbbnak tűnnek az épület falai között. Gyermekként még nehezebb kiismerni ezt a közeget, az apró kezekből pedig még a legminimálisabb kontroll is átkerül az orvosok és a szülők kezébe a kórházban töltött időszakban. Az Amigos a gyerekekért Alapítvány egyetemista önkéntesei játékos nyelvtanulással igyekeznek mosolyt csempészni a gyerekek arcára, munkájuk nyomán pedig felmerül a kérdés: vajon a nyelvtanulás gyógyító erővel bír egy ilyen szituációban?
„Lányok, mit szólnátok hozzá, ha UNO-zás közben megtanulnánk a színeket németül? Gelb, rot, grün... Felírjuk nektek egy cetlire? Közben vigyázz a branülödre!” – az idézett mondatok nem egy fikciós regény lapjairól, hanem egy konkrét emlékből származnak. Somogyi Brigitta, az Amigos a gyerekekért Alapítvány egyik önkéntese idézi fel, hogyan tanított meg két kislányt néhány német nyelvű szóra. Ez a szcenárió nem ritkaság a Amigos háza táján, sőt! Az alapítókban már a kezdetek kezdetén megfogalmazódott az a gondolat, hogy – akárcsak egy nagy testvér – örömmel tanítanának valamit azoknak a gyerekeknek, akik a kórház falai között élik mindennapjaikat. A „valami” végül nyelvtanulásban manifesztálódott, mára pedig egyre több azoknak a gyerekeknek a száma, akik a kórházból kikerülve nemcsak a tűszúrások nyomait viselik a testükön, hanem (például) el tudják sorolni az UNO-kártyák színeit németül.
Nyelvtanulásról dióhéjban
"A nyelvtanulás fejleszti a memóriát, a problémamegoldó, logikai és kommunikációs készségeket, valamint késlelteti a korral járó kognitív hanyatlást.” – sorolja Tanács Dorka, az Amigos a gyerekekért Alapítvány szakmai vezetője a nyelvtanulással járó előnyöket.
Szavait a Cambridge Egyetem kutatása is alátámasztja: eszerint a nyelvtanulás az egyik legösszetettebb mentális tevékenység, amelyet csak végezhetünk. (Sőt, a tudósok szerint az a leghatékonyabb módja az agy edzésének.) Ennek okai főképp az agyi kapcsolatokban keresendők: a nyelvtanulás által ugyanis bizonyítottan új kapcsolódások jönnek létre az idegsejtek között, amelyeket rendszeres (nyelv)gyakorlással tarthatunk fent.
Igen, ezt is megértük: százezreket spórolhatsz a nyelvtanuláson, élj bárhol a világon
Fontos megemlíteni, hogy a pszichológusok szerint a nyelvtanulás segíthet legyűrni a depressziót is. Amikor új nyelvet tanulunk, sok pszichológiai akadályt kell leküzdenünk, hiszen túl kell lépnünk azon az alap-bizonytalanságon, hogy képesek vagyunk-e valami újat megtanulni. A tanulás által növekszik a képességekbe vetett bizalom, ez pedig különösen kapóra jöhet olyasvalakinek, aki – fiatal kora ellenére – huzamosabb ideig a kórház falai között rekedt.
Tanács Dorka megemlítette, hogy egy nemzetközi kutatócsoport szerint a jutalmazással is összeköthető a nyelvtanulás: az agyunkban lévő jutalmazási pályák és a beszédértés ugyanis kapcsolatban állnak egymással. Ha valaki felismer egy korábban megtanult, idegen szót, az agya örömmel és elégedettséggel jutalmazza. „Ha a nyelvet játékosan tanulják a gyerekek (akár egy képzeletbeli világkörüli utazás során vagy sok nevetéssel tarkított kártyázás közben), egyszerre szakadnak ki a kórházi mindennapokból és szereznek meg észrevétlenül rengeteg tudást,” – teszi hozzá a szakmai vezető.
A küldetés neve: játékos figyelemelterelés
„Aki, amilyen nyelvet hoz, azt tanítja a kicsinek. Szuper, hogy nálunk nemcsak az általánosabb angol és német fordulnak elő, hanem a török, kínai, koreai, finn, vietnámi vagy akár a holland is. Ez nem azt jelenti, hogy az önkéntesek folyékonyan beszélnek a felsorolt nyelveken: bőven elég, ha társalgási szinten vannak, és ebből adnak át befogadható mennyiségű tudást a gyerekeknek” – magyarázza Somogyi Brigitta önkéntes, aki – holland-szakos hallgatóként – főképp hollandul tanítgatja a szárnyai alá kerülő kicsiket a kórházban.
A bevezetőben említett „UNO-s” példa mellett Brigi szerint arra is volt már példa, hogy egy 14 éves tinédzser lány annyira beleszerelmesedett a holland nyelvbe, hogy a „bevetés” (ahogy az Amigók a kórházi látogatásokat címkézik, – a szerk.) végére megtanult bemutatkozni az idegen nyelven. Ez óriási löketet adott neki lelkileg: a sikerélmény hatására feltöltődtek a raktárai.
Gyerekekről lévén szó, természetesen nem mindegy, az önkéntesek hogyan „dobják be” a nyelvtanulás lehetőségét: a bevezetőben említett UNO-s esetnél például Brigi fülét az ütötte meg, hogy a 9 és 12 éves kislány angol szavakkal dobálózik a játék közben, az Amigo pedig csak „emelte a tétet” azzal, hogy a színeket egy másik nyelven tanította meg nekik. Ahogy az említett példából látszik, az Amigos önkéntesei egyöntetűen kerülik a tanulás és tanítás szavakat, amikor bevetésre mennek: a játékosság áll tevékenységük középpontjában. Minden kórházban van egy "Amigo-doboz", amelynek részét képezik az önkéntesek által kreált munkafüzetek is, – meséli Sayej Petra. Ezek afféle iránytűként segítik őket abban, hogyan érdemes elindítaniuk a nyelvtanulás folyamatát a gyerekeknél.
„Egy kisfiú például annyira nyitott volt a játékos nyelvtanulásra, hogy az egy-két napos kórházi tartózkodása alatt megtanult spanyolul bemutatkozni, és elsajátította egytől tízig az arab számokat. Képzeljük csak el, milyen »menő« lesz a társai között, ha közli velük, hogy két idegen nyelvvel is megismerkedett a kórházban!” – lelkendezik Petra, akinek elmondása alapján egyértelművé válik, hogy a nyelvtanulással nemcsak extra tudásra és örömökre tehetnek szert a gyerekek, hanem a(z alapvetően) negatív kórházi élmény átkeretezéséhez is kapnak fogódzkodót.
„Végre van egy kis szünetem”
Amikor Petrát és Brigit arról kérdezem, hogy értékelik a szülők és az orvosok a tevékenységüket, pozitív tapasztalatokról számolnak be. „Amikor a látogatás során találkozunk a szülőkkel, rendszerint lelkesek és érdeklődnek a munkánk iránt. Előfordul, hogy ők maguk is leülnek közénk (például kártyázni) és elsajátítanak egy-két szót,” – osztja meg tapasztalatait Brigi.
Petra szerint azok a szülők, akiknek a gyermeke hosszú időre a kórházban kényszerül, nagyon hálásak azért, hogy az Amigók látogatása alatt picit tehermentesednek. „Ilyenkor vagy kifújják magukat egy kávé mellett, vagy lehetőségük van arra, hogy elintézzék a dolgaikat, például a bevásárlást. A kórházban – amellett, hogy kint vannak a plakátjaink és a nővérek tudják a beosztásunk – a szülők közt mostanra szájhagyomány útján terjed, mikor érkeznek a zöld pulcsis önkéntesek, így jobban felfigyelnek ránk, és egy idő múlva már pontosan tudják, mikor érkezünk.”
Ami az orvosokat illeti, Petra szerint ők is nyitottak az Amigók érkezésére, mert ilyenkor – akárcsak a szülők – ők is tehermentesednek, hiszen tudják, hogy jó kezekben tudhatják a gyerekeket. „Tudják, hogy számíthatnak ránk, hiszen le van fixálva, hogy az adott héten pontosan mikor és hányan megyünk. A kórházi kapcsolattartónk folyamatos visszajelzéseket ad nekik és nekünk is arról, hogy sikerült egy-egy bevetés, így a kórházi személyzettel egyetértésben zajlik a munka” – teszi hozzá Petra.
A munkájuk sikerére való tekintettel az Amigos a gyerekekért Alapítvány nemrég jelentette meg az Egy világraszóló felfedezés 2. – Nyelvi kalauz kalandoroknak című kötetet, amelynek kapcsán nem titkolt céljuk, hogy a kórház falain kívül is megmutassák a játékos nyelvtanulás örömeit a gyerekeknek. Ahogy a lányok elmondásából kitűnik, többféle szempontból is gyógyító erejű lehet a nyelvtanulás. Legyen szó akár kórházban élő-, akár makk egészséges gyerekekről, a nyelvtanulás által megszerzett kontroll bárkit a siker érzésével tölthet el. Ennél pedig kevesebb nagy kincs van a világon.