Az önfeláldozó séma: több nőt érint, mint gondolnánk

Napjaink pszichológiai gyakorlatában egyre gyakrabban találkozunk olyan viselkedésmintázatokkal, amelyek látszólag pozitív értékeket – segítőkészséget, önzetlenséget – képviselnek, ám hosszú távon jelentős lelki megterhelést és belső konfliktusokat okozhatnak. Az önfeláldozó séma egy ilyen mélyen gyökerező belső struktúra, amely különösen a nőknél jelenik meg gyakori mintázatként. Szekeres Edit terapeuta ismertette, hogyan alakul ki az önfeláldozó séma, milyen jelek utalhatnak rá, és miként lehetséges a változás útjára lépni.

Sok nő él úgy napjainkban, hogy saját szükségleteit rendszeresen háttérbe szorítja mások igényei érdekében. Az önfeláldozó séma elméletével először Jeffrey Young amerikai pszichológus foglalkozott mélyrehatóan. Mára azonban számos pszichológus és terapeuta segíti a pácienseket e mintázat felismerésében és feldolgozásában. A legelső lépés ugyanakkor az, hogy tudatosítjuk: magunk is ebben a sémában működünk.

A társadalomban sok nő él olyan szerepben, amelyben saját vágyait és szükségleteit alárendeli a családtagok – a gyermekek, partner, szülők – elvárásainak. Ez a működésmód idővel odáig vezethet, hogy az érintett személy elveszíti kapcsolatát saját belső igényeivel. Felmerül a kérdés: valóban attól válunk szerethetővé, hogy lemondunk önmagunkról a kapcsolataink kedvéért?

Felejtsd el a diplomát – Ezek a skillek döntik el az állásinterjút

A sémára jellemző viselkedésminták

Sok önfeláldozó séma mentén működő nő érzi úgy, hogy másokhoz képest kevésbé értékes. Ebből az érzésből fakadóan alakul ki az a belső késztetés, hogy kizárólag mások igényeinek kielégítésén keresztül nyerhetnek elismerést. A túlzott megfelelési vágy miatt az érintettek hajlamosak minden feladatot elvállalni – legyen szó süteménysütésről, gyermekzsúr szervezéséről, vagy túlzott segítségnyújtásról. Amennyiben ez a viselkedés nemcsak a családon, hanem a baráti vagy munkahelyi kapcsolatokban is megjelenik, könnyen vezethet kimerüléshez, hosszú távon pedig komoly pszichés terheléshez.

Az önfeláldozó sémát követő személyek gyakran olyan területeken helyezkednek el – például civil szervezeteknél, állatmenhelyeken –, ahol mások megsegítése központi szerepet kap. Mindezt sokszor a saját életük, egzisztenciájuk rovására teszik. Ezzel szemben azok, akik nem hordozzák ezt a sémát, képesek határokat húzni, és felelősséget megosztani. Fontos megjegyezni, hogy az állandó, túlzó gondoskodás nemcsak fizikai, hanem lelki kimerültséghez is vezethet. Az érintettek sokszor csak akkor érzik magukat értékesnek, ha másokról gondoskodhatnak – ez hosszú távon aláássa az önértékelést.

A közös értékteremtés ereje - beszélgetés Zsigmond Dórával

A nő, aki nem mond nemet

Az önfeláldozó sémával élők számára a „nem” kimondása jelentős szorongással jár. Sokan attól tartanak, hogy elutasítás esetén elveszítik mások szeretetét vagy elfogadását. A valóság ezzel szemben az, hogy a világos határok kijelölése hosszú távon éppen a kölcsönös tisztelet alapját képezheti. A folyamatos igent mondás a kapcsolatok minden szintjén – család, munka, barátok – elkerülhetetlen túlterheléshez és akár depresszióhoz is vezethet. Ennek hátterében gyakran mélyen gyökerező önértékelési problémák húzódnak.

Sokak számára ismerős az érzés: amikor a barátnőkkel eltöltött idő vagy egy rövid pihenés alatt is bűntudat ébred bennük, mert úgy érzik, otthon várják őket a feladatok. Az önfeláldozó séma egyik legjellemzőbb tünete éppen az, hogy az érintettek képtelenek élvezni az énidőt. Pedig az önmagunkra fordított idő nem luxus, hanem elengedhetetlen része a mentális és fizikai egészség megőrzésének.

Az önfeláldozó séma kialakulása legtöbbször a gyermekkorra vezethető vissza. Amennyiben a gyermek túl nagy elvárásokkal szembesül – például gondoskodnia kell fiatalabb testvéréről vagy megfelelnie a szülők túlzó igényeinek –, kialakulhat benne az a meggyőződés, hogy szeretetet csak akkor kaphat, ha másokról gondoskodik. Jellemző példa, amikor a gyermek saját igényeit háttérbe szorítja – például nem vásárol magának semmit az osztálykiránduláson, hanem a családtagjait ajándékozza meg a zsebpénzéből.

7 hónap, 12 arcplasztika, 123 óra terápia: ez egy bántalmazó kapcsolat ára

Hogyan lépjünk ki a sémából?

A változás első és legfontosabb lépése a felismerés. Tudatosítanunk kell, hogy az önfeláldozó séma nem erény, hanem egy korlátozó működésmód, amely hosszú távon saját jólétünk rovására megy. A határok kijelölése és az önismeret fejlesztése kulcsfontosságú. Fontos elengedni azt a tévhitet, hogy önmagunkról való gondoskodás önzőség lenne.

A változás gyakran ellenállást szül a környezet részéről is. Az új viselkedésminták – például a „nem” kimondása – eleinte idegenül hathatnak a családtagokra, barátokra. Azonban ez nem feltétlenül a szeretet hiányát jelenti, sokkal inkább azt, hogy számukra is új terep nyílik meg.