előfizetésem
Hírlevél
„Nem az a pozitív ember, aki mindig mosolyog”
Vannak időszakok, amikor az élet próbára tesz minket. Ilyenkor nem az határozza meg közérzetünket, hogy mi történik velünk, hanem az, ahogyan belül reagálunk rá. De hogyan tarthatjuk meg az érzelmi egyensúlyt egy folyamatosan változó, gyakran nyomasztó világban? Mi segít abban, hogy ne csak túléljünk, hanem fejlődni is tudjunk a nehézségek által? De mit jelent valójában pozitívnak lenni – és mit nem? Ennek jártunk utána Légrádi Nóra coach és mentálhigiénés szakember segítségével, aki munkája során napi szinten kíséri klienseit ezen az úton.
A szakértő szerint a válasz egyre inkább a belső fókuszban rejlik. A pozitív pszichológia, a kognitív viselkedésterápia és a mentálhigiénés gyakorlatok mind azt hangsúlyozzák: az, hogy mire irányítjuk a figyelmünket, alapvetően befolyásolja életminőségünket.
Pozitív gondolkodás – félreértett fogalom?
Sokan a „pozitív gondolkodás” kifejezést szinte automatikusan elutasítják. Elcsépelt, túl optimista, felszínes – ezek a vádak gyakoriak. Pedig az eredeti pszichológiai tartalom ennél sokkal mélyebb és hitelesebb. „A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy kizárjuk a negatív érzelmeket. Hanem azt, hogy képesek vagyunk elismerni azok létjogosultságát, miközben megtartjuk a kontrollt a saját reakcióink felett”– emeli ki Légrádi Nóra.
Ez a szemlélet túlmutat a „minden jó lesz” típusú önbiztatáson. A valódi pozitív gondolkodás lényege az, hogy képessé válunk egy adott helyzeten belül a lehetőségeket is észrevenni – és cselekedni azok mentén.
A divat változik, a stílus örök?
A mentális fókusz: tanulható képesség
Felvetődik a kérdés: a pozitív hozzáállás vajon velünk születik, vagy tanulható? A válasz: is-is. „Valóban vannak személyiségvonások – például az érzelmi stabilitás vagy a rugalmasság –, amelyek részben öröklöttek. De az, hogy hogyan fókuszálunk, hogyan értelmezünk egy helyzetet, döntően tanulási folyamatok eredménye.”
Ez az úgynevezett pszichológiai rugalmasság – a képesség, hogy nehéz helyzetekben is képesek vagyunk alkalmazkodni, újraértékelni, és értékalapú döntéseket hozni. A kutatások szerint ez az egyik legerősebb védőfaktor a kiégés, a depresszió és az érzelmi kimerültség ellen. A pszichológiai elméletek mellett a mindennapi tapasztalat is megerősíti: gondolataink nem maradnak meg elvont szinten.
„A gondolatokból szavak lesznek, a szavakból tettek, a tettekből szokások, és ezek formálják az énképünket. Ez egy láncolat, amely vagy lefelé húz – vagy épp felemel.” Ezért annyira fontos, hogy észrevegyük: nem az eseményeknek van meghatározó erejük, hanem annak, ahogyan azokról gondolkodunk.
Stohl Luca: Vagyok annyira jóban magammal, hogy nem okoznak traumát a ráncok
A pozitív gondolkodás valódi ereje a választás lehetőségében rejlik. Nem abban, hogy mindent rózsaszín szemüvegen át látunk, hanem abban, hogy nem hagyjuk, hogy egy-egy helyzet teljesen meghatározza identitásunkat és jövőképünket. „A legfelszabadítóbb élmény klienseim számára az, amikor rájönnek: van választásuk. Nem mindig a körülmények felett – de a reakcióik, a fókuszuk, a következő lépésük tekintetében igen. Ez a fajta belső kontroll teszi lehetővé az érzelmi egyensúly visszanyerését.”
Negatív spirál vs. építő fókusz
Mindenki ismeri azt az érzést, amikor egy rossz nap után minden tovább romlik. Ez nem véletlen: a figyelmünk szűkül, és csak azokat az információkat vesszük észre, amelyek megerősítik a negatív meggyőződéseinket.
Ugyanígy működik azonban az építő spirál is: ha elkezdjük tudatosan keresni azokat a pontokat, ahol valami jól sikerült, ahol képesek voltunk hatni az eseményekre, ez megerősíti bennünk az önhatékonyság érzését – ami viszont újabb cselekvésre sarkall. Légrádi Nóra szerint a pozitív gondolkodás nem filozófia, hanem rendszeresen gyakorolható készség. Néhány konkrét eszközt is javasol:
- Reflektív érzelemnapló: naponta egy-két mondatban megfogalmazni, milyen érzelmek jelentek meg, és milyen gondolat kísérte őket.
- „Mit tanultam ma?” gyakorlat: a leghétköznapibb helyzetekből is érdemes tanulságot levonni.
- Pozitív cselekvés fókusz: naponta leírni három dolgot, amit mi magunk tettünk jól – ez nem dicséret, hanem önismeret.
- Értékalapú hétindítás: hétfőn reggel egy mondat arról, hogy az adott héten mire szeretnénk figyelni – például kapcsolódás, türelem, tudatosság.
Rosa Parks története ma is érvényes: egy egyszerű gesztus történelmet írhat
A pozitív gondolkodás mint mentális iránytű
A pozitív fókusz nem a valóság torzítása, hanem annak újrastrukturálása – a saját értékeink, céljaink és lehetőségeink mentén. Nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a veszteségeket, hanem azt, hogy megtanulunk újra dönteni: mire fordítjuk az energiánkat, milyen narratívát építünk, és mit kezdünk a jelenlegi helyzetünkkel.
„Ha magunkat pozitívabban látjuk, akkor a körülöttünk lévő világot is élhetőbbnek fogjuk érzékelni. Ez nem illúzió, hanem egy olyan szemléletmód, amely formálható – és formál bennünket is.” És végső soron ez az, ami igazán számít. Nem az, hogy minden rendben van-e – hanem az, hogy képesek vagyunk-e belül rendet tartani, amikor kívül vihar dúl.