előfizetésem
Hírlevél
A Z generáció a quiet quittinggel jelzi, hogy sokkal fontosabb a munka-magánélet egyensúly
A munka világában az elmúlt években egy újfajta, csendes forradalom bontakozott ki, amit „quiet quitting”-nek, azaz „csendes kilépésnek” nevezünk. Az említett jelenség különösen az Y és a Z generáció körében vált meghatározóvá, és alapjaiban kérdőjelezi meg a hagyományos munkamorált és elköteleződést.
Míg az idősebb korosztály számára az a megszokott, hogy szinte egy élethosszon át egy helyen tevékenykednek, és mindent beleadnak a munkájukba, addig a mai fiatalok maximum 2-3 évet bírnak ki egy cégnél, egy pozícióban, de ott sem teljesítenek 100 százalékosan. A csendes kilépést választják, amit nem mindenki néz jó szemmel.
A csendes kilépés alatt azt értjük, amikor egy munkavállaló hivatalosan nem hagyja el a munkahelyét, csak a kötelező minimumot teljesíti, amit a szerződése tartalmaz, elkerülve minden plusz feladatot és felelősséget. Bár sokan lustaságként tekintenek erre, valójában egyfajta határhúzás a munka és a magánélet között, válaszolva ezzel a munkahelyi stresszre és a kiégés veszélyére. A jelenség csak nem régóta ismert. Egy 2024-es kutatás szerint az utóbbi években azonban a csendes kilépés globálisan is jelentős mértéket öltött.
A Gallup adatai szerint a munkavállalói elkötelezettség csökkenése főleg a millenniumi és a Z generációs munkavállalók körében volt megfigyelhető, ahol 5-7 százalékos visszaesést tapasztaltak. Ez a disengagement, avagy az elkötelezettség hiánya, globálisan 8,8 milliárd dollárnyi termelékenységkiesést eredményezett eddig. De ne gondoljuk azt, hogy ez a magyarokat nem érinti. Egy hazai kutatás a Csendes Kilépés Kérdőív magyar adaptációját vette alapul.
Miért akarnak több lábon állni a Z generáció tagjai?
A felmérés közel 800 fő bevonásával, online készült el, és a résztvevők több mint fele, avagy 56,6 százaléka csendes kilépőnek minősül. Azaz ez már olyan probléma, mi nemcsak azokat az országokat érinti, ahol az emberek szinte reggeltől késő estig a munkahelyükön tartózkodnak. Más az oka azonban egy USA-ban élő személynél, és más egy hazai munkavállaló esetében.
Tényleg túl sokat várunk el?
A Z generáció tagjai, azaz az 1997 és 2012 között születettek, sajátos elvárásokkal léptek és lépnek be a munkaerőpiacra. Ennek a korosztálynak alig a fele elégedett csak a jelenlegi munkahelyével, ennek ellenére tervezi azt, hogy egy éven belül munkahelyet vált. Nagyjából kétharmaduk pedig előrelépési lehetőséget remél a következő másfél éven belül. Számukra az a lényeges, hogy a cég vezetői inspirálóak legyenek, ami érdekes módon még a versenyképes fizetésnél is fontosabb szempont.
Nem véletlen dolgoznak nehezen együtt az idősebbek és a fiatalabbak. Ez a generáció már jóval nagyobb elvárásokat támaszt a céggel és a munkaadóval szemben - ide tartozik az érzelmi jóllét megértése a munkahelyen, és azon kívül. Ma már kétszer annyian jelzik, hogy valamilyen mentális egészségügyi problémával küzdenek, mint bármely más generáció, és el is várják a vezetőségtől, hogy minden formában támogassák őket egészségi, anyagi, valamint karrier szempontból is. De hol kapják meg ezt ténylegesen? Szinte sehol. Természetesen vannak vállalatok, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy segítség a munkavállalók életét, de nem ez az általánosan elterjedt.
Romlik a termelékenység és a mentális állapot
A probléma ezzel a jelenséggel az, hogy a munkahelyi elkötelezettség csökkenése nemcsak a termelékenységre hat negatívan, hanem a dolgozók mentális egészségére is. A csendes kilépés a legtöbb esetben a kiégés előszobája, ha pedig a munkáltató nem ismeri fel időben a jeleket, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy értékes munkaerőt veszítenek el. A probléma súlyosságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az elkötelezettség hiánya mára közel 9 billió dollárnyi kiesést eredményezett. És akkor még nincs vége.
Egyre több cég ismeri fel, hogy a női munkavállalók támogatása kulcsfontosságú
De nézzük meg, hogy mi történt velem és hogyan váltam én csendes kilépővé. Pedig akkor még nem is tudtam róla, hogy ilyen létezik. A történet 2017-ben kezdődött, amikor az első egyetemi képzésem alatt bekerültem egy olyan gyakorlati helyre, amiről régóta álmodtam. Mivel édesanyám is ezen a helyen dolgozott már 25 éve, így tulajdonképpen itt nőttem fel. Azt gondoltam, hogy ez nekem jó lesz, itt mindenki ismer, kevésbé okoz nehézséget a beilleszkedés. Aztán jött a feketeleves. Nem tudtam, hogy mi vár rám.
Odáig jutottam, hogy nagyjából másfél év után nem láttam értelmét az egésznek. Az még nem volt akkora probléma, hogy nem voltak barátaim, hiszen senki sem volt huszonéves. A gond inkább az volt, hogy nagyon keveset kerestem, és nem láttam a munka értelmét. Már, ha volt mit csinálni.
Sokszor csak ott ültem fél nyolctól fél ötig, és néztem ki a fejemből. Néha akadt néhány feladat, de az időm nagy részében valahogy elveszve éreztem magam.
Ennek eredménye volt, hogy nem igazán teljesítettem, vagyis csak a minimálisat, nem voltak plusz feladatok, ez tény, de amit kaptam, azzal is fél gőzzel vagy talán még úgysem haladtam. Persze végül négy év után felmondtam és vállalkozó lettem, de ma már tudom, hogy én is a csendes kilépést alkalmaztam. Amióta viszont a saját életemet élem, olyan munkákat végzek és akkor, amikor akarom, sokkal jobb a helyzet. De nem szabad azt gondolni, hogy egy vállalkozót nem érintheti ez a jelenség.
Hiszen, ha túlgondolom a dolgokat, túlzottan belevetem magamat a munkába, nem hagyok időt a pihenésre és a regenerálódásra, akkor nem egyszer fordult elő velem már az, hogy szólt az ügyfél, valami nem stimmel az elkészült anyaggal. Ekkor jövök rá, hogy már csak azért készítettem el az adott feladatot, mert határidős volt, arra viszont nem fektettem energiát, hogy átgondoljam, mit is csináltam valójában. Öt év után jóval okosabb vagyok. Hétvégén csak akkor dolgozom, ha nagyon muszáj.
Esténként nem veszem magam elé a gépet csak azért, hogy másnapra ne legyen annyi munkám, mert úgysincs vége. A vállalkozásomban sosem végzek a feladatokkal, felesleges minden nap annyit megcsinálni, amennyit bírok, mert jön helyette másik. A lényeg tehát, hogy a csendes kilépés bárkit érinthet, multinál dolgozó embert, cégtulajdonost, és egy egyszerű vállalkozót is.
Anyaként visszatérni a munka világába nehéz és összetett feladat, de ezekkel a lépésekkel megkönnyítheted a dolgod
A „quiet quitting” pozitív hozadékai
A csendes kilépés nemcsak a munkavállalót érinti, hanem a munkaadót és a gazdaságot is. A csökkent elköteleződés hosszú távon negatívan befolyásolja a vállalatok eredményeit. Emellett a magas fluktuáció költséges lehet a cég számára, hiszen az új munkavállalók toborzása és betanítása idő- és pénzigényes folyamat. Érdekes módon a csendes kilépés jelensége összefüggésbe hozható a technológiai fejlődéssel is.
Egyes szakértők szerint a mesterséges intelligencia térnyerése, valamint a munkahelyi automatizáció hozzájárulhat a munkavállalók elidegenítéséhez, és elkötelezettségük csökkenéséhez. Az MI alkalmazása egyes munkakörökben akár még a bizonytalanság érzetet is növelheti, ami már-már katalizátora a csendes kilépésnek. De van ennek egy pozitív hozadéka is. A dolgozók, akik határokat szabnak a munka és a magánélet között, kevésbé lesznek hajlamosak a kiégésre, ami hosszú távon javíthatja a munkahelyi elégedettséget, valamint a mentális egészséget.
Emellett talán a munkaadók is felismerik azt, hogy az emberek számára mennyire fontos a munka-magánélet egyensúlya, és olyan intézkedéseket vezethetnek be, amelyek támogatják ezt a folyamatot. Nem beszélve arról, hogy mivel új kihívások elé állítja a munkaadókat, muszáj a hagyományos motivációs eszközökön túl más megoldásokhoz folyamodniuk. Nem elég a fizetésemelés, a bónusz, szükség van például céges jógára, workshopokra, csapatépítőkre, de szóba jöhet akár még egy közös utazás is.