Azt hisszük, hogy a mai fiatalok mindent tudnak a szexről, pedig dehogy
2021 nyarán világot látott az úgynevezett gyermekvédelmi törvény. Azért írom, hogy úgynevezett, mert ennek bizonyos részei nem annyira megvédik, sokkal inkább megnehezítik a fiatalok életét. Ennek legfontosabb része az iskolai szexuális edukációt érinti, vagyis lényegében annak ellehetetlenítését. De miért is van szükségünk szexoktatásra?
Hiszen a szex az olyan, hogy az ember a gyakorlatban elsajátítja, nem? Odamegyünk, kipróbáljuk, csináljuk, élvezzük. Alapvetően úgy gondolom – legyen szó olasz konyháról, ingatlanvásárlásról vagy színházi előadásról –, hogy mindent annál jobban értünk és élvezünk, minél többet tudunk róla – ezalól nem kivétel a szex sem. Különben az egyik barátom, aki nemrég még Cambridge-ben tanult, mesélte, hogy gólyaként részt vett egy felvilágosító órán, ahol a fiatal oktató megdobta egy plüss lapostetűvel.
És akkor én rájöttem, hogy mit sem tudok a lapostetűről, úgyhogy hazajöttem, és nyomtam egy Google-keresést. Nem ajánlom senkinek, hogy utánam csinálja! De honnan szedegeti ma össze az infókat egy kiskamasz, akit nem dobál meg plüss lapostetűvel senki?
Korrekt és inkorrekt információk
Nos, a fenti, kissé költői kérdésre az a válasz, hogy a pornófilmekből. Ti néztek pornót? Mert én igen! Ritkán, és igyekszem megválogatni, hogy milyet, de nem hazudok nektek, már csak azért sem, mert statisztikailag nagyon valószínű, hogy ti is hasonló cipőben jártok. Bede Zsuzsanna szexuálpszichológusnak is ez jut eszébe először, amikor arról kérdezem, egy átlagos magyar ember ma vajon mennyit tud a szexről.
„Van egy közhely a szexuális neveléssel kapcsolatban, ami azt állítja, hogy ma már mindent tudnak a fiatalok a szexről. Ezen magamban mosolyogni szoktam: mindent tudnak, persze, de közben meg alig tudnak valamit. Amit tudnak, azt a pornóra és a sok filmbeli szexjelenetre alapozzák. Ma már valóban nem találkozom olyan esettel, amilyennel harminc évvel ezelőtt, hogy valaki semmit sem tud a női csikló létezéséről. De az például, hogy az első aktus nem tart mindenkinél órákig, már kevésbé köztudott.
„Tévesen azt sugallhatják, hogy a szex mindenek feletti és csak akkor működhet a kapcsolat, ha van kémia" - így látja a szexterapeuta a Bridgerton intim jeleneteit
Az olyan természetes dolgokat pedig, mint a korai magömlés, a fiatalok úgy élik meg, mintha csak velük történne, mintha velük nem lenne valami rendben. Ebben a kontrasztot a pornó okozza, amihez nagyon hamar hozzá jutnak az emberek, és ehhez hasonlítják saját magukat, ami nagyobb szorongást okoz számukra, mintha semmit se tudnának a szexről. A fiatalok így bizonyos szempontból nem csak sokat tudnak, hanem túl sokat, és nem tudnak rendesen szelektálni a korrekt és az inkorrekt információk között.
Ott van például a síkosító, amit sokan rendszeresen használnak, miközben az nem egy alap-, hanem egy kiegészítőeszköze a szexualitásnak. Ha folyton síkosítóra van szükség, az azt jelenti, hogy a lány nincs izgalmi állapotban, ami vagy azért van, mert a fiú nem tudja, mire van szüksége, vagy azért, mert a lány gondolja úgy, hogy rögtön, durr bele a közepébe, el kell kezdeni az aktust.”
Innen-onnan összegyűjtött értesüléseink aztán begyűrűznek a hétköznapjainkba, és egészen meglepő elvárásokat támasztanak a párkapcsolatunkkal szemben. „Sokszor hangosan felnevetek, amikor játékfilmekben azt látom a nagy szerelmi jelenetekben, hogy a férfi neki dönti az előszoba a falának a nőt. A harmincas-negyvenes pácienseim pedig azt kérdezik, hogy az ő barátjuk vagy férjük miért nem csinálja ugyanezt. Ilyenkor fel szoktam hívni a figyelmüket arra, hogy reálisan ez eléggé kivitelezhetetlen.
Képzeljük csak el! Egy vékony nő körülbelül ötven kiló – csak öt percig tartani, és közben élvezni a szexet, nem olyan egyszerű feladat” – mondja Bede Zsuzsanna. Ám ez csak a dolog viccesebb oldala – teszem hozzá. A húzósabb része az, amikor (többnyire) férfiak erőszakos pornófilmekben látott erőszakos jeleneteket próbálgatnak partnerükön, aki puszta megfelelési vágyból ezt akkor is tűri, ha az kellemetlen vagy kifejezetten fájdalmas számára.
A szexoktatás egy nagyon fontos része, hogy megtanítson minket az ilyen szituációkra nemet mondani.
Miben mások azok a nők, akik pornót néznek? GLAMOUR+
A szex nem egy betegség
A gyermekvédelmi törvény különben nem a szexedukációt lehetetleníti el, „csak” azokat a civil szervezeteket, amelyek eddig professzionális keretek között foglalkoztak mindezzel. A szerepük rendkívül fontos volt, és valószínűleg mindenkinek az lett volna a legjobb, ha az ő pozíciójukat erősíti a kormány, és azt ösztönzi, hogy további ilyen szervezetek jöjjenek létre.
Bede Zsuzsanna úgy véli, hogy „ezek a programok azért voltak sikeresek, mert nem az iskola keretei között zajlottak szigorúan: nem voltak a tanárokhoz és az osztályzáshoz kötöttek, hanem választható, informális csoportprogramok voltak, ahol létrejöhetett az egymás iránti bizalom. Erre viszont kevés egy-egy óra, ezek akkor hatékonyak, ha hosszabb ideig tartó kurzusokként tudnak működni”. Ha ezek a programok nincsenek, akkor a szexuális felvilágosítás az iskolára és/ vagy a szülőkre hárul.
Az előbbi eset Bede Zsuzsanna szerint kifejezetten életszerűtlen: „A pácienseimnél mindig rákérdezek, hogy honnan informálódtak szex terén, és kivel tudtak erről beszélni – az esetek 99 százalékban a szülők az utolsók. Túl intim és szemérmes téma ez, amit jellemzően nehéz egy szülő-gyerek kapcsolatban megvitatni. Ráadásul ahhoz, hogy át tudjon adni bármiféle információt a gyerekének ezzel kapcsolatban, a szülőnek is nagyon tisztában kell lennie a saját szexualitásával, miközben neki sokszor ugyanúgy hiányos az erről szerzett tudása.”
Az intimitás nem feltétlenül a nagy gesztusokról szól, sokkal inkább a figyelem és az empátia számítanak, amik hétköznapi események kapcsán is megjelenhetnek
Itt jegyezném meg, hogy az én elég nyitott és jófej anyukám párszor neki futott a témának gyerekkorunkban, de a húgommal elborzadva hallgattuk – azt hiszem, normális, ha az ember nem a szülei szexuális életére kíváncsi. Marad tehát a suli. Bede Zsuzsanna tapasztalatai nagyjából egybecsengenek az enyémekkel. Véleménye szerint: „Az iskolák inkább csak a dolog biológiai részéről való információátadást vállalják magukra. A klasszikus felvilágosítás általában arról szól, hogy mi a veszélye a szexnek, és miért nem kéne csinálni idő előtt. Ez főleg a betegségekre és a terhességre korlátozódik, ami jogos, ezekről fontos beszélni, de nem elég.”
Látható, hogy a társadalomban két erő munkál: az egyik a középkori, páncélbugyis prüdéria, míg a másik a legdurvább gangbangezős megkötözős pornó. A két világ nem vesz egymásról tudomást, és ami ennek áldozatául esik, az épp a melegség, az intimitás, a szexuális együttlét mélysége, vagy hát mondjuk ki: a normális szex – tűnjön ez mégoly anakronisztikus kifejezésnek a 2020-as években.
Miért történik mindez?
A gyermekvédelmi törvényt nem véletlenül hívja a közbeszéd homofób törvénynek, az ugyanis az LMBTQ mozgalmak ellen irányul, célja pedig, hogy ezek az edukációs foglalkozások „ne népszerűsíthessék a homoszexualitást”. Bede Zsuzsanna ezzel szemben úgy gondolja, hogy fontos a fiatalokkal erről beszélni, ellenkező esetben akár veszélybe is sodorhatjuk őket.
„A lányoknál ez jellemzően később érkezik el, de fiúknál az a tapasztalat, hogy már kamaszként kezdik érezni, hogy mások, mint a többiek. Évek telnek el, mire ez tisztázódik bennük, és addig nem tudnak igazán mit kezdeni az érzéssel. Sokan úgy érzik, hogy nem normálisak, és nem ritkák náluk a szuicid gondolatok sem. Ezért lenne rettentően fontos, hogy erről időben információkat kapjanak.”