Ha nincs WiFi, a telefonfüggőnek pontosan olyan folyamatok játszódnak le az agyában, mint a drogmegvonásnál
A telefonunk rabjai vagyunk. Már a lakásból sem lépünk ki nélküle. Egyfajta biztonsági hálót nyújt, amit bárhol, bármikor tudunk használni. Ez rendben is van, de csak addig, amíg képesek vagyunk nélküle élni. A telefonfüggés ugyanis képes elvenni a jelenben való létezést.
Ma jobban rá vagyunk szorulva a telefonunkra, mint valaha, szinte ki vagyunk neki szolgáltatva, annyi mindent történik, zajlik rajta. Mobilon keresztül ismerkedünk, vásárolunk, foglalunk utazást, rendelünk kaját, tartjuk a kapcsolatot a családtagjainkkal, sőt, még a munkánkat is rajta végezzük. Valljuk be: a mindennapi élet már inkább bonyolultabb lenne nélküle, mintsem vele. Épp ezért bárkiből válhat telefonfüggő.
A legfiatalabbak vannak kitéve a legnagyobb veszélynek
Ez az addikció azokat érinti a leginkább, akik internet- és telefonkapcsolattal rendelkezve nőttek fel. A szüleink, a nagyszüleink kevesebb eséllyel lesznek telefonfüggők, hiszen ők életük nagy részét az okostelefonok jelenléte nélkül élték le, többségük teljesen kényelmesen és komfortosan érzi magát internetkapcsolat nélkül is. Hacsak nem muszáj, hacsak nincsenek rászorulva valamilyen okból kifolyólag a telefonra, nem érzik úgy, hogy mindenképpen online kell lenniük.
Gyerekeiknél, a 80-as és a 90-es évek szülöttjeinél ez az arány azért már alaposan megváltozik. Ők a tinikorukat már mobillal, számítógéppel, internetkapcsolattal élték meg, digitális korban nőttek fel, mindennapjaikhoz hozzátartozik a telefonhasználat. Legnagyobb rizikócsoportba azonban a Z generáció, tehát az 1995 és 2009 között születtek tartoznak, akiknek a kezébe már pár éves (sőt, néha még pár hónapos) korban is adtak már telefont, laptopot, tabletet vagy már okoskütyüt.
Közülük sokan elképzelni sem tudják, hogy valaha is létezett offline élet, az utcai telefonfülkékről, a fizikai telefonkártyákról és a betárcsázós internetről csak elmesélésből tudnak. 0-24 online vannak, annyira hozzátartozik az életükhöz az okostelefon, mint a fény, a világítás, a víz vagy akár fűtés. Nem kevesen úgy gondolják, hogy az okostelefon alanyi jog, bármikor elérhetőnek kell lenni általa.
A tudatos képernyőhasználatnak komoly szerep van a mentális egészség megőrzésében
Gyorsan szippant be a telefonfüggőség
A mobiladdikció olyan általános, hogy szinte tudomást sem veszünk róla, pedig már-már népbetegség. Sokak szerint az okostelefon a boldog és a szabad élet egyik alapvető eleme. „A telefonfüggőség hasonlít bármilyen más függőséghez, addikcióhoz. Használatával olyan neurotranszmitterek (például a dopamin, a szerotonin, a nor/adrenalin, az endorfin, az endogén ópiátok stb.) szabadulnak fel, melyek jó érzéssel járnak.
Ezért ismételjük őket. Nagyon nem mindegy azonban, hogy napi egy órát végezzük ezeket a tevékenységeket (jelen esetben a telefonhasználatot) vagy egész nap, megállás nélkül. Igazából nagyon vékony a mezsgye a tudatos használat és a kényszeres, kontrollálhatatlan ismétlés között – a függőség pedig akkor van jelen, ha ez utóbbi kialakul. Mikor már a fogyasztó teljes élettevékenységét uralni tudja az addikció” – mondja Ágics Enikő pszichológus.
Hozzáteszi: az orvostudomány még kezdeti fázisban van a mobilfüggések azonosításával, még nem lett definiálva pontosan a telefonaddikció fogalma. „A telefonfüggőség, mint diagnosztikai kórkép hivatalosan még nem létezik az orvostudományban. A neurológiai kutatások azonban azt bizonyítják, hogy (az örömért és elégedettségért felelős) dopamin hormon érintett lehet a növekedett telefonhasználattal kapcsolatban, ami összefüggésbe hozható a mobilfüggőség kialakulásával.”
Amennyiben tehát nincs nálunk a telefon, nem vagyunk online vagy nem áll rendelkezésre internetkapcsolat, és ettől szorongóvá válunk, akkor olyan agyi folyamatok játszódnak le az idegrendszerben, mint amelyek a drogmegvonáshoz hasonlítanak. Ha nem tudjuk, pontosan mi történik körülöttünk, ha félünk attól, hogy esetleg lemaradunk valamiről, amíg nem vagyunk elérhetőek, az sok esetben nyugtalanságot, negatív stresszt vált ki.
A negatív stresszt pedig azonnal enyhíteni akarjuk, ami a telefon utáni sóvárgáshoz és végtelen görgetéshez vezet. Ez pedig részben már lefedi a függőség szinonimáját.
Nem szabad félvállról venni az addikció jeleit
Tulajdonképpen ezt a folyamatot vizsgálta meg Dr. Kimberly S. Young pszichológus is, aki hosszas kutatásokat és esettanulmányokat folytatott az internet- és az okostelefon függőséget illetően. Ő elsőként írta le és tette hozzé orvosi szakmai folyóiratokban, hogy az okostelefon is komoly függőségeket, problémákat tud kialakítani az emberekben. Szerinte például, ha a következő nyolc tünetből öt felismerhető egy ember viselkedésében, akkor egészen biztosan telefonfüggőséggel állunk szemben.
Az első ilyen pont a telefonunkkal való intenzív foglalkozás, vagyis ha a kapcsolattartáson kívül is sokat gondolunk a telefonunkra, ha gyakran felidézzük a múltbéli vagy az esetleges jövőbeli telefonozás pillanatait. A második pont, amikor egyre több időt kell a telefonon tölteni azért, hogy az öröm és jóleső elégedettség kerítsen minket hatalmába. Ez azt jelenti, ha mondjuk a kezdeti, napi 10-20 perc már egyáltalán nem elég a telefonozásból, csak napi több óra, akkor az már egy figyelmeztető jel.
Ezért is hasznos követni különböző applikációk segítségével a telefonon eltöltött időt, ami az időkorlát átlépésén túl magától bezárja a megnyitott oldalakat.
Ennek a trükknek a segítségével bizonyítottan kordában tartható maga a telefonhasználat és a telefonfüggőség kialakulása is. A telefonfüggőség harmadik tünete a többszöri sikertelen erőfeszítés arra vonatkozólag, hogy kézben tartsd, csökkentsd vagy abbahagyd a telefonon való internethasználatot.
Szóval, ha az előzőleg említett trükköt kicselezve továbbra is használod a mobilt, az már önmagában elég nagy probléma. Ha pedig ez nem jön össze, akkor jön a negyedik tünet, a nyugtalanság érzése. Amikor már a rosszkedvűség, az ingerlékenység, a feszültség, szélsőséges esetekben pedig az agresszió is megmutatkozik a személynél. Érdekes módon pedig csak akkor, amikor nincs kéznél telefon, internet, Wi-Fi vagy akadályozva van a külvilággal való kommunikáció.
Következő intő jel lehet, ha rendszeresen megfeledkezel az idő- és a térérzékedről, mikor a telefonodon lógsz. Néha persze ez is belefér, de ha a mobilhasználat közben folyamatosan megfeledkezel arról ki vagy, hol vagy, mi van veled, az azért már elég veszélyes. Mindez pedig a párkapcsolatod, a családod, vagy a barátaiddal együtt töltött idő rovására megy? Esetleg még a munkahelyeden vagy az iskolában is bajba kerülsz a telefonozgatás miatt?
Ez már annak a jele, hogy nem tudod kontrollálni a viselkedésed és az életed egyre több részébe szivárog bele ez a tevékenység. Szinte biztos, hogy másik is észre fogják ezt venni rajtad: a párod, a legjobb barátod, barátaid, de a szüleid is. A tanáraidnak, vagy kollegáidnak, főnökeidnek szemet fog szúrni, mennyi időt töltesz a telefonoddal és sanszos, hogy meg fognak szólni érte. Aztán jön az ismerős, szorongós érzés és már titokban használod a mobilt, az asztal alatt, a sötétben, esetleg a WC-ben…
Az élet nem a telefonon történik, hanem amikor leteszed azt
A telefonfüggőség legnagyobb jele az, hogy egyfajta menekülési térként szolgál számodra a való világ történései elől. Stresszes nap? Jöhet egy kis telefonozás. Problémák a munkahelyen? A közösségi média görgetésével tutira megfeledkezel rólad. Veszekedsz otthon a pároddal? Ha félrevonulsz a telefonoddal, garantáltan nem fognak megtalálni a rossz érzések – gondolnád te.
De nagyon veszélyes játék ez, mert amint fizikai valójában nem lesz veled a telefonod, azonnal pánikszerű érzések törnek rád, szinte hiányozni fog, ha nem tartod a kezedben. Hosszútávon azért ez már tényleg aggodalomra ad okot és érdemes szakemberhez fordulni „Ha a telefonhasználat a már jól megszokott hétköznapi életvitelt akadályozza és a munka, a tanulmányok, valamint a magánélet rovására megy, akkor érdemes szakemberhez fordulni vele.
Ez például abban tud megnyilvánulni, ha valaki egész nap játszik a telefonján, vagy annyit vásárolgat rajta, hogy elveri az egész havi fizetését. Úgy gondolom, hogy napi fél-egy óra játékkal, közösségi média görgetéssel még nem beszélhetünk függőségről, ez inkább amolyan stresszlevezetés. Ha viszont már az életvezetésben akadályoz a dolog (pl. nem végez el bizonyos tevékenységeket, nem vágyik társas kapcsolatokra, beszűkül az illető figyelme a telefonra stb.) az a telefonfüggés egyértelmű jele” – mondja Ágics Enikő.
A szakember szerint ahelyett, hogy állandóan a telefonunk képernyőjét bámulnánk, érdemes valamilyen autotelikus, azaz magáért a tevékenység öröméért végzett flow programot találni, telefon nélkül. A digitális detox megkezdéséhez ez ugyanis nélkülözhetetlen. „Festés, rajzolás, zenélés, írás, kertészkedés, múzeumba járás, sütés-főzés, sportolás. Valós kapcsolatok ápolása. A ma divatos mindfulness gyakorlatok, a meditáció vagy az imaginatív technikák. Sok kitűnő program létezik. Igazából lehet bármi, ha nem kell hozzá telefon, csak élvezzük azt!” – mondja a pszichológus szakértő.
Ha pedig azt a tevékenységet igazán élvezni tudjuk és jelen tudunk benne lenni; ha ki tudunk benne teljesedni, akkor többé nem fogunk a telefonra gondolni. Sem arra, miről „maradunk le”, mert rájövünk, hogy az élet pont akkor és pont ott történik, ahol vagyunk. Nem kell jelen lennünk sehol máshol. Ez a felismerés pedig rendkívül felszabadító.