előfizetésem
Hírlevél
A szent füge magját az iráni nők mozgalma melletti kiállás ihlette, de a készítők az életüket kockáztatták a forgatással
Sok filmet készítettek már a forradalomról, de A szent füge magja (Daneh Anjeer Moghadas), bár valós eseményeken alapuló fikció, maga a forradalom: Mohammad Rasszulof rendező 2022 nyarán a börtönből követte a Nők, élet, szabadság mozgalom eseményeit. Nemcsak a film üzenete hangsúlyos, hanem a forgatás körülményei és a rendező üldözöttsége is sokat elmond a mai közel-keleti helyzetről.
„Sokáig Irán egyik déli szigetén éltem. Ezen a szigeten van néhány öreg szent fügefa. Ennek a fának az életciklusa felkeltette a figyelmemet. Magjai a madarak ürülékén keresztül más fák ágaira hullanak. A magok ott kicsíráznak, és a gyökereik megindulnak a föld felé. Amikor a gyökerek elérik a talajt, a szent fügefa a saját lábára áll, és ágai megfojtják a gazdafát.” (Mohammad Raszulof)
A Nők, élet, szabadság tiltakozási hullám azt követően bontakozott ki, hogy egy 22 éves kurd nő, Mahsza Hani tisztázatlan körülmények között meghalt hatósági fogva tartása során Iránban – azért tartóztatták le, mert nem megfelelően viselte az iszlám fejkendőt. A tragédia hatalmas társadalmi felháborodáshoz vezetett, amelyet már nem csak a női jogokért való társadalmi kiállás, hanem a politikai vezetéssel szembeni feszültségek is fűtöttek.
Raszulovot lenyűgözte a nők bátorsága, ezért, miután kiengedték a börtönből, azonnal filmet akart készíteni, hogy segítse az iráni női mozgalom céljait. Mint mondta, „a kormány elnyomó hatalma átmenetileg fenntarthatja a jelenlegi helyzetet, de végül, mint a történelem során már oly sok esetben, ennek a kormánynak is meg kell adnia magát a mozgalom követeléseinek.” Több hónapba telt, mire összegyűjtötte a színészeket és a stábot.
„A nők végre megérkeznek a saját erejükbe!” – Interjú Schultz Nórával, aki a Parlamenttől a TikTokig formálja a politikát
A letartóztatástól való félelem néha eluralkodott a csapaton a forgatás alatt, de végül az ő bátorságuk volt a hajtóerő a munka folytatásához: „Egy ilyen film forgatása során semmi sem nehezíti annyira a munkát, mint a stáb biztonságának megőrzése. Folyamatosan felettünk lebegett a letartóztatástól való félelem, és mindent beárnyékolt. E mögött az árnyék mögött azonban mindig lehet megoldást találni. Például igyekeztünk kis csapatokkal dolgozni.
Minimális technikai felszereléssel rendelkeztünk, de az operatőr és stábjának felkészültsége ellensúlyozni tudta a technikai korlátokat. Nem tudom megmagyarázni, hogyan tudtuk megkerülni a kormányzati cenzúra rendszerét, de sikerült. A kormány nem képes mindent kontrollálni. Az emberek megfélemlítésével megpróbálják azt az érzést kelteni, hogy mindent az ellenőrzésük alatt tartanak, de ez a módszer olyan, mint a villanógránát, amelynek a hangjával félemlítenek meg. Nem tudnak mindent ellenőrizni.”
A színészek kiválasztása bonyolult folyamat volt, művészi képességeik mellett eltökéltségre és bátorságra is szükség volt, ráadásul nyilvános castingot sem szervezhettek, így a stáb tagjai gyakorlatilag egymásra bízták az életüket a film készítése során.
Fikció valóságba ágyazva
A film a valós eseményekbe ágyazza be a fiktív történetet, mely a társadalmi folyamatok mellett tökéletesen demonstrálja az iráni lakosság lelkiállapotát is: az ambiciózus Imánt előléptetik a Forradalmi Gárda bíróságának vizsgálóbírájává. Új feladatának megkezdése egybeesik az egész Teheránt felbolygató, széles körű demonstrációkkal, amelyek egy fiatal nő halála után bontakoznak ki a város utcáin.
A tüntetések híre és a kormány kemény fellépése felborítja Imán korábban összetartó családjának életét. A férfi az új munkájával együtt járó állandó lelkiismeret-furdalással küzd, lányait, Rezvánt és Szanát sokkolják az események, az anya, Názsmeh pedig megpróbálja összetartani a családot. Amikor Imán felfedezi, hogy eltűnt a szolgálati fegyvere, a családjára gyanakszik. Rettegni kezd, hogy elveszíti a hírnevét és az állását, és egyre jobban eluralkodik rajta a paranoia.
Saját otthonában indít nyomozást, amelynek során egy idő után minden határt átlép – és ahogy a szent füge magja a gazdafát, a félelem felemészti az életüket.
A rendezőről
Mohammad Raszulof iráni független rendező, író és producer 1972-ben született az iráni Sirázban. Az egyetemen folytatott szociológiai tanulmányai során dokumentum- és rövidfilmekkel kezdte filmes karrierjét. Első filmje, a Gagooman (Az alkonyat, 2002) elnyerte az iráni Fajr Filmfesztivál legjobb filmjének járó díjat. Második filmje, a Jazireh Ahani (A vassziget, 2005) elkészítését követően az iráni cenzúra törvényei miatt problémák merültek fel, aminek következtében a további filmgyártás és filmvetítés lehetőségeit nagymértékben korlátozták és betiltották.
Mohammad Raszulof nyolc játékfilmet készített, amelyek közül egyet sem vetítettek Iránban a cenzúra miatt, annak ellenére, hogy filmjei külföldön széles közönségsikernek örvendenek. A rendező éveket töltött börtönben, 2024. májusa óta emigrációba kényszerült. Miután bejelentették, hogy A szent füge magját beválasztották a 2024-es cannes-i filmfesztivál hivatalos versenyprogramjába, az iráni hatóságok kihallgatták a szereplőket és a stábot, megtiltották nekik, hogy elhagyják az országot, és nyomást gyakoroltak Raszulofra, hogy meggyőzzék, vonja vissza a filmet a fesztivál programjából.
Nem sokkal később Raszulofnak és a stáb néhány tagjának sikerült Iránból Európába menekülnie, néhányuknak hosszú és fárasztó utazást követően, hogy elkerüljék az iráni hatóságok büntetőeljárását.
A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Greta Gerwig vezette zsűri a hazájában üldözött iráni rendező, Mohammad Raszulof alkotásának ítélte a Special Prize elnevezésű különdíjat.
A film eredeti nyelven, magyar felirattal már megtekinthető a Cirko Film forgalmazásában.