előfizetésem
Hírlevél
Ő tervezi azokat a könyvborítókat, amik alapján megítéled a könyvet
Emlékszel még a kétezres évek elején kiadott Harry Potter könyvek borítóira? Beléd égett a kedvenc Stephen King-köteted hátborzongató könyvborítója? Nem vagy egyedül! Bár a könyvek kapcsán leggyakrabban azok tartalmával, semmint a borítójával szokás foglalkozni, pironkodva ismerjük el: bizony, olykor mi is a borítója alapján ítéljük meg a könyveket! Épp ezért különleges Bárdy Anna munkássága: könyvborítóit ezer közül is megismeri az ember, miután azok ugyanolyan, kitörölhetetlen lenyomatot hagynak az olvasó lelkében, mint a könyv összes szava együttvéve!
Az ArtHungry-, RGB-Kreatív Design Award-, Szép magyar könyv- és Belfast Photo Festival- díjazott tervezőgrafikus munkássága során nem csupán esztétikai, hanem társadalmi és filozófiai kérdéseket is feszeget, miközben mindvégig a tartalomhoz legjobban illeszkedő vizuális világot keresi. Munkái túlmutatnak a szimpla dizájnon, Anna alkotói filozófiája lehetőséget teremt arra, hogy a könyvbe zárt történet valódi jelentése ténylegesen elérje a közönséget!
Március közepén jelent meg az Anyaföld íze a számban című Budapest Pride antológia (Klement Csaba illusztrátor grafikáival), amit te terveztél. Hogy kerültél kapcsolatba a Leányvállalat Kiadóval?
Néhány évvel ezelőtt találkoztam Molnár Gerával, a Leányvállalat Kiadó alapítójával, aki felkért a kiadó arculatának, és első három kötete borítójának megtervezésére. Az utóbbi években egyre fontosabbá vált számomra, hogy olyan projektben vegyek részt, amelyek küldetése értéket képvisel, és még pozitív hatásuk is lehet. Rendkívül szimpatikus számomra, hogy a Leányvállalat Kiadó könyvei fontos, aktuális társadalmi kérdéseket feszegetnek.
Egy ilyen kiadvány esetében óvatosabban kell hozzáállnod a tervezéshez?
Valójában nem, de ez egy speciális helyzet, mivel a Leányvállalat egy független kiadó.
„A tarot kártyák képei nem egyértelműek, akárcsak a női működés, ezért a férfiak évszázadokon át féltek tőlük”
Hogyan indulsz el egy borító tervezésekor?
Mindig olyan vizuális megoldásokat keresek, amik az adott mű egy kiragadott mozzanatához és a stílusához is illenek – legyen szó regényről, antológiáról vagy akár szakkönyvről. A These Roma are Queer című válogatás tervezésekor például cél volt egyfajta ambivalencia megfogalmazása, ahol a borítón egyszerre van jelen a töredezettség és a rikító rózsaszínhez kapcsolható, pozitív jelentések.
Sok esetben a szerző ad inputokat, amik mentén elindulhatok. Ilyen volt például, amikor a Tarot Kollektíva - Jóslás helyett tükör, kortárs kalauz a tarot képeihez című kötet írója, Markó Barbara Eliza azt kérte, legyen a borítón egy kis „kivágás”. Mivel ez egy önismereti könyv, konceptuálisan jól tudtam kapcsolni a tartalomhoz az ablak motívumát, amelyen keresztül szimbolikusan bekukucskálhatunk a felszín mögötti mélyebb jelentésekbe.
Az is előfordult már, hogy egy szerző konkrét elképzeléssel érkezett hozzám. Benedek Ágota Akkor inkább már most megdöglök című könyve kapcsán azt szerette volna, hogy a dizájn a boncasztal rideg, fémes jellegét idézze meg, ezért lett a végeredmény egy teljesen minimalista – szöveg és grafika nélküli – tükörfóliás könyvborító.
Hogyan jellemeznéd a könyvtrendeket manapság? Mennyiben változott ez például a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest?
A nagy kiadók tulajdonosváltásai és az utóbbi évtized politikai polarizálódása mentén megjelentek olyan kezdeményezések, kisebb kiadók, amelyek a mainstreamtől eltérő értékrendet képviselnek és akik számára kiemelten fontos a minőségi küllem, az igényes vizualitás.
Hogy fogalmaznád meg, mit ad hozzá egy történethez a könyvborító?
Egy jó könyvborító esélyt ad egy könyvnek – lehet, hogy nem ismered a szerzőt vagy nem hallottál a könyvről, de ha látsz egy szépen megtervezett borítót, biztos, hogy utána nyúlsz. A vonzó látvány nehezen ereszt.
Könyveken kívül tervezel logókat és teljes arculatokat is. Mesélnél ezekről?
Az egyetem után évekig leginkább branding munkáim voltak. A különböző típusú megrendeléseken (dolgoztam vállalkozásnak, kulturális projektnek, galériáknak, művészeknek, belvárosi, kis vintage ruhaboltnak, de a budapesti designhétnek is terveztem arculatot, valamint együttműködtem több itthoni és amerikai ügynökséggel is) kialakult, hogy hogyan tudom gyorsan megérteni a megrendelő igényeit és a márkája legfontosabb üzenetét, és ezek mentén a leghatékonyabban megtervezni a brand arculatát. Szeretem a munkámnak ezt a részét, de rettentően élvezem a kollaborációkat is más tervezőkkel.
Melyik a tervezési folyamat legkedvesebb része számodra?
Miután túl vagyunk a kezdeti megbeszéléseken és az azokat követő kísérleteken, elkezdenek formálódni bennem a gondolatok. Ebből szép lassan kialakul egy képi világ, aztán eljön egy pont, ahol már látni, hogy koherens egésszé fog összeállni minden – azt hiszem, ez az a rész, amit a legjobban szeretek.
Fel sem fogod, mennyire privilegizált vagy, amíg el nem olvasod a queer romákról szóló kötetet
Hogyan tudod összeegyeztetni az alkotói szabadságod a megrendelői igényekkel?
Én alapvetően alkalmazott grafikus vagyok, de ettől függetlenül legtöbbször már az első beszélgetésen kiderül, hogy valakivel megtaláljuk-e a közös hangot, tudjuk-e egymást partnerként kezelni. Optimális esetben megvan a bizalom a megrendelő részéről, ami nemcsak nagyon felszabadító, hanem sokkal jobb eredményeket is hoz, mint az ellenkező eset.
Mi motivált abban, hogy a szabadúszó legyél? Mi az, amit a legjobban élvezel benne?
Olyan alkat vagyok, aki nem tud korlátok között jól működni. Úgy alakítottam ki az életem, hogy bármikor meghozhassak egy olyan döntést, hogy összecsomagolok és elutazom (akár hónapokra is), ha arra vágyom. Nagyon szerencsésnek érzem magam emiatt! Többször voltam már távol időszakosan: így tanultam meg például szörfözni pár éve Portugáliában. (Délelőtt szörföztem, délutánonként pedig dolgoztam.)
Az utóbbi években számos díjat nyertél. Hogyan értékeled ezeket a visszajelzéseket, és milyen hatással vannak rád?
Szerintem mindenkinek jól esik, ha az anyukáján kívül más is elismeri a munkáját, de természetesen rendkívül jól érzés a szakma részéről pozitív elismeréseket kapni.
Milyen hatással volt édesapád, Bárdy György színművész a saját karrieredre, különösen, ami az alkotói folyamatokat illeti?
Bár kevesen tudják róla, de apukámnak nagyon jó kézügyessége volt. Iszonyú jól tudott rajzolni, kisplasztikákat készített, bútorokat restaurált. Szerintem, ha nem a színészet vonzotta volna jobban, akkor biztosan képzőművészként bontakoztatta volna ki a benne rejlő tehetséget.