előfizetésem
Hírlevél
A mai napig nem tudni biztosan, hogy halt meg Csajkovszkij, a Diótörő atyja
Az Operaház idei évadában ma délelőtt játsszák először az egyik legszebb és legismertebb karácsonyi balettet, Csajkovszkij Diótörőjét. De azt tudtad, hogy a zeneszerző Franciaországból hozatott hozzá egy különleges hangszert, hogy a perfekcionista alkotó kezdetben azt hitte, megbukott a darab és hogy a mai napig nem tudjuk, hogy halt meg az orosz romantika egyik legnagyobb alakja?
Hattyúk tava, Csipkerózsika, Diótörő, D-dúr hegedűverseny, 1812 (nyitány). Alkotójuk, Pjotr Iljics Csajkovszkij nemcsak az első híres orosz zeneszerző volt, hanem az első olyan, keletről származó komponista is, akinek műveit és stílusát befogadta és elismerte a nyugati zenei világ. Sőt, úgy tudta ötvözni a kelet- és nyugat-európai elemeket, ahogy előtte senki - miközben végig önmaga maradt. Műveiben az érzelmek rettentő széles skáláját volt képes bemutatni, ez annak fényében még különlegesebb, ha tudjuk, hogy a való életben saját érzelmeinek nem engedhetett teret.
Csajkovszkij már életében sztárszerzővé vált és beutazta Európát, noha erősen introvertált volt. Ez nem azt jelentette, hogy elmenekült volna azokból a helyzetekből, ahol emberekkel kellett beszélgetnie - de tény, hogy ha tehette, gondolkodás nélkül az egyedüllétet választotta. Néhány közeli barátján kívül testvérei, főként öccse, Mogyeszt volt az, akiben a végletekig megbízott. Perfekcionista volt, állítólag ha egy-egy kottájáról úgy érezte, nem elég jó, simán összetépte azt és kezdte elölről az egészet. Az önmaga és művei iránti kemény belső kritika visszaköszön leveleiben és naplóiban - azt hiszem, jóban lettünk volna. De milyen is volt a Diótörő balett alkotójának élete?
Gyerekkori tehetség
A romantika egyik legnagyobb zeneszerzője 1840-ben született Votinskban. Édesapja katona volt, édesanyja francia-német felmenőkkel rendelkezett, így esett, hogy hatévesen már folyékonyan beszélte mindkét nyelvet. A család számára fontosak voltak a művészetek, Csajkovszkij nyolc volt, amikor jobban tudott kottát olvasni, mint tulajdon zenetanára. Tehetsége ellenére szülei nem indították el a zenei pályán, helyette a szentpétervári Felsőfokú Császári Jogi Iskolába íratták be.
Alig volt tizennégy, amikor édesanyja elhunyt kolerában, ekkor írta meg első komolyabb zeneművét, egy keringőt. Amikor befejezte tanulmányait, állami hivatalnokként kezdett dolgozni, de nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjön, ez nem neki való. Maga mögött hagyta a bürokráciát, hogy belekóstoljon a művészeti életbe, ami hazájában épp abban az időben szökkent szárba.
Az Operaház kulisszáiból tudósít a spicc-cipők és tütük világáról Czank Lívia újságíró, mi pedig nem tudunk betelni vele!
1862-ben nyitott meg a szentpétervári konzervatórium, aminek Csajkovszkij volt az egyik első tanulója. Három évvel később, lediplomázása után óriási lehetőség pottyant az ölébe: felajánlották neki, hogy oktató legyen a moszkvai konzervatóriumban. Pénzt ugyan nem sokat kapott érte, mégis örömmel vállalta a feladatot. Amellett, hogy professzorként dolgozott Moszkvában, folytatta a zeneszerzést, mi több, kritikákat is írt kortársai munkáiról. Ezekből kiderült, hogy szerette Beethovent, Brahms munkásságáért kicsit sem volt oda, és írt arról is, hogy milyen szomorú állapotban volt akkoriban az orosz állami opera.
Egészen az 1800-as évek második feléig a klasszikus zeneművek jelentős része feltűnő volt és harsány, az emberek viszont ebben az időszakban kezdtek el olyan darabokra vágyni, amelyek mélyek, jelentőségteljesek voltak, befelé fordulóak - Csajkovszkij pedig pontosan ilyen volt. 1869-70-ben írta meg a Rómeó és Júliát, amit ő maga is a kedvencei között tartott számon - ezt azért hangsúlyozzuk, mert
rengeteg olyan alkotása volt, amit nem szeretett.
A legfontosabb nő
Csajkovszkij legszívesebben férfiak társaságában múlatta az időt - fogalmaztak szűkszavúan a történelemkönyvek és az életrajzírók, a teljes igazság azonban az volt, hogy a páratlan zeneszerző homoszexuális volt. Persze nemcsak az oroszok igyekeztek ezt kitörölni a zenetörténetből, hanem maga Csajkovszkij sem vállalhatta szabadon szexuális irányultságát. Így hát eljegyezte Désirée Artôt belga énekesnőt, ám végül a frigyből nem lett házasság.
Másodjára egy rajongója ujjára húzott gyűrűt, ő volt Antonyina Miljukova, aki egyes források szerint üldözte őt szerelmével. Csajkovszkij, hogy a társadalmi elvárásoknak megfeleljen, elvette a nőt, ám mindössze hat hétig éltek együtt: a zeneszerző ekkor elmenekült otthonról, a házasság pedig hatalmas megrázkódtatásként maradt meg az emlékeiben. Nem sokkal később, 1877-ben levelezni kezdett az özvegy Nagyezsda von Meckkel, és hamar barátokká váltak.
Az üzletasszony nemcsak a barátja volt, hanem patrónusa is volt: 13 éven át támogatta anyagilag a zeneszerzőt, aminek köszönhetően Csajkovszkij megengedhette magának, hogy csak a komponálásra koncentráljon, utazzon és népszerűsítse műveit. Von Meck és Csajkovszkij több mint 1200 levelet váltottak, és megegyeztek, hogy sosem fognak találkozni, csak írásban kommunikálnak. Ennek ellenére volt néhány alkalom, amikor egy társaságban tartózkodtak, de ilyenkor szándékosan nem vettek tudomást a másikról.
A Hattyúk tava életre kel a kifutón – Jimmy Choo esküvői kollekciója olyan, mint egy modern tündérmese
A nő egyébként állítólag tudta, hogy levelezőtársa a férfiakhoz vonzódik, így ha érzett is iránta valamit, sosem adta ezt tudtára, Csajkovszkij ezt pedig nagyra értékelte. Von Meck volt az ő alkotói és személyes támasza egy személyben.
Otthonra talált
Az 1880-as években Mogyeszt öccsével sokat utazott Európa szerte, megnézte például Bizet Carmenjét a párizsi operában, látta Wagner A Nibelung gyűrűje című operáját is, sőt, találkozott Liszt Ferenccel is. 1881-ben született meg az 1821-ünnepi nyitány, amit nemzeti ünnepeken és tűzijátékok alatt világszerte hallani a mai napig, és ami eredetileg az orosz seregek Napóleon inváziós hadai fölötti győzelmének állít emléket.
Egyik különlegessége, hogy nemcsak hangszerek, hanem konkrét katonai ágyúk is alkották a muzsikát, a másik pedig, hogy szerzője gyűlölte a művet. “(...) Nagyon hangos és zajos, szeretet nélkül írtam, ezért valószínűleg nem lesz benne művészi érték” - írta róla Nagyezsdának. Ez jól kifejezte azt az ellentmondást, hogy a kompozíciós törekvései és a világ elvárásai közötti feszültség elviselhetetlen volt számára. Ugyanebben az évben írta meg a híres A-moll zongoratriót is, amelyet mentorának, az akkoriban elhunyt Nyikolaj Rubinsteinnek dedikált.
Az ekkor 41 éves művész, noha egész életében ódzkodott a társasági élettől, mégis a cári udvar házi zeneszerzőjének, III. Sándor cár egyik kegyeltjének számított. Végül mégsem itt, hanem vidéken, Klin városában vásárolt házat és telepedett le. Élvezte, hogy itt kedvére sétálgathat az erdőben, és hódolhat zeneszeretetének esténként, amikor barátai is meg-meglátogatták. Ugyan attól kezdve sem vett részt a fényes partikon és összejöveteleken, tovább népszerűsítette az orosz zenét: egy-egy körutat is elvállalt, méghozzá karmesterként. Járt Berlinben, Prágában, Londonban, ahol találkozott Brahmsszal, Kreek-kel és Dvořákkal, sőt, még az Egyesült Államokba is elutazott 1891-ben.
A Diótörő
Ebben az időszakban született meg a Csipkerózsika című balettje, amelynek keringőjét mindenki ismeri az 1958-as Disney-rajzfilmből, de ennél eggyel fontosabb, hogy cikkünk apropóját, az E. T. A. Hoffmann története alapján készült Diótörő is. Ez a mai napig az egyik legnépszerűbb karácsonyi előadás, aminek munkacíme A karácsonyfa volt (valljuk be, a Diótörő kicsit stílusosabb elnevezés). A balett 1892-ben debütált a szentpétervári Mariinszkij Színházban, és kezdetben kritizálták, mert „nem volt koherens cselekménye és művészi mélysége”.
Csajkovszkij állítólag maga sem remélt nagy sikert, és az első Diótörő-kritikák mintha megerősítették volna félelmeit, persze ezt aztán gyorsan elfeledhette, mert még életében népszerűségre tett szert.
A Sugar Plum Fairy (magyarul Csokoládétündér, Cukortündér, Cukorszilva Tündér vagy Cukrozott Szilva Tündér) tánca valószínűleg az egyik legismertebb zenei darab a világon, csengő nyitó taktusai azonnal felismerhetők. Jellegzetes hangzását a cseleszta - a zongora rokona - adta, amelyet csak néhány évvel a Diótörő megírása előtt találtak fel. Csajkovszkij titokban hozatta a hangszert Oroszországba Franciaországból, és a Diótörő valószínűleg az első mű, amelyben a teljes szimfonikus zenekarral együtt cselesztát is alkalmaztak.
További érdekesség még, hogy a Diótörő „kötelező program” lett az amerikaiak számára, gyakran ez az adott társulat legjövedelmezőbb előadása, és 2011-ben becslések szerint csak az Egyesült Államokban több mint 750 különböző produkcióban mutatták be a balettet.
A focilabdát cserélte balettcipőre az első magyar Oscar-díjas táncos, Balázsi Gergő Ármin
Csajkovszkij halála
De vissza Csajkovszkijra: 1893. október 28-án vezényelte le életművének egyik koronáját, a „Pathetique” nevet viselő VI. szimfóniát, és bemutatta volna azt Európa szerte, de már nem tehette meg: november 6-án meghalt. A mai napig rejtély övezi, hogy miben halt meg Pjotr Iljics Csajkovszkij, elmélet persze több is van. A hivatalos álláspont az, hogy kolerában hunyt el, a betegséget pedig vagy egy forralatlan pohár víz okozta, vagy pedig egy férfi prostituálttól kapta el azt - ám sokan vannak, akik kételkednek ennek igazságtartalmában.
Egyesek szerint mivel sosem vállalhatta fel homoszexualitását és teremthetett ennek megfelelő őszinte kapcsolatok, ezért öngyilkos lett, ezt támaszthatja alá az is, hogy utolsó szimfóniája egészen sötét jegyeket hordoz magában. Azonban Csajkovszkijnak rengeteg levele fennmaradt, amelyekből ugyan kiderül, hogy mennyire szenvedett a helyzettől, ám arra semmilyen jel nem utal, hogy ezek komolyabb mentális problémákat, például depressziót okoztak volna nála.
Temetésén több mint nyolcezren vettek részt, ami így is tömeg, de még sokkolóbb szám, hogy közel hatvanezren igényeltek jegyet a szertartásra.
