Egy kiállítás, amit neked is látnod kell: híres nők portréit varrta meg a magyar képzőművész, aki nyugdíjasként kezdett alkotni

2025. február 4.
Február 7-ig még megtekinthetőek Csapó Ida cérnaportréi a a budapesti Kesztyűgyár Galériában
Február 7-ig még megtekinthetőek Csapó Ida cérnaportréi a a budapesti Kesztyűgyár Galériában
Fotó: Heuschmidt Zita

A napokban izgalmas kiállításon jártam a budapesti Kesztyűgyár Galériában: Csapó Ida varrott cérnaportréin jelentős, ám méltatlanul háttérbe szorult magyar és külföldi nők elevenednek meg.

Próbálj meg visszagondolni az iskolai tanulmányaidra: hány nő szerepelt a tankönyvekben? Hány írónőről, tudósnőről, női alkotóművészről hallottál az órákon? És ha a városban sétálsz, hány olyan utcatáblát találsz, melyen nő neve szerepel? Na és a szobrok? Hány olyan köztéri szobor jut eszedbe, mely nőt örökít meg? Sőt, hogy fogósabb legyen a kérdés, nem random nőalakot (allegóriát, aktot stb.), hanem olyan nőt, akinek neve van?

Ha gondban vagy a válaszokkal, nem a te hibád: a jelentős teljesítményt nyújtó nők méltatlanul kiszorultak az általános műveltségből. Hiába ért el jelentős eredményeket a nemi egyenlőségért folytatott küzdelem, hiába van elvi egyenlőség a tudomány és a munka világában, a nőket még mindig számos tényező fogja vissza, és ezek közül az egyik a női példaképek kevés száma, vagy hiánya.

Ezért fontos minden olyan kezdeményezés, mely igyekszik a jelentős teljesítményt nyújtó nőket behozni a köztudatba.

Emiatt is örültem Csapó Ida kiállításának, mely mintegy harminc kiváló magyar és külföldi nő életútjával ismerteti meg a nézőket. A művész azáltal teremti meg a kontrasztot a nőktől elvárt hagyományos szerepek és az egyéni tehetségük között, hogy a jelentős teljesítményt nyújtó nők - nem egyszer kimondottan zsenik! - portréit a háztartásban fellelhető textíliákra (párnahuzat, lepedő, polcterítő stb.) hímezi rá, melyeket aztán mintegy „kiteregetve” installál.

A földön elhelyezett feliratokon az alapvető biográfiai információk mellett QR-kódok szerepelnek, melyek elvezetnek az illető személyt bővebben bemutató cikkekhez (többségben a Nőkért.hu honlap Női Arcképcsarnokába). Miközben körbejártuk a kiállítását, Csapó Ida készséggel válaszolt a kérdéseimre.

A képzőművész olyan nőket szeretett volna megmutatni, akik értékes hozzájárulást nyújtottak a társadalomhoz, és példaképként állhatnak előttünk
Fotó: Heuschmidt Zita

Feministának vallod magad?

Érdekes utat jártam be e téren. A kétezres években dolgoztam a rendszerváltás után újraszerveződő hazai nőmozgalomban, létrehoztam pl. a MINŐK, azaz a Magyar Internetező Nők Egyesületét. Sokszor kérdezték tőlem, hogy „és maguk feministák?”, én pedig hárítottam, hogy dehogyis. De aztán annyiszor „megvádoltak” feminizmussal, hogy elkezdtem utánanézni, mit is jelent ez pontosan. Megismertem a feminizmus történetét, fő alakjait és irányzatait, és rájöttem, hogy nemcsak hogy feminista vagyok, de mindig is az voltam, annak születtem.

A feminizmus iránti elkötelezettségemet fokozta, hogy megismerkedtem olyan feministákkal, akik többszörösen rácáfolnak a rosszindulatú sztereotípiákra. Jelentős hatással volt rám pl. Nagy Beáta szociológus, aki több könyvet írt a női vezetőkről, vagy a szintén társadalomtudós Mészárosné Halász Judit - általuk ismertem fel, hogy házas, többgyermekes nőként is lehet feministának lenni. A velük való találkozás lebontotta a fejemben levő előítéleteket. A mostani kiállításomon is magánéleti szempontból sokfélék a szereplők a hétgyermekes Elizabeth Cady Stantontól a szerzetes Slachta Margiton át a leszbikusságát nyíltan vállaló Gobbi Hildáig.

Mióta foglalkozol képzőművészettel?

Aktívan 2013 óta - idős nőként jó példa lehetek arra, hogy sosem késő valami újba belefogni! (nevet) Korábban újságíróként, kézművesként, aztán felnőttképzőként, civil szervezetek vezetőjeként dolgoztam. Nyugdíjasként végeztem el egy kétéves, OKJ-s festőművészeti tanfolyamot, de hamarosan felismertem, hogy más alkotói technikák jobban vonzanak, pl. a kollázs vagy a textilművészet.

Miért pont a textilművészet?

A varrás, a hímzés kislány korom óta jelen volt az életemben. Sok időt töltöttem egy falusi szabó-varró házaspár műhelyében, és minden nőelődöm varrt: magának és családtagjainak ruhákat. Tizenéves korom óta tudok géppel varrni - annak idején egy lábbal hajtós varrógépen tanultam. Ez a Matador márkájú gép a mai napig megvan és működőképes, családi örökségként őrzöm. 2019-ben elkészítettem Mary Wollstonecraft nagyméretű varrott portréját, mely nagyon megtetszett Tatai Erzsébet művészettörténésznek, és biztatott, hogy ebben az irányban menjek tovább.

glamour plusz ikon A Studio Medium alapítója, Riddhi Jain indiai divattervező két világ között egyensúlyoz

Honnan származnak a felületként használt textilek?

Örökölt, vagy éppen lomtalanításkor talált párnahuzatokat, lepedőket, polcterítőket hasznosítok újra. Emögött a döntés mögött egyaránt van részemről környezettudatossági elv, illetve adózás a legtöbbször láthatatlan munkát végző női elődöknek. Rengeteg textília maradt a családtagjaim után, illetve azok, akik tudnak a tevékenységemről, hoznak nekem a saját hagyatékukból és örülnek, hogy a darabok a művészet által új életre kelnek.

Nagyon tetszik a kabátod, ugye jól sejtem, hogy ennek is megvan a története?

Igen, anyukám hálókabátjára varrtam fel portrékat, többek közt Olympe de Gouges-ét.

Mi alapján választottad ki az itt szereplő nőket?

Olyan nőket szerettem volna megmutatni, akik értékes hozzájárulást nyújtottak a társadalomhoz, és példaképként állhatnak előttünk. Évek óta készítem ezeket a portrékat. Elsők között kezdtem az amerikai feminista Elizabeth Cady Stantonnal, kézenfekvő volt munkatársával, Susan B. Anthony-val folytatni, és így tovább. Ahogy egyre többet olvastam a nők történetéről, az egyik személy hozta magával a másikat.

Sokfelé el lehetett volna még indulni, biztosan mindenki ki tudná egészíteni a listát egy általa kedvelt nőalakkal. Lassan tematikus csoportok is kirajzolódtak, így a válogatásnál azt is figyelembe vettem, hogy a nőjogi aktivizmus, a politika, a tudomány, a művészet, az irodalom és az egészségügy területéről egyaránt bemutassak néhány kulcsszereplőt. Az életrajzi adatokat és a bővebb ismertetőkhöz vezető QR-kódokat azért is helyeztük a földre, hogy a nézők fejet hajtsanak e nők előtt.

Csapó Ida ruhadarabokra is készített cérnaportrékat
Fotó: Heuschmidt Zita

Van-e köztük kedvenced, kiemelt példaképed?

Mindegyikük közel áll a szívemhez, de ha valakit ki kell emelni, akkor Olympe de Gouges-t, vagy Mary Wollstonecraftet választom. Lenyűgöz, hogy már a 18. században leírtak olyan alapvetéseket, amelyek ma is megállják a helyüket.

A kiállítással egybekötött közösségi hímzésen kézzel varrjátok ki Alexandra Kollontáj és Brunszvik Júlia portréját, a kiállítottakhoz azonban, ha jól tudom, varrógépet használtál. Hogyan döntötted el, hogy milyen technikával fogsz dolgozni?

A képzőművészeti tanulmányaim során nagyon kedveltem az egyvonalas rajzolási feladatokat. Ezt a módszert ültettem át varrógépre: megszakítás nélkül, egy vonallal varrom ki a portrékat, legfeljebb az öltéstípust váltogatom menetközben. (például itt láthatod a hajnál a cakkos öltést.) Vázlatosan előrajzolom a képeket vízre elillanó filctollal, de pontosan magam sem tudom előre, hogy fognak kinézni. A vázlatokhoz fennmaradt fotókat, ezek hiányában festményeket veszek alapul.

Hüpatia esetében, aki a legkorábban élt nőalak (kb. 370–415) csak Botticelli fiktív ábrázolásához tudtam visszanyúlni. Van egyébként két kivétel. A varrógépet nem tudtam mindenhová magammal vinni, így Lesznai Anna és a német dadaista művész Hannah Höch portréit kézzel varrtam meg.

Több helyen látok lógó cérnákat, ez szándékos?

Igen, nincsenek elvarrva, hiszen az életünkben is rengeteg elvarratlan szál van.

glamour plusz ikon A kubizmus első magyar képviselője volt férjével a tragikus sorsú Dénes Valéria, akinek legdrágább képe 107 évig lappangott, majd 110 millió forintért kelt el

A kubizmus első magyar képviselője volt férjével a tragikus sorsú Dénes Valéria, akinek legdrágább képe 107 évig lappangott, majd 110 millió forintért kelt el

Jól gondolom, hogy Simone de Beauvoir arcképe sem véletlenül került egy foltos párnahuzatra?

Igen: noha Beauvoir íróként és filozófusként jelentős, a magánéletének egyes eseményei mai szemmel elfogadhatatlanok. Ezek nem állnának meg a #metoo előtt, mert ma már másképp gondolkodunk például a tanár-diák viszonyokról. Ezért jelenik meg a portrén is a becsületén esett folt - szándékosan választottam ezt a felületet.

Milyen volt eddig a képek fogadtatása?

A látogatók tanulságosnak ítélték meg a kiállítást, sokakat érzelmileg is megérintettek ezek a könnyű anyagokon „lebegő”, sokszor súlyos élettörténetek. Szándékosan nem szépítettem meg az itt szereplő nőket. Ezzel is el akartam szakadni attól a sztereotípiától, miszerint egy nő fő értéke a külseje. Szeretném, ha ma, a filterek világában is észrevennénk, hogy még a gyönyörű hollywoodi színésznő, Hedy Lamarr is jóval több volt az előnyös megjelenésénél: munkatársával, George Antheil zeneszerzővel közösen ő találta fel a mai wi-fi alapjául is szolgáló technológiát.

Ezzel együtt is akadt, aki felismerhetetlenül ráncosnak találta Virginia Woolfot – nem volt tudatos döntés, de intuitíve valószínűleg így jelenítettem meg a különösen nehéz sorsát.

Mik a további terveid?

A jelentős nők cérnaportréit a végtelenségig lehet folytatni, de más projekteken is dolgozom, gondolkozom. Nagyon foglalkoztat a transzgenerációs örökség, és az, hogy ezt hogyan árnyalja a személyes emlékezet. Egyáltalán az alkotás nőművészeti megközelítése.

Gratulálok, és a továbbiakban is sok sikert kívánok!

Csapó Ida "...a lány, az csak éppen hogy van" című, 30 nőtörténeti cérnaportrét bemutató kiállítása 2025. február 7-ig látható a Kesztyűgyár Galériában (Budapest 8. ker. Mátyás tér 15. 1. emelet.)