előfizetésem
Hírlevél
Ha eleged van abból, hogy mindent a technológia irányít, semmiképp ne hagyd ki ezt a filmet
Ira Sachs filmje a Berlinalén mutatkozott be Rebecca Hall és Ben Whishaw főszereplésével, most pedig a hazai mozikban is látható. Az Egy fényképész napja időutazás egy olyan világba, ahol az ember még egyenragú volt a technológiával.
Már a fenti mondat is arról árulkodik, hogy egy jó film mi mindenről szólhat azon kívül, amit az alkotók célul tűztek mi maguk elé: Ira Sachs intim, bensőséges hangulatú kamaradrámája valójában Peter Hujar fotográfus (Whishaw) és Lina Rosenkrantz író (Hall) beszélgetését tárja elénk. De a beszélgetés során felmerülnek az 1974-es hétköznapok folyamának olyan elemei, melyek bennem felébresztették a nosztalgiát az iránt az egyszerű, „normális” világ iránt, amibe még én is beleszülettem. Volt telefon, diktafon, magnó, autó, de minden úgy szolgált minket, hogy az embernek 50%-ban bele kellett tennie magát a folyamatokba, hogy az életét működésben tartsa.
Például ha megbeszéltek egy találkozót telefonon, adott esetben hetekkel korábban, beírták a naptárukba és mindketten ott voltak a megbeszélt helyen, a megbeszélt időpontban. A beszélgetést mikrofonnal, szalagos magnóra rögzítették, amit az író később mechanikus írógéppel legépelt. A fotográfus időt szánt a fotózáshoz a nyersanyag (film) beszerzésére, körültekintően választotta ki a helyszínt és napszakot, majd a sötétkamrába bújva előhívta a filmet, levilágította és kézzel retusálta. Sorolhatnám.
Ma a technológia uralja az életünket és engem kicsit zavar, hogy már okosabb nálunk.
Jó lenne időnként teljesen lekapcsolódni az online világról, összeülni és betenni egy CD-t vagy feltenni egy bakelitet
Az az életforma sem létezik már, ami a film alaphelyzete: két barát rászán egy teljes napot egy interjúra – délelőtt találkoznak Linda lakásán, kávéznak, beszélgetnek, kimennek cigizni a tűzlépcsőre, ebédet készítenek, esznek, tovább beszélgetnek, majd, amikor már elfáradnak a szavak, feltesznek egy lemezt, töltenek egy viszkit és lezárásként még táncolnak is a szoba közepén.
Ma, ha rá is szánjuk az időt a találkozásra, ez az egyszerű, természetes egymásra figyelés már csak komoly önfegyelem mellett megvalósítható az okostelefonok teljhatalma miatt.
Az ikonikus interjú
A filmbeli beszélgetés a reggeli kávé mellett kezdődik, melyet Hujar azzal indít, hogy a kiválasztott napon, amit a tervek szerint ma részletesen elmesél (a beszélgetést megelőző pénteken), reggel felhívta Susan Sontagot, hogy megkérje, írjon bevezetőt a készülő kiállításához, majd elment és lefotózta Allan Ginsberget, akivel hosszan egyeztetett előtte, mert az író mindenképpen azt a helyszínt szerette volna, ahol felnőtt és Hujarnak kétségei voltak ezzel kapcsolatban az aktuális állapotok miatt.
Így érkezünk meg az 1970-es évek New York-jának pezsgő művészvilágába, mely a beszélgetés során olyan hitelességgel elevenedik meg, hogy szinte fel sem tűnik, hogy két embert látunk a vásznon egy lakásbelsőben, másfél órán keresztül – ráadásul két olyan művészt, akik Magyarországon nem ismertek széles körben.
A Ben Wishaw által megszemélyesített Peter Hujar egy 1934-ben született, ukrán felmenőkkel rendelkező amerikai fotóművész volt, aki elsősorban a Life és a New Yorker magazinnak készített fotóiról vált ismertté. Hujar a hetvenes–nyolcvanas évek underground New York-jának meghatározó alakja volt, aki olyan ikonikus személyiségeket örökített meg, mint Andy Warhol, Susan Sontag vagy William S. Burroughs, miközben erőteljes érzékenységgel fényképezte az LMBTQ-közösség tagjait, barátait, szeretteit.
Az Instagram előtt a magyar Sylvia Plachy képeit várták hétről hétre New York lakói
Munkái egyszerre dokumentaristák és intim portrék, melyek sötét tónusokkal mutatják be az időszak és a közeg sokszínűségét. Életében egyetlen albuma jelent meg 1976-ban, a Portraits in Life and Death, melyhez Susan Sontag írt bevezetőt. Élete utolsó éveiben készült művei, az "Orgasmic Man" sorozat, radikális és bátor erotikus ábrázolásokat tartalmaznak, amelyek hozzájárultak a meleg erotika művészeti elfogadásához. Hujar 1987-ben halt meg AIDS-ben. Munkásságát az ezredforduló után újra felfedezték, és jelentős hatást gyakorolt a kortárs fotóművészetre és LGBTQ+ kultúrára.
Rebecca Hall alakítja Linda Rosenkrantz amerikai írót, akit leginkább az úgynevezett „nonfiction fiction” (tényszerű fikció) műfajában elért újításairól ismernek. Hírnevét az 1968-ban megjelent Talk című regénye alapozta meg, amely saját maga és két barátja rögzített beszélgetésein alapult. Ennek analógiájára szerette volna megcsinálni azt a könyvet is, melyhez művész barátaival készített mélyinterjúkat, melyben a megkérdezettek elmesélték egy napjukat.
A könyv nem jelent meg soha, de a Hujar-féle interjú kézirata néhány éve előkerült a fotós hagyatékának rendszerezése során, akkor Rosenkrantz szerkesztette az anyagot és önállóan kiadásra került – ez alapján készítette Ira Sachs rendező-forgatókönyvíró ezt a filmes adaptációt. Linda Rosenkrantz legismertebb projektje az 1988-ban megjelent Beyond Jennifer and Jason című könyv, amely forradalmasította az amerikai keresztnévadás kultúráját. Az írónő a mai napig él és alkot, remek formában van és megjelent a film New York-i bemutatóján is.
Ira Sachs eredetileg rövidfilmnek tervezte a művet, de a párbeszédek mélysége és a történet súlya miatt végül egy 76 perces nagyjátékfilm készült belőle, amerikai-német koprodukcióban, két angol színésszel. A cselekmény az 1974-es beszélgetés átiratán alapul és Sachs nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a film ne dramatizáljon feleslegesen, hanem valós képet adjon a művész személyiségéről és alkotói folyamatáról. Ben Whishaw szépen jelenítette meg Hujar személyiségének kettősségét: a művészi magabiztosságot és a személyes elbizonytalanodást, valamint a művészet materiális oldalával való küzdelmeit.
Wishow és Hall kettőse harmonikus, természetes, gördülékeny és ez az összhang megteremti azt a hiteles légkört, amibe nézőként is könnyű bekapcsolódni. A film nem egyszerű művészportré, hanem egy érzékeny korlenyomat, mely tisztelgés a ’70-es évek New Yorkjának művészvilága előtt.
