előfizetésem
Hírlevél
Erotika a festővásznon: meztelenség, mint mondanivaló Fülöp Luca művészetében
Az erotika, a testiség kérdésköre nagyon érdekes kettősséget hordoz, hiszen bár mindannyiunk életének szerves részét képzi, és teljesen természetes biológiai igényünk, mégis mai napig inkább tabuként kezelt téma. Nemcsak kommunikációs szinten, hanem az ábrázolások terén is ez a kettősség jellemzi. Gondoljunk bele, hogy a kezdetektől mennyi meztelen festmény, szobor vagy rajz létezik, amelyek az emberi test szépségét és annak örömeit rögzítik, miközben évszázadok óta bűnös élvezetként hivatkozunk rá.
Fülöp Luca festőművésszel beszélgetünk az erotikus művészet XXI. században elfoglalt helyéről, illetve saját alkotásainak mondanivalójáról és céljáról.
A múzeumban megfelelő, az algoritmus mégis letiltja
A meztelenség ábrázolása régebben teljesen megszokott dolog volt, és a múzeumokban kiállított erotikus festményekre, szobrokra és egyéb műalkotásokra emelt fővel tekintünk, miközben a modern művészek közösségi oldalakon posztolt hasonló képeit az algoritmusok legtöbbször letiltják. „Nehéz úgy kommunikálni a szexualitásról, hogy közben ne értsék félre” - emelte ki Fülöp Luca, akinek alkotásai a testiség nyers szépségét kendőzetlenül mutatják be.
„A rengeteg pozitív visszajelzés mellett sokaktól hallottam már: kár, hogy nem visszafogottabb, amit csinálok, mert különben nagyon szívesen beszereznék egy képemet, de gyerekek vannak a házban, vendégek is jönnek, úgyhogy nem tehetik, de ez abszolút érthető. Szeretem, ha az alkotásom valakinek már sok, mert ez azt jelenti, hogy eljutott hozzá, reagál rá valahogy és elkezd gondolkodni róla.”
Ez a film olyan, mintha a régi Poirot filmeket fűszereznénk a Szex és New York csajosságával
Egy merész művésznő életútja
Fülöp Lucát a szíve mindig is a művészet felé húzta. Gyerekkorától kezdve testvéreivel együtt alkotásra bátorították. „Minden szabad percemben rajzoltam, akár koncentráltan időt szakítva rá, akár tanórákon a füzet szélére firkálgatva. Mindig is lenyűgözött, hogy egy-egy kiragadott vizuális pillanat mekkora hatással bírhat, mennyi történetet mesélhet el. Egy szobor, festmény, grafika vagy egy szebben rögzített film megmozgatja az emberi lelket. Tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.”
Fülöp Luca elmondta, hogy a kérdést inkább a miként jelentette, hiszen vonzotta az alkotás, kiemelten a festészet, de nem szeretett volna az életükben éhező, és csak haláluk után naggyá váló művészek útjára lépni. Középiskolában végül textiltervezés szakot végzett, akárcsak egyetemi tanulmányai során, így kiélhette a kreativitását, mégis eladható, alkalmazott művészeti formában. A képi grafika terén autodidakta módon fejlesztette magát, és bár az iskolai évek rajzórái alatt készített csendéleteket, kockológiát, tájképeket, mindig is érezte, hogy az emberi alakok kötik le igazán.
„Eleinte visszafogottabb képeket készítettem és posztoltam, majd miután láttam a nyitottságot, az alkotásaim iránti igényt, elengedtem a gyeplőt. Hagytam szárnyalni a kreativitásomat. Eljött egy pont, amikor vadidegenek írtak rám, hogy milyen sokat jelentenek számukra a rajzaim és festményeim, csodálatos volt. Ekkor éreztem, hogy jó úton járok, ami az enyém, és érdemes kitartanom mellette.”
Merd új szemszögből nézni
Egy mű sok mindenről mesélhet, sőt a részletei, a formavilága és színei tovább árnyalhatják a képet. Luca régebben emberhű arányokkal és erősen realisztikus vonalon alkotott, de később új megközelítésre vágyva stilizált alakokkal dolgozott tovább. Kihívásnak tekintette, hogy minél kevesebb vonal hozzon létre egy vagy több emberi formát.
„Nem jó belesüppedni egyfajta ábrázolásmódba, amit már csak azért csinálok, mert megszoktam. Nagyon élvezem, ha új területekre tévedek, vagy a már ismertet más perspektívából ismét felfedezhetem, amely friss lendületet ad” – mondta. Hozzátette, hogy ezért is dolgozik változatosan textillel, agyaggal, vászonnal, keverve a képző- és iparművészetet.
„Mindig valami újban találom meg önmagam. Néha használati tárgyakat gyártok, néha kimonókat és egyéb ruhákat varrok a mintáimmal, ezek mellett pedig festek és rajzolok. Egyrészt magáért a változásért, másrészt, hogy minél több embert tudjak megszólítani. Egyesek szeretik, ha ruhaként hordhatják az alkotásokat, mások pedig az ágyuk fölötti képben lelik örömüket.”
A plasztikai műtétek lehetősége egyre inkább hazavágja az önértékelésünket és uniformizálja a normális vagy szép testről alkotott képünket
Ecsetvonásokba száradt történetek
A vizualitás, bár szabadabban értelmezhető, mégis direktebb és azonnali hatással bír. Egy kép, legyen az reklám, műalkotás, közösségimédia-poszt vagy bármi más, érzéseket, gondolatokat indít el, még ha csak egy szempillantás erejéig is. „Keith Haring amerikai pop-art és graffiti művésszel nemcsak a képeim stílusában, de mondanivalójukban is rokonszenvet érzek. Ő is érzékeny témákban alkotott, mint a homoszexualitás vagy az AIDS, és a képein erősen megjelent a szexualitás, akárcsak az enyémeken. Nem félt ezekről az alkotásain keresztül beszélni, és nekem is ez a célom: a tabuk feloldása, a természetes dolgokról való gondolkodás felszabadítása.”
Fülöp Luca kiemelte, hogy bár egyes képein konkrét karakterek szerepelnek, gyakrabban használ stilizált, androgün alakokat. Könnyebben megszólítja a befogadót, mivel kortól, nemtől, egyedi vonásoktól függetlenül láthatjuk bele magukat az alkotásba. „A képeim lényege szerintem abban rejlik, hogy gondolatokat ébresztenek, hiszen a szexualitás mindegyikünk életének a része. Fontos, hogy beszéljünk róla a párunkkal, barátainkkal és edukáljuk magunkat a témában, feloldva ezáltal a kétségeket, gátakat és megválaszolva a kérdéseinket.”
Régen és most
Az emberi, különösen a női test és az erotika mindig is jelen volt a művészetben, azonban az ábrázolásmód és a képek mondanivalója jelentősen átalakult az évszázadok során. Ez főként a nőjogi mozgalmak hatására változott, de még mindig hosszú út áll előttünk. Luca elmondta, hogy korábban jobban előtérbe helyezték a meztelen női testet, mint a férfiét, illetve érdekes az is, hogy milyen miliőben ábrázolták őket.
Amikor luxuscikké válik a reprodukciós jog: mindent az abortuszturizmusról
„Régen a nő leginkább, mint vágy tárgya jelent meg a képeken, vagy mitológiai alakként tűnt fel, mára pedig igazi hús-vér egyénként ábrázolják, álmokkal, szexuális vágyakkal és szabadsággal. A képzőművészetben Édouard Manet: Reggeli a szabadban című képe fordulópontot jelentett, mivel egy pucér alak először jelent meg hétköznapi környezetben. Ezzel a téma kapcsán mai napig tartó változást indított el, amely átszabta a hagyományokat.
Bár sajnos még a mai napig túlnyomórészt tárgyiasítva, eladható módon jelenik meg a női test reklámokban, magazinokban és az autószerelő műhelyek plakátjain, a feminista művészek próbálják megmutatni, hogy egy meztelen ábrázolás túlmutathat a szépségen, finomságon, és nem feltétlen gyönyörködtetésre szolgál, hanem sokkal több mindent mesélhet. Fájdalmat, erőt, merészséget, boldogságot.”