előfizetésem
Hírlevél
„Sokszor nem lehet jól választani, csak választani” - interjú a Friss Csillag idei díjazottjaival
A Friss Csillag a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál egyik különleges programja. Célja, hogy kiemelje azokat a fiatal tehetségeket, akiknek már csak egy kis láthatóságra és szakmai segítségre van szükségük ahhoz, hogy állócsillaggá váljanak. 2025-ben ezt a címet Bukovszky Orsolya és Pigler Emília kapták.
Bukovszky Orsolya a szlovákiai Szentpéteren született, Földessy Margitnál kezdte a színjátszást, egy évig Kaposvárra járt. Jövőre a Trafóban, a Jurányiban, a Pesti színházban, a Bethlen Téri Színházban, Budaörsön, Komáromban és a Radnóti Színházban lesz látható. Számos rövidfilmben szerepelt, és ő alakította a Jövő nyár című nagyjátékfilm női főszerepét.
Pigler Emília budapesti, eredetileg az orvosi pálya érdekelte, de végül a színészetet választotta, mivel elsőre felvették az SZFE-re. Fellép a Trafóban és a Vígszínházban, az Örkényben pedig januárban átvette Júlia szerepét a Kertész utcai Shaxpeare-mosó című előadásban. Mindketten az idén végeztek az SZFE-n Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila osztályában. Voltak kollégiumi szobatársak, laktak közös albérletben, barátok, imádnak együtt játszani és diplomásként mindketten szabadúszóként kezdik színészi karrierjüket.
Mint elmondták, nagyon szerencsés, jó összetételű osztályuk volt: már a kezdeteknél felismerték, hogy annyira más karakterek mindannyian, hogy nem vetélytársai lesznek egymásnak, hanem kollégái, partnerei és segítőtársai. Ez az összhang megmutatkozott akkor is, mikor az egyetemfoglalás után döntést kellett hozniuk – egyhangúlag szavaztak az együtt maradás mellett.
Bukovszky Orsolya: Nehéz döntés volt ez akkor, elsősorban morális okokból, de ott volt mellette a logika és a realitás: hogy egyben maradjon az osztály és azok a tanárok vigyék végig a mi osztályunkat, akik ezt nálunk elkezdték és ez teljesült. Közösen döntöttünk úgy, hogy összetartunk, nem volt széthúzás ebben a kérdésben. Én Free Szfe egyesületi tag is lettem emellett.
Most, hogy vége az egyetemnek, merre haladtok tovább?
Orsolya: Úgy alakult, hogy mindketten szabadúszók leszünk. Dolgozom kőszínházban, de független produkciókban is várnak rám feladatok. Nagyon jó egyelőre, hogy így alakult, izgalmas folyamat, ahogy egymásból születnek az új dolgok. Még nem tudom mi lesz, nyilván hiányzik a biztonság érzetem, de akikkel, és amilyen szabadságban dolgozhatok jövőre, az viszont nagyon szuperül hangzik.
Pigler Emília: Én is produkciókra szerződtem, nem konkrét színházhoz – ez már negyed- és ötödévben is így volt. Most én is élvezem a szabadúszást, lubickolást, hogy döntést hozhatok a saját helyzetemről, a folytatást pedig meglátjuk.
Mindketten 4-4 alkotásban szerepeltetek a Friss Hús idei programjában – van köztük olyan, ami miatt ti lettetek az idei Csillagok?
Orsolya: Deák Dániel, a fesztivál igazgatója szerint a Friss Csillag program lényege inkább az, hogy kiválasszák a fiatal színészkorosztályból azokat, akik már több területen megmutatkoztak, de még a nagy ugrás előtt állnak. Szeretnék ezekre a fiatalokra felhívni a figyelmet ezzel a lehetőséggel.
Emília: Hatalmas megtiszteltetés ez a fajta bizalom – az arcunkkal promózzák a fesztivál, kapunk egyfajta segítséget és „lökést” a pálya kezdetén. Hálás vagyok ezért a karnyújtásért.
A korábbi munkáitokból melyik az, amit nagyon meghatározónak éreztek?
Emília: Ezt nekem azért nehéz eldönteni, mert úgy érzem, ha az egyiket kiválasztanám, a többit alábecsülném, mert a maga nemében mindegyik minimum jó gyakorlás, tanulság volt. Talán nem véletlen, mely feladatok jutnak el hozzám, mert mindegyik alakít rajtam és ezek által formálódok, leszek az a Pigler Emi, aki éppen vagyok.
Orsolya: Nem tudok választani, vagy dönteni. Mindegyik fontos mérföldkő az életemben, más-más okból.
Volt már olyan szerep, amit visszaadtatok? Megengedhet magának egy kezdő színész ilyesmit?
Orsolya: Volt már, nem is egy – előfordult, hogy úgy éreztem, nem fér bele, nincs rá kapacitásom, emiatt nem tudnám jól megcsinálni. De volt olyan felkérés is, ami szembement az elveimmel és ebbe nem akartam beleállni: nagy lehetőség lett volna, de úgy éreztem, én ezzel nem tudok és nem akarok élni, mert akkor másnap reggel nem biztos, hogy a tükörbe tudok nézni. Nagy baj, hogy fiatal színészként ezen kell gondolkodni, és nem azt kell mérlegelnem, hogy milyen feladatról is van szó, és mekkora is a szerep nagysága, de sajnos ez szerintem ugyanúgy fontos ma.
Sokszor hallom, hogy elvállalom, mert ha én nem, akkor valaki más. Ezzel sajnos nem értek egyet. Saját döntésünk következményeivel saját magunknak kell szembenézni.
Emília: Nekem is volt már, hogy visszaadtam valamit. Ez beállítottság kérdése is, hogy az ember mire szeretne fókuszálni, mennyire akar kiállni saját magáért, mi az elképzelése a pályájáról. A mi generációnkban már talán erősebben van jelen ilyen jellegű tudatosság, szerencsére ez nem kizárólag szakmai területen nyilvánul meg: ez egy életforma, a lélekre, a mentális és testi egészségre való odafigyelés fontossága. Emiatt lehet megengedni magunknak, hogy nemet mondjunk.
Deák Dániel, a Friss Hús fesztiváligazgatója: „Kinyílt egy ajtó a magyar filmek számára”
Milyen lehetőségei vannak ma egy fiatal művésznek a színészi pályán Magyarországon? Van értelme karriertervezésben gondolkodni?
Orsolya: Van szerintem, de a tudatos karrierépítés csak úgy lehetséges, hogy több lábon kell állni. Ezt mindig kiemelem. Pedig mit is jelent ez nekem? Lehet és kell is álmokat kergetni és idealistának lenni, én is az vagyok, de közben muszáj két lábbal a földön állni. Látom, mennyi színész van és milyen kevés a munka, hogy mindenhol ugyanazok az arcok forognak. Ez nem azt jelenti, hogy a színház, a színészet vagy a filmkészítés helyett kell valamit találni, hanem mellé.
Én egyelőre azt látom, hogy máshogy nem lehet. A színészetről azt gondolom, hogy amire igent mondok, azt szívvel-lélekkel, teljes odaadással kell csinálni. Viszont a megélhetés is fontos dolog, ezért kell valami mással is pénzt keresni és nem a tehetséget kiárusítani.
Emília: Nyilván vannak kitűzött céljaim, álmok, amiket el szeretnék érni, de az odavezető utat nem látom. Közben élni kell a realitást és észrevenni, mikor, minek jött el az ideje, jól beosztani az időt, hagyni teret magamnak, a feladatoknak, az embereknek, akikkel közben kapcsolódom. Nincs erre egy bevált recept, ez a szakma nagyon egyénre szabott: ami Orsinak működik, az nekem lehet, hogy nem.
De a célok, az eszmények húznak magukhoz és maga az utazás alakítja ki a végső eredményt. És az ember közben leéli az életét, meghozza a döntéseit - mert gyakran nem lehet jól választani, csak választani. Emellett én is a több lábon állás híve vagyok és dolgozom rajta, hogy legyen méltó másik bevételi forrásom.
Ebben benne van az is, hogy tanultok valami egészen mást?
Orsolya: Engem most a mozgásterápia is érdekel. Jógaoktató kurzusra járok. Ez amellett, hogy fontos önismereti eszköz, a színházzal, a színészettel, a performansz művészetével is összhangba hozható. Élvezem a kísérletezést. Az, ha reggel megtartok például egy jógaórát majd, az életminőségemhez, a lelki és fizikai állpotomhoz is hozzáad, színészként is építkezhetek. Nem mellesleg adhatok is valamit másoknak ebből.
Ami minden körülmények között fontos, a tudatosság és az önazonosság. Hogy mindig legyenek előttem célok, hogy mindig legyen önálló gondolatom és véleményem a dolgokról . Vállaljam a kockázatokat és merjek is élni merészen, ne csak túléljek.
Emília: Én még keresem a megfelelő módszert. Mindenképpen úgy szeretnék tovább építkezni, hogy közben megmaradhassak önmagamnak, megtartani azt, ami nem tanulható, a lényeges dolgok ne enyésszenek el a verkliben. A színészet egy életre szóló hivatás, sokszor egyfajta feltétel nélküli szerelem, hogy attól függetlenül lesz-e siker, vagy felfigyelnek-e a sok befektetett energiádra, tolod és tolod. De bármilyen furcsa, úgy lehet értékesen megélni, ha közben nyitottak maradunk más területek felé is.