előfizetésem
Hírlevél
A film, amiből az is kiderül, hogy Hitler szerette Mickey egeret és a King Kongot
Újabb, a náci propaganda visszásságait leleplező film került a mozikba, mely Joseph Goebbelst, a Harmadik Birodalom propaganda miniszterét és fő ideológusát helyezi a középpontba. De miért van erre szükség?
80 éve, május 8-án ért véget a II. világháború és az ünneplés legnemesebb formája, hogy a visszaemlékezések útján újra és újra tudatosítjuk magunkban, milyen pusztítást vihet végbe egy zavart elméjű vezető és a téveszméit kiszolgáló ideológia. A Goebbels, a manipuláció művészete (Führer and Seducer) című film Joseph Goebbels propagandaminiszter Hitler szolgálatában töltött hét évét öleli fel: az 1938 márciusában zajlott Anschluss-tól (mikor a Führer diadalmasan „hazatért” szülővárosába, Bécsbe) egészen az 1945 májusában, a Führerbunkerben elkövetett öngyilkosságáig.
A II. világháború történetének legfontosabb kérdésére keresi a választ: hogyan tudták a nácik végrehajtani ezeket a bűncselekményeket, és
miért követte a németek többsége Hitlert ebbe a katasztrófába?
Borzalom a ragyogás mögött
E sorsfordító évek alatt Adolf Hitler megfogalmazta és végrehajtotta két legfontosabb személyes célját: a németek „Lebensraumjának” (életterületének) kibővítését keleten, valamint az európai zsidók kiirtását. A véres időszak 60 millió ember halálát követelte, ebből hatmillióan a náci koncentrációs táborok áldozataivá váltak. Mindez nem lett volna lehetséges a Joseph Goebbels vezette hatalmas propagandagépezet nélkül.
Ez a film a tökéletes példa arra, hogy nemcsak sztárokkal lehet jó filmet csinálni
A miniszter mesteri módon formálta a nácizmus képét a közgondolkodásban, melynek pusztító hatása ma is érezhető. Goebbels alattomosan és hatékonyan torzította a híreket hazugságokká, a filmeket antiszemita propagandává, a dokumentumokat hamisítványokká, és beszédeket dühkitörésekké. Még ma, az álhírek és dezinformációk korában is ugyanazokat a propaganda mechanizmusokat alkalmazzák a közvélemény befolyásolására.
A film betekintést ad a náci elit hátországába, ahol a hollywoodihoz hasonlóan felépített sztárkultusz ragyogása mögött embermilliók életével játszadoztak. Goebbels a propaganda megszállottja volt: első számú teremtménye ő maga, aki állítólag a diplomáját is a piacon vette. Ehhez szerzett egy pompás árja feleséget, Hitler bálványát, Magdát, akivel a náci Németország álompárjaként ragyogtak. A házaspár hat gyermeket nevelt, nevük mind H betűvel kezdődött, ezzel is tisztelegve Hitler előtt: Helga, Hildegard, Helmut, Holdine, Hedwig és Heidrun.
Számukra a gyerekek nemcsak családi, hanem ideológiai projektként is funkcionáltak – a náci jövő megtestesítőiként. Hitler magánéleti szempontból a Goebbels házaspár árnyékába húzódott, hiszen ő maga nem volt saját propagandájának mintapéldánya.
A hatalom elemi működése
A film rávilágít a Führer személyiségének ellentmondásaira is: míg elkötelezett vegetáriánusként mindenkit óva intett az „állati tetemek” fogyasztásától, lelkiismeretfurdalás nélkül kiirtott 60 millió embert. Imádta a süteményeket és a filmeket, az otthonában saját moziterme volt, ahol a kor legnagyobb sikerfilmjeit nézte: szerette a King Kongot, a Mickey egér rajzfilmeket,
de legnagyobb kedvence állítólag az Elfújta a szél volt.
Goebbels felismerte, hogy a filmek üzenetei hogyan ágyazódnak be a nézők tudatába, hogy lehet ezen keresztül érzelmileg manipulálni őket és ezt maximálisan ki is használta. A tervezett háborúra a Jud Süß és Az örök zsidó (Der ewige Jude) című antiszemita propagandafilmekkel készítették fel a közvéleményt: a filmben elhangzó jelentés szerint a kivégzőosztagoknak minden tömeges mészárlás előtt levetítették őket, ezt követően korlátlan mennyiségű sznapszot (röviditalt) fogyaszthattak, hogy kellő lelkesedéssel végezzék a feladatukat.
Goebbels végtelenül törtető és cinikus emberként pontosan tudta, mit csinál és a következményeivel is tisztában volt – ellentétben az utóbbi időben újra reflektorfénybe került filmrendezővel, Leni Riefenstahllal, aki úgy szolgálta ki a hatalmat, hogy közben homokba dugta a fejét. A Goebbels, a manipuláció művészete a hatalom szívét, elemi működési mechanizmusait tárja fel: lehetővé teszi számunkra, hogy felülvizsgáljuk a történelmet, miközben mélyreható képet kapunk arról, hogyan épülnek fel a közgondolkodást és a nyilvános diskurzust befolyásoló mechanizmusok – egészen a mai napig.
Hitler kedvenc rendezőnője haláláig tagadta, hogy támogatta volna a nácikat
Annak érdekében, hogy elkerülje a jól ismert, komponált képsorokra épülő ábrázolást, a film történelmi forrásokon alapuló, fikciós megoldásokkal dolgozik. Ezt egészítik ki olyan archív felvételek, amelyeket eddig ritkán mutattak be, továbbá interjúrészletek egy holokauszt-túlélővel. Mesteri módon ötvözi az archív és a fikciós jeleneteket, vizuális szempontból is grandiózus formába öntve a mondanivalót. Végig vezet a teljes II. világháborún, az eufóriától az önbecsapáson át a pánikszerű feleszmélésig, mikor Magdával megtervezik saját maguk és gyermekeik halálát is.
Érdekes adalék: miután a szövetségesek legyőzték a Harmadik Birodalmat, Sztálin Moszkvába vitette Joseph Goebbels filmgyűjteményét. Hitlerhez hasonlóan szerette filmnézéssel tölteni az estéit a Kreml vetítőtermében. A kommunista vezér is az amerikai filmeket szerette, például a Chaplin-filmeket, a westernt és a Tarzant.