Budapesten 1200 szoborból mindössze 35 ábrázol olyan nőt, akinek neve és arca is van, és még állatszoborból is többet állítottak fel
Goldberger Friderika, Szenes Hanna, Polcz Alaine, Telkes Mária – a felsorolt nők közül kinek a szobra mellett sétálsz el nap mint nap? Egyáltalán, melyikükre emlékszel a középiskolás tankönyvekből? A Hosszúlépés. Járunk? szervezet egyik társalapítójával, Koniorczyk Borbálával beszélgettünk.
Bár rengeteg olyan magyar nő élt és él köztünk, akinek hálás lehet a tudomány, a politika, a művészet, mégis elenyésző azok száma, akikre reflektorfény irányul az emlékezet politikánkban. Ez ütött szöget a Hosszúlépés. Járunk? csapatának fejében is, amikor úgy döntöttek, tematikus sétáik mellett belevágnak a Wonder Woman-projektbe, hogy méltó emléket állítsanak legnagyobb hősnőinknek. A nagyszerű projektet 2021-ben magazinunk is értékelte már, hiszen Koniorczyk Bori és csapata kapta a Highlights of Hungary-díjátadón a GLAMOUR & Good különdíjat.
A kezdetek
Mielőtt belecsapnánk a nők társadalomban elfoglalt szerepének tárgyalásába, érdemes tisztázni, mit is csinál egy urbanista, mivel foglalkozik Borbála és csapata, a Hosszúlépés. Az urbanisztikában a különböző várossal foglalkozó tudományterületek fonódnak össze, beleértve a földrajzot, a szociológiát, a történelmet, a képzőművészetet és az iro dalmat, és az emberi szempontok figyelembevételével járulnak hozzá a városépítéshez. Bori a University College Londonon tanulta ki a szakma csínját-bínját, és már Budapesten ismerkedett meg párjával, Merker Dáviddal.
Bori és Dávid gyorsan megtalálták a közös hangot: két hete ismerték egymást, amikor megalapították közös cégüket, a Hosszúlépést, és konkrét elképzelés nélkül, de annál nagyobb lendülettel belevágtak a séták szervezésébe. „Mindketten szerettünk volna kilépni az akadémiai közegből, Budapest történeteire fókuszálni, és laikusoknak átadni azt élvezetes módon. A séta jó ötletnek tűnt ahhoz, hogy megmutassuk a város kevésbé ismert, de nagyon érdekes történeteit.
Nagyon jó pillanatban jött az ötlet, hiszen pont akkor robbant be a közösségi tervezés. Az egyetemen mindketten olyan eszközöket kaptunk a kezünkbe, amivel átfogóan tudjuk kutatni a városunkat, és átadni a történeteit” – meséli.
Hatvany Lili bárónő, aki már akkor influenszer volt, amikor nemhogy TikTok, de még TV sem volt a világon
Minden sarkon terem egy történet
A Hosszúlépés. Járunk? 2013 óta, kibővült csapattal szervez sétákat a legkülönbözőbb témákban. A séták tematikáját kétféle módon választják ki a szervezők: vagy a helyszínből indulnak ki – mint például a tihanyi apátság esetében, ahol sötétben és csendben járhatjuk be az apátságot Ágoston atyával –, vagy egy adott témát bontanak ki, és ahhoz keresnek helyszíneket. Hallgathatunk történeteket a budapesti hidaktól kezdve a kávéháztörténeteken át a kokainbárókig mindenről, a sétavezetők pedig gondoskodnak arról, hogy mindig a helyszínhez és a témához illő, izgalmas kalandban lehessen részünk.
Bori szerint az emberek szeme az évszámoknál csukódik le, így elsősorban olyan információkat adnak át, amik az érzelmeinkre hatnak, és amiket évek múltán is fel tudunk idézni. A séták mellett pedig a jeles alkalmakról is meg emlékezik a csapat. Így van ez például Pest és Buda egyesülésének napján, Budapest novemberi születésnapján, amire gerilla akciókkal készülnek minden évben. Egy ilyen akcióból nőtte ki magát a Wonder Woman projekt is, ami jelenleg a társaság egyik legkurensebb és legfontosabb küldetésévé vált.
„Pár évvel ezelőtt azt találtuk ki, hogy az év forduló alkalmából megkoronázzuk Budapest szobrait, és lufit adunk a kezükbe. Össze kellett gyűjtenünk minden fővárosi szobrot – ehhez az Átlátszó 2018-as kutatására támaszkodtunk. – és akkor döbbentünk rá, hogy a közel 1200 szoborból mindössze 35 ábrázol olyan nőt, akinek neve és arca is van, és még állatszobor ból is többet állítottak fel. A felháborító felismerés hatására úgy éreztük, itt az idő, hogy az emberek figyelmét az inspiráló nőkre irányítsuk.
A kutatásaink alapján hamar kiderült, mennyi elképesztően inspiráló, mégis elfeledett női történetet rejt a város. Szobrokat a civilizáció kezdete óta állít az ember, hiszen ezek a fenn álló hatalom értékrendjének lenyomatai. Megmutatják, kiket tartunk fontosnak és példaértékűnek egy társadalomban. Az, hogy ezek nagy része férfi, a most felnövő lánygenerációnak nagyon rossz üzenetet közvetít. Ha csak férfiakat látsz piedesztálon, nem fogod elhinni, hogy te is alkothatsz valami nagyot, nyomot hagyhatsz.”
Ahol az urbanisztika és az aktivizmus találkozik
A Wonder Woman-projekt a 2019-es nőnapon kezdett kibontakozni, amikor kevésbé ismert nőalakok papírszobrait állították ki közterületen. Itt kapásból akadályba ütközött a csapat: kiderült, hogy nagyon kevés nőről készült egész alakos fotó, hiszen pár száz éve még nem tartották fontosnak a megörökítésüket. Boriék ekkor Facebook-szavazást indítottak, hogy ki derítsék, mely női szobrokat látnák szívesen az emberek az utcán. Ennek az első kézzel fogható eredménye egy együttműködés lett Kolodko Mihály szobrászművésszel, aki Szenes Hanna miniszobrának elkészítésére kapott megbízást.
Bori szerint: „Szenes Hanna emigrált Palesztinába, és a második világháború alatt tért vissza Magyarországra, hogy segítsen az itt maradt zsidóknak. A huszonéves lány még akkor sem árulta el a bajtársait, amikor brutálisan megkínozták. Végül a második kerületben végezték ki. Missziónk egyik nagy eredménye, hogy a Széna tér felújítása során egy nagyobb szobrot is állítottak Hanna emlékére. Fontosnak tartom, hogy több női alak jelenjen meg a belvárosban.
Rengeteg olyan fantasztikus nő élt Budapesten, aki valami felejthetetlent alkotott, mégsem szerepel sem a tananyagban, sem a köztudatban, sem az emlékezetpolitikában”. A Hosszúlépés csapata egyébként nemcsak a nők reprezentációját, de a kiállított szobrok művészeti értékét is a szívén viseli. „Az elmúlt években több megkérdőjelezhető képzőművészeti értékű zsánerszobrot állítottak fel, és a kampányunkkal ezt a tendenciát is szeretnénk megállítani.
Fából vaskarikát, álmokból dizájnstúdiót hozott létre Baróthy Anna
Szeretnénk elérni, hogy olyan emlékművek kerülhessenek ki a városban, amik nemzetközi trendeket követnek, fiatal művészek készítik őket, és inkább a jövőnek, mintsem a múltnak szólnak. Feltett szándékunk, hogy minél több női szobrásznak adjunk munkát, így nem csak a múlt nagy hősnőire, de a jelen művészeire is irányítva a figyelmet. Szerintem Budapesten különösen fontos, hogy ne csak átpolitizált szobrok és zsánerszobrok kerüljenek ki az utcákra.”
Ami még hátravan
A Hosszúlépés. Járunk? az interjú készítésekor öt női szobor felállítását tűzte ki a rövid távú céljai közé, de nem titkolt vágyuk, hogy hosszabb távon még több hősnő nevét emeljék be a köztudatba, ezzel is hozzájárulva az erős nők reprezentációjához. Szerencsére a város egyre támogatóbban áll az ötlethez: a 2021-es nőnapon például minden önkormányzatnak levelet írtak arról, hogy az ő kerületükben milyen fontos női alakok éltek, és a pozitív fogadtatásnak hála, talán hamarosan több női szobor díszíti majd a köztereket.
„Azt remélem, hogy tíz év múlva sokkal természetesebb lesz női szobrokról beszélni, és sokkal több közterületet is neveznek majd el nőkről. Ha naponta találkoznánk ezekkel a nevekkel, sokkal inkább benne lenne a fejünkben a jelentőségük. Azt is fontosnak tartom, hogy kilépjünk a hagyományos keretből, hogy kortárs műalkotások is helyet kapjanak az utcákon. Ez társadalmi és művészeti szempontokból egyaránt elengedhetetlen lépés” – tette hozzá Bori.
Stylist: Csillag Szilvia Smink: Biró Aliz Haj: Szanyi Zsuzsa