„Inspirál, ha valamiről azt érzem, hogy nem elég” – interjú Kerek Dávid színművésszel
Kerek Dávid tavaly végzett az Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész osztályában, azóta pedig szinte egy perc szabadideje sincsen. Láthatjuk a Vígszínházban Nemecsek Ernőként, ő a Pesti Színház új Mauglija A dzsungel könyvében, a Rent című musicalben pedig ő kalauzol végig minket az Avenue B-n.
Amikor bejön Nemecsek Ernőként, nem akarja eljátszani, hogy kicsi. Olyan tisztán van jelen, hogy a kimondott szavaktól válik a legkisebb fiúvá a Pál utcaiak között. Korosztályának egyik legizgalmasabb zenés színésze, akit most kezdenek igazán megismerni a nézők.
A dzsungel könyve előadásról jössz éppen a Pesti Színházból. Amikor megszülettél, ez már egy slágerdarab volt itt a Váci utcában.
Így van. De az én viszonyom nem a Pesti Színházban kezdődött a darabbal. Tavaly, végzős egyetemistaként megkerestek az egri Gárdonyi Géza Színházból, és felkértek Maugli szerepére. Ez volt életem első olyan munkája, amikor „egyedül” próbáltam, egy osztálytársam sem vett részt az előadásban. Új helyen, új kollégákkal, nem ismertem senkit. Rettegtem.
Emlékszem, hogy már napokkal az olvasópróba előtt nem aludtam. De végül iszonyatosan jó élmény volt, hálás vagyok a sorsnak, hogy megcsinálhattam. Jókor jött nekem Maugli, sok kapcsolódási pontot találtam a saját életemmel, én is egy felnövési szakaszban vagyok. Az évad végén aztán megkerestek a Vígszínházból, hogy mi lenne, ha beállnék Mauglinak a Pestiben. Örömmel vállaltam!
Akinek az önfejlesztés fontosabb, mint a közösségi média, mégis szupersztár és a 2025-ös Super Bowl garantált nyertese: Kendrick Lamar - az első szóló hip-hop előadó a show történetében
Az itteni csapattal milyen volt a találkozás?
Éreztem, hogy nagy felelősség a Pestiben Mauglit játszani, ezzel az előadással mindenki találkozott már az elmúlt majdnem harminc évben. Vagy hallott belőle egy dalt, vagy megnézte többször is. Egy sláger, egy legenda. Éreztem ennek a súlyát. Viszont a kollégák segítőkészen fogadtak, sokakkal már dolgoztam A Pál utcai fiúkban, a Pinokkióban. Együtt levették a vállamról ezt a nagy terhet. Imádom játszani ezt az előadást, mindig várom. Nagyon jó élmény. Jó látni, hogy milyen sok embernek okoz örömet.
Azon kevés előadások egyike, ahol a közönség mer őszintén és akár hangosan reagálni.
Abszolút! Nekem is ez az élményem. Akár felnőtt-, akár gyerekközönség, mernek „húzni”, „házni”, nevetni, szipogni. Hallani, ahogy zizegnek a papír zsebkendők. Valahol ez a színház lényege, hogy együtt éljék meg velünk a nézők az előadást.
A Pál utcai fiúkban Nemecsek Ernő vagy. Mennyire okozott nehézséget megtalálni őt magadban?
A mai napig azt érzem, hogy van dolgom vele. Ez valahol bosszant; de egyben inspirál is, amikor azt érzem valamiről, hogy még nem elég. Gyerekkoromban sokszor éreztem magamat én is periférián, hiába kötnek még mindig nagyszerű barátságok ehhez az időszakhoz. Valahol egy outsider voltam. Sokszor a félresöprés vagy a kifigurázás középpontja. Amit viszont nehezen találok meg magamban Nemecsekből, az a bátorsága.
Én egy nagyon gyáva embernek tartom magamat a színpadon, a magánéletben is...
Mindenhol. Ezt a fajta a kérdés nélküli bátorságot, amit ő képvisel, még keresem.
Hasonlóak a gyerekkori élményeim. Aztán az egyetemen éreztem, hogy a sok outsider között már egyikünk sem az, hasonszőrűek között vagyok. Te is ezt kaptad az egyetemi évektől?
Az biztos, hogy egy addig soha nem tapasztalt nyitottságú közösséggel találkoztam. Valóban más kérdések számítottak, mint előtte bármikor. Lenyűgözött az elfogadás, nem számított, hogy nézel ki, milyen ruhád van, honnan jöttél. Egy másfajta érdeklődés volt jellemző. Mégis valamennyire ott is éreztem az outsiderséget: előtte soha nem volt közöm a színházhoz. Nem jártam drámaszakkörbe, táborokba. Legalább két évbe telt, amíg felvettem a tempót. Két évbe telt, hogy megértsem, mit is várnak tőlem egy próbán.
Dr. Hevesi Kriszta: A házasság lényege nem a gyűrű, hanem a lelki elköteleződés és a mély összetartozás
Akkor egyáltalán hogyan jutottál el odáig, hogy a színműt jelöld első helyen a felvételi lapodon?
Jó kérdés... Olyan szempontból nem volt idegen a színpad, hogy korábban zenéltem, néha elmentem versmondó versenyre. Amikor színházban jártam, azt éreztem, hogy ezt szívesen csinálnám. Néztem a színészeket a szép fényekben, tetszett a színház illata. Azt éreztem, hogy talán ez nekem is menne. Pont láttam, hogy indul zenés színész osztály. Az első felvételi rosta máig borzasztó élmény, mindenbe belesültem, remegett a lábam. Novák Eszter és Selmeczi György, későbbi osztályfőnökeim valamit érezhettek, mert továbbengedtek.
A másodrostát elkezdtem élvezni, a harmadrostán már felvettem a közeg ritmusát. Egy váratlan ötlet kinőtte magát odáig, hogy már el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak. A legnagyobb szerencse, hogy színész lehetek. Pontosabban próbálok az lenni, van belőle diplomám.
Mióta megkaptátok a diplomát, mennyire alakultak át az egyetemi barátságok?
Ezen sokat gondolkodom mostanában. Lediplomáztunk tavaly nyár elején, és aztán mindenki neki is állt dolgozni, nem is jutott idő azon merengeni, hogy már nem vagyunk egyetemisták. Eltelt azóta több mint fél év, és már érzem, hogy az az időszak mekkora biztonságot adott. Mindig támogattuk egymást, elképzelhetetlen volt, hogy ennek egyszer vége lesz. Most már magamra vagyok utalva.
De a kérdésedre válaszolva, hiába találkozunk kevesebbet, nem érzem az eltávolodást és elszakadást. Nyilván változik a kapcsolatok intenzitása, tizenkilencen végeztünk, és bár mindenkire szeretettel gondolok, vannak, akik közelebb állnak hozzám. Amikor találkozunk, az mindig nagy öröm.
Az Akváriumban bemutatott Hamletben sokan dolgoztok együtt az osztályból. Ez az előadás egy nagyon kemény meló.
Megalapítottuk a Sicc nevű társulatot. Csináltunk Cseh Tamás és Bereményi Géza Frontátvonulás című lemezéből egy előadást, ami olyan jól sikerült, hogy úgy éreztük, érdemes folytatni. Nincsenek tabuk a közös munkában, őszintén és nyitottan fordulunk egymáshoz.
Sok energiát lehet azzal spórolni, ha nem kell óvatoskodnod.
Az a mottónk, hogy minden ötletet kipróbálunk, maximum elvetjük. Ezt a Hamletet október közepén kezdtük előkészíteni, mi játsszuk a hangszeres szólamokat, ennek a betanulása sok időt igényelt. Mindenki sokfelé dolgozik a csapatból, elég hektikusan próbáltunk.
Azt se felejtsük el azért, hogy végigzenélni egy előadást is egy szakma, valamint végigjátszani és énekelni egy előadást is egy szakma. Ez így egyben egy kemény szellemi kihívás lehet.
A premierelőadás végén, miközben gitároztam, azt éreztem, most fogok lefordulni a színpadról a fáradtságtól. A zene egyébként mindannyiunk életében nagyon fontos, végigzenéljük a Frontátvonulást is. Amellett, hogy talán van egy ereje kifelé, ez egy kevésbé ismert forma a magyar színházi életben.
Az tény, hogy legalább kétszer akkora koncentrációt igényel, mintha csak a szerepeinket játszanánk. Az viszont, hogy gitár mögött vagyok, biztonságot ad. Egy olyan hely, ahol szeretek lenni. Színészkedni is szeretek. Szöszölős a kettőt összevonni, de amikor összeáll, az nagyon jó érzést.
Molnár Piroska: Nem szabad elfelejteni a mában élni
És ott van a Rent című musical. Csodálatosnak tartom azt a hitet, ami mögötte van. Valakinek van egy álma, és mindenféle anyagi támogatás nélkül a színpadra rak egy Broadway-musicalt.
Ez az egyik legnagyobb csodája. Ruff Roland producer és Lencsés Márton rendező, valamint az alkotótársaik kitalálták, hogy mindentől függetlenül megcsinálnak egy előadást, mert ez nekik fontos. Az egész próbafolyamatot áthatotta ez a közös ügy és cél. Különleges élmény volt ennyi helyről érkező kollégával találkozni.
Kicsit egyébként itt is outsidernek számítottam. A musicalrajongók körében még nem sokan tudnak rólam, ilyen stílusban és ennyit sem énekeltem még egy előadásban sem. A bemutatón kifejezetten éreztem a szeretetet, a szurkolást a közönség részéről.
De ha belegondolunk, a figura, akit játszol, Mark is egy outsider abban a közösségben.
Látja, hogyan rombolják magukat a barátai. Végig ez ellen harcol. Szeretné egyben tartani a társaságot. Nagyon jókor jött ez a szerep is. Az évadban az Örkényben is próbáltam, ami megint egy másik szín, ott egy Brecht-darabban játszom. Nagy örömmel tölt el, hogy ennyi félét csinálhatok.
Ez tölt most? A színházból veszel ki mindent, amit aztán újra a színházba „pakolsz”?
Igen, most ez teszi ki az életem egészét. Annyit dolgoztam az évad eddigi részében, hogy idő sem jutott a magánéletemet átgondolni. De ezt most élvezem. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. A munka feltölt. Minden előadásom olyan most, ami ad, ami hozzám tesz, és amivel én is adni tudok.
Haute Couture divatbemutatóktól a Szegedi Kortárs Baletton át a mozivászonig: Beszélgetés Mojzes Dórával, a Dűne 2 jelmeztervező-asszisztensével
Majdnem minden előadásodban találkozol a halállal. Ma Balu halt meg melletted.
Ebbe még bele sem gondoltam. Valóban olyan szerepek találtak meg mostanában, ahol veszteséggel találkozom. Nem akarok ezeknek a dolgoknak nagy jelentőséget tulajdonítani, de hiszem, hogy minden okkal történik. Ez az önálló életem eleje, rímel ezekkel a találkozásokkal. Ezekből emberként is tanulhatok.