Mágnás Elza, a kitartott nő, akinek tragikus halála ma is rejtélyeket hordoz

Mágnás Elza a 19-20. század fordulójának ismert luxuskurtizánja volt a fővárosban. Sok más fiatalhoz hasonlóan az egykori felvidéki lány is fényesebb jövőt képzelt el magának, mint ami otthon várta volna. Budapesten próbált szerencsét. Míg mások az egész életüket végigrobotolták, hogy viszonylagos anyagi biztonságban élhessenek, Elza egyre feljebb kapaszkodott a társadalmi ranglétrán. Schmidt Miksa, a korszak jól ismert bútorgyárosa felkarolta, és földi javakkal halmozta el. Az előkelő lakás és a drága ékszerek azonban sok irigyet szereztek Elzának, aki akkor még nem sejtette, hogy ez lesz a veszte.

Dr. Perényi Roland történész, a Kiscelli Múzeum igazgatója segít megérteni Mágnás Elza meggyilkolásának indítékát, és eligazodni abban a korszakban, amikor a prostitúció és a gyerekszülés mellett alig akadt más alternatíva egy nőnek, ha előrébb akart lépni a társadalmi ranglétrán.

Mágnás Elza története az elmúlt száz évben többször is a figyelem középpontjába került. Tíz évvel ezelőtt Holttest az utazókosárban. A Mágnás Elza-rejtély címmel rendezett kiállítást a Kiscelli Múzeum. Akkor egy bűnügy és Mágnás Elza került a kiállítás fókuszába. Miért pont rá esett a választás?

Alapvetően azért, mert a múzeum épületének sok kapcsolódási pontja van Mágnás Elza történetéhez, ill. annak szeretőjéhez, a bútorgyáros Schmidt Miksához, akinek a mai múzeum épületében volt lakberendező bemutatóterme, valamint részben itt is lakott, egy elegáns lakosztályban.

Tudjuk, hogy milyen befolyásos szereplője lett Mágnás Elza a fővárosi éjszakai életnek, de honnan küzdötte fel magát?

Amíg Schmidt Miksa szeretője nem lett, a korszak jellegzetes női karrierjét futotta be. Felvidéken született, viszonylag rossz körülmények között nőtt fel; a millennium, vagyis 1896 táján érkezett Budapestre. Sok fiatal nő és férfi vándorolt ekkoriban a fővárosba szerencsét próbálni. Elza tipikusan női munkákat vállalt, amíg fel nem fedezte az éjszakai élet. Többek között volt virágárus, kasszírnő kávéházban, háztartásbeli alkalmazott, vagyis cseléd is. A századforduló táján büfédámaként dolgozott.

Kovács Patrícia: Ha úgy érzem, azzal értéket közvetítek, szívesen beszélek az életemről

Ez alatt mit értünk?

Azt, hogy bizonyos felső kategóriás szórakozóhelyeken az ott mulató férfiakat arra animálta, hogy minél többet költsenek. Ebben a foglalkozásban az is benne volt, hogy adott esetben a testét is áruba bocsáthatta, bár ez nem történt meg minden esetben automatikusan. Ráadásul a prostitúció ekkoriban egy szabályozott foglalkozás volt, rendőrök, orvosok ellenőrizték a hölgyeket.

Hogy ő rendőrileg regisztrált prostituált volt-e, arról nincs nyom, ezért azt gyanítjuk, hogy nem. Amikor megismerte Schmidt Miksát, nagyot lépett előre a társadalmi ranglétrán, ezzel ugyanis a vagyoni helyzete is megváltozott. Schmidt lakást bérelt neki, be is rendezte, valamint komoly havi apanázst fizetett Elzának, aki az ő kizárólagos kitartottja lett.

Az áldozat és kedvesének hierarchikus kapcsolata hűen tükrözte a korabeli párkapcsolatok dinamikáját?

A hagyományos női szerepek érvényesültek ekkoriban. Egy nő feladata az volt, hogy jó anya legyen, és jól vezesse a háztartást. Ezenkívül a középosztályban vagy afelett, az elit körökben elvárták tőle, hogy bizonyos fokig művelt legyen, nyelveket beszéljen, színházba járjon, tehát kulturális elvárásoknak is eleget kellett tennie. Mindez összefüggött a szexualitással is. A feleség felé csak a reprodukció volt az elvárás, vagyis hogy gyerekeket szüljön. Érdekes kettős morál volt jellemző ekkoriban, hiszen a nők szigorú, patriarchális uralom alatt éltek, miközben a prostitúció virágzó iparág volt.

A férfiak a családon kívül élték ki a szexuális vágyaikat. Másrészt ott volt a női emancipáció, vagy legalábbis az igény a nők részéről, hogy több jogot és lehetőséget kapjanak a társadalomban. Ekkoriban már például érettségizhettek, 1895-től egyetemre is járhattak, de csak bizonyos szakokra. Ezzel párhuzamosan egyre több foglalkozást vállalhattak a nők, és ez így is maradt az első világháborúig, amikor a munkahelyeken felváltották a nők a férfiakat a hátországban.

Az exkluzív budapesti kávéházak zárt világa

Mi tette a nagy háború kirobbanásának évében, 1914 januárjában olyan szenzációssá az esetet, hogy az akkoriban kialakuló hazai és külföldi bulvársajtó is felfigyelt rá?

Rengeteg olyan társadalmi kérdés sűrűsödik ebbe a történetbe, amely foglalkoztatta a korabeli városlakókat. A női emancipáció témája épp úgy megjelenik itt, mint a cselédügy, mivel a gyilkosság ötlete Elza házvezetőnőjétől származott. A sajtó pedig lényegében már a századfordulótól kezdve hasonlóan működött, mint ma, az emberek szerették a szenzációt. Itt először az volt a rejtély, hogy két napig nem lehetett tudni, ki az áldozat. Bár nem volt teljesen meztelen, a ruházata nem adott túl sok támpontot.

Lefekvéshez készülődött Elza, amikor megölték, ezért csak alsónemű volt rajta, ez alapján pedig nem lehetett azonosítani. A rendőrség abból a feltételezésből indult ki, hogy a nagyon ápolt, manikűrözött kezű áldozat vagy egy arisztokrata, az elithez tartozó nő, vagy épp ellenkezőleg, egy prostituált lehet. A sajtó tehát egyrészt az áldozat kilétét körüllengő rejtély miatt kapta fel az esetet. Másrészt ez az ügy volt az első gyilkossági eset, amikor a rendőrség a sajtó segítségével próbálta kinyomozni, hogy ki az áldozat. Miután ez már kiderült, akkor pedig Schmidt Miksa miatt volt érdekes a történet, mert ő is a fővárosi elithez kapcsolódott.

Schmidt Miksa nélkül lényegesen kisebb figyelmet kapott volna az ügy. Ki volt ő?

A magyarországi arisztokrácia kedvelt vállalkozója. Bútorgyár-tulajdonosként sok budapesti és vidéki palotát rendezett be, sokan látogatták, ismerték; színészek, színésznők, arisztokraták tartoztak a baráti körébe. A korabeli feljegyzésekből és sajtóból lehet tudni, hogy a hétköznapokban a munkájának élt, egy irodában lakott a mai Szent István körúton, viszont miután ez a kapcsolat létrejött Elzával, a hétvégeken különböző orfeumokban, mulatókban töltötte az idejét. Maga a Mágnás név is Schmidt miatt ragadt rá Elzára.

Ezek szerint Elza házvezetőnője köthető a gyilkossághoz. Kiderült, hogy mi lehetett az indítéka?

Alapvetően ezt az esetet rablógyilkosságnak tekintjük, mert a két elkövető – Kóbori Rózsi házvezetőnő mint felbujtó és a szeretője, Nick Gusztáv – ékszereket vitt el a helyszínről, és Svájcba akartak menekülni. A korabeli iratokból úgy látjuk, mintha a házvezetőnő iskolázottabb lett volna, mint Elza, Rózsi ugyanis polgári iskolát is végzett. Egyfajta státuszirigység vezethette, valószínűleg ő is el akart érni egy olyan anyagi státuszt, mint az úrnője.

Hogyan zajlott a nyomozás?

Amikor még nem tudták, ki az áldozat, közszemlére tették: egy boncteremben bárki, aki az utcáról bement, megnézhette az elhunytat, hogy azonosítsa. Ez bevett gyakorlat volt akkoriban Nyugat-Európában is. A halott Elza tehát nagyvárosi látványosság lett. A sajtó és a közvélemény bevonásával nyomoztak a hatóságok, de használták a modern technikát is, például készült fotó az áldozatról, és ezzel a képpel a kezükben járták a rendőrök a környékbeli utcákat.