„Célom, hogy megmutassam a tetoválás művészetének lényegét” - interjú Kovács Hédával

A magyar tetoválás öröksége… Nagy és nemes vállalás ebben a komplex témában könyvet írni. Kovács Héda már tizenöt évvel ezelőtt a fejébe vette, hogy papírra veti a hazai szcéna legizgalmasabb képviselőinek útját, a projekt pedig nemrég napvilágot látott egy sajátos vizuális művészeti és kultúrtörténeti kiadvány formájában. Hédát többek között motivációiról, a megírás hogyanjairól, a szcéna aktualitásairól, továbbá arról is kérdeztem, hogy szerinte hogyan érdemes ma tetoválót választanunk.

Hogyan született meg benned a könyv gondolata, és milyen fázisokon át haladva készült el a Rebel Heart – A magyar tetoválás öröksége?

Már 2010 körül tudtam, hogy szeretnék írni egy könyvet a magyar tetoválókról. 2002 óta foglalkoztam zenei újságírással. Gimisként csak amatőr szinten, az akkor elterjedt fanzine-ekbe, webzine-ekre publikáltam, később a Pesti Estnek és több zenei magazinnak is dolgoztam. Az írás megmaradt, a mai napig foglalkozom tartalomgyártással kommunikációs területen.

A magyar tetoválókat Sárközi Zsolton keresztül ismertem meg, őt pedig egy rádióműsornak köszönhetően, amit szerkesztettem. Kamaszként már rendszeresen jártam rock/metal/hardcore bulikba, ebben a közegben nem volt ritka, hogy valaki tetováltat. Nekem is tetszett, és ahogy megismertem a Zsolt által mentorált tehetséges tetoválókat a Dark Art Tattoo-ban, egyre inkább éreztem, hogy azt a tudást, ami bennük van, másoknak is megmutatnám.

A könyv 2014 körül kezdett realizálódni – sokat beszélgettem erről Zaya-val, Zsolt feleségével. Ő terelgetett az úton a könyv tartalmával kapcsolatban, ezt a szerepet később Zsolt vette át. Először csak mindenféle koncepció nélkül mutattam volna be olyan tetoválókat, akik művészi szinten dolgoznak itthon. Az elmúlt tíz évben azonban olyan sokan lettek, hogy keresni kellett egy keresztmetszetet, ami alapján le lehet szűkíteni a kört.

Ő most az egyik legmenőbb magyar tetoválóművész, akinél még Jason Momoa is varratott

Így jött a magyar stílus?

Igen, ekkor találtam ki, hogy a 2000-es években aranykorát élő, és az akkori nemzetközi színteret is lenyűgöző magyar stílust veszem alapul. Ez egy, a realizmusra épülő történetmesélő stílus. Végül olyan tetoválókat választottam ki, akik alapítói, követői ennek, vagy munkáikban, szellemiségükben nyomokban felelhető még ez az irányzat.

Szóval négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a könyvet ebben a koncepcióban, és a tetoválókat is ekkor fotózta be Bodnár Dávid fotós. Ezt kicsit megakasztotta, hogy édesanya lettem. Tavaly végül sikerült befejezni az anyagot, ami egy körülbelül negyven oldalas kultúrtörténeti részből és a negyven tetováló negyven fejezetéből álló kötet lett.

Ahogy te is írtad a könyv weboldalán, ez az anyag egyszerre kultúrtörténeti összefoglaló és vizuális művészeti album. Miért tartottad fontosnak a dokumentarista megközelítésmódot?

A kultúrtörténeti rész azért fontos, mert így kontextusba kerülnek azok a gondolatok, amiket a tetoválók megosztanak saját fejezetükben. Ráadásul jó alkalom a nosztalgiázásra, az 1990-es, 2000-es évekre való visszaemlékezésre – ez a rész izgalmas sztorizós formában van tálalva. Egy nagy alakú, képközpontú művészeti albumot vizionáltam, ahol

a tetoválók munkái mellett nagy hangsúlyt kap a környezetük és ő maguk is.

Szerinted mi változott az elmúlt évtizedben a magyar társadalom tetováláshoz való viszonyával kapcsolatban?

Sokkal elfogadottabbá vált a tetoválás, de ez azt is magával hozta, hogy már nem lengi körül az a fajta misztikum, ami régen. Pedig a felső réteg alatt, ha jobban aláásunk, nagyon izgalmas dolgokat találunk. Én ezt szerettem volna megmutatni a könyvvel. Hogy lássák az emberek, hogy e mögött sokkal több van, mint egy ember, aki festékkel különböző mintákat visz be a bőrbe. Az a célom, hogy megmutassam a tetoválás művészetének lényegét negyven tetoválóművész látásmódján keresztül.

Vajon annak, aki eddig nem érdeklődött a tetoválás iránt, vagy elutasító volt vele kapcsolatban, a könyv hatására változhat a véleménye róla? Van benned efféle érzékenyítési, edukációs törekvés?

Erről még nem is gondolkodtam, elsősorban szórakoztatni, inspirálni szerettem volna a könyvvel. De ha már edukációs célról beszélünk, akkor szeretnék utat mutatni a tetoválásra nyitott embereknek, hogy valójában milyen egy jó tetoválás, illetve, hogy milyen csodálatos dolgokat lehet felvinni a bőrre, és ez nem is elérhetetlen itthon.

Rád milyen hatással volt az, hogy mélyre merültél ebben a témakörben és még közelebbről megismerhetted az alkotókat?

A könyv készítése során egyértelműen a tetoválókkal való beszélgetéseket élveztem a legjobban. Jó volt hallgatni őket, a karrierútjuk során megélt tapasztalatokat, gondolataikat a művészetről, az alkotásról. Borzongatóan izgalmas volt az is, amikor azt éreztem, hogy összeáll a nagy kép, hogy az egyes fejezetek összefonódnak egy összefüggő üzenetté. A kiindulópont az esetemben az volt, hogy megmutassam a tetoválás értékességét, a folyamat csak még inkább megerősített ebben.