Lindsay Lohan új karácsonyi filmje nézettségi rekordokat döntöget, mi pedig nem igazán értjük, miért
Sokan az év legnagyobb visszatérésének tartják Lindsay Lohan új karácsonyi filmjét, amit egy fél világ várt izgatottan, de sajnos nagyobb a hype körülötte, mint a valódi érték. A mi kis titkunk nézettségi rekordokat döntöget, mert jó a sztori és a színésznő játéka is, mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Hivatalosan is Lindsay Lohan a Netflix kedvence: csaknem két év leforgása alatt három filmje is kijött a streaming szolgáltató felületén (Karácsonyi románc, Az ír kívánság, A mi kis titkunk), hamarosan pedig egy új mozija is érkezik (Nem férek a bőrödbe 2), pedig előtte vagy egy évtizedig nem lehetett róla hallani. A színésznő új filmje, A mi kis titkunk egy klasszikus karácsonyi mozi, egy romkom karácsonyi köntösbe csomagolva, amire a fél világ izgatottan várt – igaz, egy kicsit másra sikeredett, mint amire számítottunk.
Ennek ellenére hatalmas az érdeklődés a film körül, hamar a nézettségi listák élére került a film, ez pedig sokat elárul arról, mennyire sokan szeretik Lindsay Lohant. A filmet épp ezért nekik ajánljuk, valamint azoknak, akik szeretik a hamisíthatatlanul karácsonyi filmeket. Spoileres ajánló következik.
A mi kis titkunk alapsztorija ütős, de nem ikonikus
A mi kis titkunk alapsztorija, hogy két ex, akik az elmúlt tíz év kivételével minden idejüket együtt töltötték, újból találkozik egy nagy családi karácsonyon, de már az új párjaik oldalán. Az új párjaik viszont testvérek, ami rengeteg kaotikus helyzetet és zűrzavaros pillanatot ígér. De sajnos csak ígér, mert az alapsztori kivételével semmi sem olyan ütős, mint amilyennek az elsőre látszik. Bár néhol felbukkannak benne az Apádra ütök kényes szituációi és a Négy karácsonyban látott családi perpatvarok, mindez elég habkönnyű szinten marad.
Pedig ebben is van egy furcsa, passzív-agresszív anyós, aki szépségkirálynőnek hiszi magát, egy Barbie-baba tesó, egy jól kereső, de felejthető após, valamint egy különc öcsike is, akit valahogyan senki sem bír. A felállás tehát elég változatos, van benne mindenféle karakter, mivel pedig csak 99 perces a játékidő, a film cseppet sem vontatott vagy unalmas, csak úgy pörögnek az események!
Az eredeti cél valószínűleg az volt, hogy az év elején nagyot szóló Imádlak utálni sémájára legyen felhúzva egy új romantikus karácsonyi történet, ami folytatja a ’90-es évekbeli kasszasiker romantikus vígjátékok örökségét. A sztori szuper, ha pedig még Lindsay Lohant is hozzávesszük ehhez, akkor elég nagy rá az esély, hogy egy igazán ütős mozit kapjunk. Illetve, kaptunk volna. Mert bár minden megvolt ahhoz, hogy ez egy menő film legyen, valamiért mégsem lett az.
Kicsit inkább a Hallmarkos hatása lett az egésznek, de egy hamisíthatatlan karácsonyi film van szó. Ami egynek jó, nagyon is jó.
A Hallmark-hatás ennél a filmnél is jelen van
A történet tehát hiába ötletes és frappáns, mégis vannak benne megtorpanások, amitől egy kicsit gagyi érzete lesz a filmnek. Például az, hogy az egész hazudozás olyan erőltetett és annyira nincsen tétje, hogy jogosan merül fel a nézőkben: tulajdonképpen mi szükség van az exek titkolózására? Ennek a döntésnek semmi értelme, mert előbb-utóbb kiderül (ezt mindenki tudja, még a nézők is), de legalább tanúja lehetünk egy sor vicces szerencsétlenkedésnek.
A füves sztori itt is előkerül, akárcsak a kisállatos eset (Apádra ütök) mégsem durrannak nagyot ezek a próbálkozások. A logikai szálak néhol zavarosok és teljesen értelmetlenek. (Ha mondjuk van egy párkapcsolat és az egyik fél Londonba akar költözni, a terveket nem kellene előtte megvitatni...?) Az egész lánykéréses dolog ciki - erőltetett, érzelemmentes és hiteltelen. De nem azért, mert nem jött össze, hanem mert nem volt semmilyen ok-okozati összefüggés. Inkább csak terelés, magyarázkodás és már ott is vagyunk tíz évvel később a családi buliban.
A ’90-es évek nagysikerű filmjeit idézi a NASA romkomja, amit egyszer mindenkinek látnia kell
Aztán egy sor olyan jelenet jön, amit jobban ki lehetett volna dolgozni. A templomos jelenetben például miért nem Lindsay Lohan énekel a kórus helyett? Azért ne felejtsük el, hogy énekesnőként (is) elég szép karriert futott be. Ezt mondjuk kár volt kihagyni, mert a Kool and the Gang Celebrate-jéből simán lehetett volna egy Oh Happy Day-es pillanat is. De nem lett, elsikkadt a dolog. Akárcsak az üzleties megállapodás az egyik tesóval azért, hogy tartsa a száját. Ez a cselekményszál abszolút nem vezetett sehová, max pár üres töltelékperchez a filmben.
Hiába volt meg minden az alapsztoriban ahhoz, hogy ne csak egy szimpla karácsonyi filmet, hanem akár egy egész évben át nézhető, menő vígjátékot forgassanak, a részletek kidolgozása nem volt a filmkészítők erőssége. A logikai szálak zavarosok maradtak, a poénok nem ütöttek, izgalom híján pedig csak egy kedves, de nagyon kiszámítható „romantikus” szálba, valamint az ünnepi szezon szépségébe lehetett belekapaszkodni.
Giccsessége miatt nem lesz belőle sikeres romkom
Másik negatívum a férfi szereplők szárazsága, ami sajnos már az ötödik perctől nyilvánvaló. Kémia nem sok van a filmben, a főszereplő Ian Harding (Hazug csajok társasága) alakítása pedig ritkán emelkedik az unalmasság szintje fölé. Ha igen, akkor szarkazmussal próbálkozik (Ryan Reynolds-ra hajazva), de ez a legtöbbször nem áll neki jól, erőltetett tőle az egész. Nagyon nem találta meg az összhangot sem a filmmel, sem a sztorival, de még a többi színésszel sem.
Kellemetlenek voltak Jon Rudnitsky (Újra otthon) jelenetei is, akinek egyáltalán nem lehetett elhinni, hogy tényleg szerelmes Lindsay Lohan karakterébe. Talán Tim Meadows volt az egyetlen, aki a férfiak közül tényleg hozta a maximumot (érdekesség, hogy Bajos csajokban ő volt a gimnázium igazgatója).
Ennek ellenére voltak kiemelkedően jó alakítások is. Lindsay Lohan tíz év kihagyás után is vérprofi, az Emmy-díjas Kristin Chenoweth pedig magasan vitte a prímet. Kiválóan alakítja a gonosz, de dögös anyóst, aki a gyerekeivel olyan negédes, hogy szinte már rosszul lehet lenni tőle. Ez a szerep nagyon jól áll neki, rendkívül hitelesen hozza a karaktert és minden jelenetében fel is pörgeti a filmet. A két színésznő tele van humorral, nekik köszönhetően pedig (ideig-óráig) el lehetett hinni, hogy ez nem egy gagyi vígjáték, hanem egy kasszasiker mozi.
Annyira jól játszottak, hogy még egy fordított Apádra ütök-ös sztorit is ki lehetett volna ebből hozni, valamilyen karácsonyi környezetben; a férfiakat pedig teljesen mellőzni, annyira lehúzták a színvonalat. Lehet, hogy izgalmasabb lett volna egy másik befejezés is, egy kevésbé kiszámítható: mondjuk, ha az exek legjobb barátok lesznek és mindenki él a saját párjával tovább, mint egy nagy család.
De az az igazság, hogy az aktuális új párok teljesen felejthetőek voltak, egyéni karakterük csak arra lett felépítve, hogy minél hamarabb kilépjenek a képből, ez pedig már a film elején is látszott. A negatívumok ellen szóljon viszont az, hogy A mi kis titkunk sok más karácsonyi filmmel ellentétben az elejétől a végéig leköt. Bár a történet eléggé kiszámítható, úgy lett megalkotva, hogy ne legyen egy üres járat sem: mindig történik valami, ami miatt érdemes nézni a filmet.
A mi kis titkunk nem díjesőre érdemes, de mindenképpen kedves és szórakoztató: jobb, mint némelyik karácsonyi film, amit az utóbbi években annyira felkaptak – ennek ellenére ne legyenek illúzióink. A Hallmark-hatás itt is kikerülhetetlenül jelen van, de ez nem is baj. A film tökéletes kiegészítője az ünnepi szezonnak és végtére is, pont ezért készült. Lindsay Lohan neve és a frappáns sztori pedig pont elég volt ahhoz, milliók üljenek le a képernyő elé, a debütálása utáni hétvégén 32 millióan kattintottak rá a Netflix kínálatában. Ha ehhez pedig a csodás karácsonyi hangulatot is hozzávesszük, nem meglepő, hogy az év nagy durranása lett a film.
Ez újfent annak a bizonyítéka, hogy az ünnepi időszakban azokat a mozikat keresik az emberek, amik könnyedek, édesek és nosztalgikusak. Többek között ezért is lett olyan sikeres (az Egyesült Államokban a Hálaadás hétvégéjén ez volt a legtöbbet nézett film) és ezért is kíváncsiak annyira az emberek Lindsay Lohanre, akinek tinifilmjein egy generáció nőtt fel. A Netflix jól tudja ezt és nem is akar változtatni a bevált recepten, ezért a következő pár évben valószínűleg még több közös együttműködést fogunk majd látni. Addig is nincs más dolgunk, mint várni a Nem férek a bőrödbe második részét, amiben ismét az Oscar-díjas Jamie Lee Curtis lesz a partnere.