„A kreativitás az az életerő-energia, amely formálja a világot” - interjú Nagy Boglárka festőművésszel
Nagy Boglárka váci születésű, egyedi látásmóddal rendelkező festőművész, akinek saját fejlődése mellett a festészet iránt érdeklődő tehetségek segítése is fontos. Ő az első magyar festőművészként került be a LUMAS nemzetközi portfoliójába, képei expresszívek, életteliek, telt színekkel komponáltak.
Tanult többek között Firenzében, Párizsban és Kolozsvárott is, itthon számos egyéni és csoportos kiállításban vett részt. Inspirációiról, az őt foglalkoztató témákról, a művészet jelentőségéről, karitatív tevékenységeiről, újévi terveiről és fogadalmairól beszélgettünk.
Hogyan került közel hozzád az alkotóművészet, a művészi kifejezésmód?
Úgy hiszem, ezt az utat írtam meg magamnak születésem előtt. A kreativitás a lételemem: minden lehető módon próbál utat törni magának az életemben. Megvan bennem az az erő és bátorság, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ember művészként teremtsen, létrehozzon új dolgokat, mindezt úgy, hogy ne veszítse el a kitartását a nehéz időszakokban ezen a rögös pályán.
Gyémánt Lászlóra többször referáltál már mesteredként, festményei legfőbb ismertető jegyei — a realista ábrázolásmód és az éles kontrasztok — a te képeiden is visszaköszönnek. Milyen hatással volt rád az ő személye?
Nem véletlenül választottam őt mesteremnek, hiszen a figuratív képi ábrázolásmód áll hozzám a legközelebb, ez az, ami belőlem természetesen jön. A mesterem az egyik legkiválóbb hazai képviselője ennek az irányzatnak és kivételesen szerencsésnek érzem magam, hogy lehetőségem volt tőle megtanulni az olajfestészet alapjait. Nemcsak festészetet, hanem emberséget és világlátást is tanultam tőle.
Kemény Lili: A Nem, nem könnyű olvasmány
Miből, kiből inspirálódsz?
Mindenben találok inspirációt, amit átitat a szépség —legyen az az egyetemes művészet, gyönyörű lelkek vagy frissítő találkozások, új helyek, ismeretlen kultúrák, erős vizuális ingerek, belső utak, személyes lélekváltozások. A művészi karrierem eddigi tíz éve alatt nyomon követhető egy erős váltás: pályám során a külsőségek irányából a belső, lelki síkú történések és transzcendencia felé haladok, ez a műveim témáiban és vizualitásában egyaránt leképeződik.
Miként fogod fel a művészetet? Misszió ez, szakma? Inkább terápiaként vagy hobbiként tekintesz rá?
A művészet nekem a mindenséget jelenti. Hivatás mindenekelőtt, ugyanakkor terápia, miközben játék is. Az az eszköz, melyen keresztül kommunikálni és hatni tudok a világra. Misszió, mert sokszor az emberek lelkét is gyógyítom tanítás közben és segítek nekik abban, hogy visszataláljanak saját kreativitásuk belső forrásához és, hogy legyen bátorságuk ebből többet meríteni. A kreativitás, véleményem szerint, az az életerő-energia, amely formálja a világot.
Megfordítva a korábbi kérdést, kiket, milyen módon szeretnél inspirálni a művészeteden keresztül?
Minden embert szeretnék inspirálni, aki látja a munkámat és az életemet, legyen szó konkrét festményről, tanításról vagy arról az útról, amelyet idáig bejártam. A jó művészet az, ami hatni tud és én szeretem megérinteni az emberek szívét és valami jót, valami többet adni nekik.
A legutóbbi kiállításomon, amit életem eddigi legjobb és legnagyobb művének tartok, sok embert annyira megérintett az a világ, amit a galériával közösen létrehoztunk, hogy sírtak a képek előtt és órákat töltöttek el a kiállítás darabjait szemlélve. Rengeteg kedves üzenetet kaptam ami visszaigazolta azt, hogy ezzel az anyaggal sikerült valami emlékezeteset létrehoznom. Ez rengeteget jelentett.
Nők, nők, nők: festményeid tárgyai legnagyobb számban érzékien ábrázolt hölgyek. Miért pont róluk, velük szeretsz legjobban mesélni művészeteden keresztül?
Az említett munkák eddigi életutam induló éveire jellemzőek. Az utóbbi öt évben egyre inkább keleti, spirituális, mély és transzcendens témákon dolgozom és itt már ritkán köszönnek vissza ezek a figurák, vagy, ha mégis, akkor nem olyan módon, mint korábban. Amikor nőket festettem, saját nőiségemet gyógyítottam, azt a sok bizonytalanságot, kisebbségi komplexust és elégedetlenséget, amit még valahonnan régről hoztam magammal.
Olyan nőket festettem, akikről azt gondoltam, hogy szépek külsőleg, aztán elérkeztem ahhoz a felismeréshez, hogy a belső értékek mennyivel fontosabbak a fizikai megjelenésnél. A valódi szépség átsugárzik a formán és
ennek az energiának a ragyogása az, ami kifelé igazán hatni tud.
Korábbi képeiden sokszor magad is megjelentél, ma már kevesebbszer vagy felfedezhető a saját munkáidon. Mitől változott ez a tendencia?
Untam már saját magamat festeni, túljutottam ezen a fajta exhibicionizmuson. Az évek óta tartó terápiának, a tudatosságnak és a belső munkának köszönhetően teljesen megváltozott az életem, megerősödött és stabillá vált az igazi önvalómmal való kapcsolatom. El tudtam engedni a folyamatos külsőmmel való foglalkozást és el tudtam kezdeni észrevenni a környezetemet, a többi embert, ezáltal a világot is.
Fontos számodra a megjelenés? Milyen a kapcsolatod a saját testeddel?
Persze, azért ez továbbra is fontos. Nyilván igényes vagyok a megjelenésemre és teszek az egészségem, illetve a testi-lelki jóllétem hosszútávú megőrzéséért. Ugyanakkor sokkal nagyobb elfogadással figyelem a testem változásait és felszabadító az a tudat, hogy már nem kell tökéletesnek lennem, mert anélkül is elég vagyok...
Hogyan imádkozzunk jól?
Te mit teszel a testi-lelki egészséged megőrzéséért?
Az elmúlt pár hónapban a rengeteg munka miatt ezt sajnos kissé elengedtem, de szeretek rendszeresen — heti három-négy alkalommal — sportolni, mert energiát ad, sokkal jobban érzem magam általa a bőrömben. Jógázni is szoktam, most főleg a Kundalini jógát gyakorolom. Rendszeresen meditálok, továbbra is járok a terapeutámhoz, bár ma már ritkábban, mint régen. Szeretek a természetben sétálni, ha lehet mezítláb és fák között. Ha valami kibillent, írni szoktam, olyankor kitisztul a kép és helyreáll a lelki egyensúlyom.
Az alkotáson kívül edukációs tevékenységet is folytatsz, illetve foglalkozol hátrányos helyzetű gyerekekkel is. Mesélnél ezekről a projektekről egy kicsit?
Tanítani azért kezdtem el, mert egyre többen kerestek meg azzal, hogy szeretnének járni hozzám, festészetet tanulni tőlem. Már eljutottam arra a pontra, hogy nemcsak a saját munkám érdekel, hanem örömmel adom tovább másoknak is azt, amit tudok. Minden héten van egy kiscsoportos rajzóra a Boglarka Nagy Studioban péntek esténként, ahová olyanok is járnak, akik a képzős felvételire készülnek és olyanok is, akik az élmény kedvéért akarnak bepillantást nyerni ebbe a világba.
Mindenki azon a technikai szinten dolgozik, amin jelenleg van.
Ezen kívül részt veszek idén egy olyan programban, ahol gyermekotthonokban élő gyerekekkel foglalkozunk. Szeretnénk nekik utat és lehetőséget mutatni egy tudatos és kreatív jövő felé, miközben közeli élményekkel gazdagodnak a művészet eszközein keresztül.
Hiszel az újévi fogadalmakban?
Nem annyira, mert szerintem nem kell az új évig várni arra, hogy az életünkön változtatni tudjunk. De mondok egyet, ami szerintem a legtöbb embernek aktuális: kevesebbet fogok dolgozni és többet élni.
Stylist: Pintér Judit
Smink és haj: Leányfalvi Vanda