előfizetésem
Hírlevél
Filozofikus thriller Nicole Kidman új filmje, mindenkit gondolkodásra késztet
Meddig mennél el azért, akit szeretsz? A tökéletes élet tényleg mindig tökéletes? Mi van akkor, ha a megérzéseid rosszat sejtenek? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget Nicole Kidman legújabb filmje, ami megkérdőjelez mindent, amit a bizalomról és a feltétel nélküli szeretet témaköréről tudni lehet.
Bő egy hónappal ezelőtt bemutatásra került Nicole Kidman legújabb filmje, a Holland, ami már elérhető a Prime Video-n. Egy thriller, ami egészen zseniális és amit a nézők és a kritikusok is egyaránt szeretnek. Már megint. Kicsit olyan, mintha a színésznő nem tudna nem forgatni: az utóbbi egy évben annyi sikeres produkciója (A tökéletes pár, Családi affér, Máshon, Jókislány) jött ki, hogy szinte fel sem tudtuk dolgozni, de ez is bizonyítja, mennyire szenvedélyesen szereti a színészetet.
A produkció első misztikus melodrámának tűnik, amire külön rájátszanak az ’50-es évek szépiás fényeit idéző képek, ám ahogyan haladunk a filmben, elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy színtiszta thriller. Semmi misztikum nincsen benne, csak a nyers valóság, ami akármilyen hihetetlen is, sajnos napjainkban is bármikor megtörténhet. Aktuális kérdéseket és mély gondolatokat ébreszt, ezért, ha nem bánod az elvarratlan szálakat, és szereted a dinamikus, enyhén filozofikus thrillereket, akkor tetszeni fog a Holland.
A filmet nem Hollandiában forgatták (hanem Tennessee-ben), de elég sok kapcsolódása az országhoz és a holland vidékről ismert tulipánföldekhez, ezért elég jó volt a címválasztás. A gyönyörű képek és jelenetek vannak a filmben, teljesen édeni, paradicsomi az egész, talán túlságosan idealizált is: de ez az idilli környezet talán kell is a sokkoló cselekmény kibontakozásához.
Ahogyan azt Nicole Kidman utóbbi filmjeiben megszokhattunk, most is egy tökéletesen gyönyörű és sikeres, dolgozó nőt/családanyát alakít, akit valamilyen oknál fogva meggyötör az élet, a film végén viszont kitör a rá beosztott szerepből és képes lesz felszabadítani önmagát.
Nicole Kidman újra meggyötört gazdag nőt alakít a Netflix új krimi-sorozatában - Kritika A tökéletes párról
Brutális cselekmény
A 2000-ben játszódó film Nancy Vandergroot életét követi nyomon, aki szépen lassan rájön, hogy a michigani Hollandban lévő élete közel sem olyan mesés, mint amilyennek ő érezte – és amilyennek kívülről annak tűnik. A főszereplőnek első ránézésre mindene megvan, amiről csak álmodozni lehet: egy jó, tanári munka, amit nemcsak élvez, de amiben sikeres is, egy gyönyörű családi ház egy kedves kis városkában, ami minden évben ünnepli a tulipánfesztivált és ahol mindig süt a nap, valamint egy aranyos kis gyermek és egy szemészorvos férj, aki köztiszteletnek örvend a városban.
Az idő múlásával azonban rájön, hogy valami mégsem stimmel az életével, ami egyre kísértetiesebb kontrasztba állítja őt a városban zajló színes, virágos fesztivállal és az ott lévő vidám, mosolygós emberekkel. Nancy ugyanis észreveszi, hogy a férje, Fred Vandergroot (Matthew Macfayden) egyre furábban kezd el viselkedni. A dolog odáig fajul, hogy egyre többször kérdőjelezi meg férje viselkedését (valamint, saját épelméjűségét, halványan érintve ezzel a gaslighting témakörét), míg végül elkezdi sejteni, hogy a felszín alatt sötét titkok lapulnak Fred múltjában.
Sejtését még jobban beigazolják férje különös dolgai, melyekhez egyszerűen nem tud hozzászokni. Ilyen például az a makett, amit a férfi megszállottan épít a környező vasúti falvakról és saját kisvárosukról, Hollandról, valamint azok lakóiról, rémisztő babaházként imitálva az egész életüket. Ezt a makettet a nyitóképekben is részletesen látjuk nézőként, de feltételezésre kerül, hogy ez csak egy ártatlan hobbi, amit apa és fia együtt csinálnak a garázsban – később azonban kiderül, hogy egy nagyon beteg és baljós dologról van szó.
Mindezek mellett Nancy talál pár furcsaságot otthon és egyre csak olyan megérzése van, hogy a férfi, akiben valaha feltétlenül megbízott, titkot rejteget. Talán megcsalja őt? A nő erre gyanakszik. Kétségeit új tanár kollegájával, Dave Delgadoval (Gael García Bernal) is megosztja, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál Nancy. Abban bízik, hogy ha férje tényleg megcsalja őt, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül el tudja őt hagyni és együtt tud lenni Dave-vel. A páros ezért átmegy amatőr magánnyomozóba, de olyan nyugtalanító dolgokat fedeznek fel, ami a legvadabb rémálmukban sem szerepelt.
Mindig a gyerekek sínylik meg
A nő eddig is sejtette, hogy valami nagyon nem stimmel a férjével, ekkor döbben rá, hogy egy olyan mérgező kapcsolatban él, ami a megtévesztésen és a becsapáson alapul. Ha pedig jót akar magának, valamint gyermekének, le kell lépniük a családi fészekből – testi épségük és életük forog ugyanis kockán. A menekülés azonban nem megy simán: sok minden elromlik, ami csak még közelebb visz a férj igazi arcához és bűneinek kioldozásához.
A rémségek kiderülése során aztán úgy dönt , hogy a férjének mindenképpen meg kell halnia. Dave fel is ajánlja a segítségét, azonban a férj nem hal meg, csak még nagyobb őrület kerekedik a dologból. Ezt pedig nem is Nancy szenvedi meg a leginkább, hanem fiuk, Harry, akinek mentális egészsége teljesen labilis és kiszámíthatatlanná válik a történtek miatt.
Nem rég még hősként, példaképként, alapvető férfi mintaként tekintett az apjára: annak családon belüli bántalmazása és megfélemlítése óta viszont megkérdőjelez mindent, amit az apja valaha is mondott neki vagy tett érte. Lelki békéje és a túlélése iránti nyugtalankodása fokozatosan nő; a film végére pedig olyan nagy harag gyűlik fel benne, hogy még a nézők is meglepődnek az addig csendes, visszahúzódó kisfiú magabiztos, védelmező viselkedésén.
A néző sem tud mást csinálni, mint teljes erejével szurkolni a nőnek és gyermekének a boldog, nyugalmas életért. Hogy ez sikerül-e nekik? Sosem fogjuk megtudni. Az anya és a gyermek élete mindörökké megváltozott: tele vannak traumákkal és sebekkel, melyek lehet, hogy soha nem fognak begyógyulni. Ki kell találniuk, hogyan tudnak együtt továbblépni a történteken, melyeken tudjuk, hogy igazából sosem lehet teljesen túllépni.
„Talán nem éltem át a haláltábor borzalmait, de tudom, mi az a trauma”
Kérdések, melyekre nincs egyértelmű válasz
Elképesztő a kontraszt a kisváros vidám, színes tulipánfesztiváljával, ami ugyanúgy folytatódik, mintha a szörnyű családi tragédia meg sem történt volna. Ez a szürreális szembeállítás rávilágít a film egyik központi témájára:
a látszat néha csal, a külsőségek pedig megtévesztőek lehetnek.
A Holland egy olyan lélektani kérdéseket feszegető, drámákkal teli thriller, ami felvezeti bennünk azt a kérdést: mi van akkor, ha az az ember, akit a világon a legjobban szeretünk, akivel családot alapítunk és akiben feltétel nélkül megbízunk, nem is az, akinek mondja magát? Mi van akkor, ha van egy második élete, egy második személyisége, aminek köze sincs ahhoz, amilyen életet otthon él? Hogyan lehet a másikban feltétel nélkül megbízni?
Mikor kell gyanakodnunk és milyen jelekre kell figyelnünk, ha legbelül úgy érezzük: valami nem stimmel? Rémisztő kérdések ezek, melyekre egy egészséges párkapcsolatban, egy családon belüli kapcsolatban vagy akár egy barátságban ideális esetben nem is gondolunk. Hogyan is gondolhatnánk, ha mindent tökéletesnek érzünk? A film azonban bemutatja, hogy a tökéletesség alatt is lapulhatnak szörnyűségek, ezért a hozzánk legközelebb álló emberekben sem kell feltétlenül, mindenáron megbízni: a belső hangunkra és a túlélési ösztöneinkre viszont mindennél jobban kell hallgatni.