Felpuhított terek: Otti Berger, az elveszett bauhaus textilművésznő

A német Bauhaus iskola kétségkívül a két világháború közötti Európa egyik legizgalmasabb kezdeményezése volt: az intézmény és alkotói örökre átformálták, mit gondolunk designról, építészetről, magáról a szépségről. Az iskolának számos híres magyar alakja is volt, a MOME névadójától, Moholy-Nagy Lászlótól kezdve Breuer Marcellig, akinek többek között a csőbútorokat köszönheti a világ.

Azonban a híres német iskolának volt egy kiemelkedően kreatív magyar hallgatónője, majd oktatója is, akiről soha nem esik szó. Vajon ki volt Otti Berger?

Tapintható tehetség

Berger Otília Eszter a tizenkilencedik század utolsó legvégén született, a története azonban már egy modern huszadik századi nő sorsa, annak minden eredményével és tragédiájával együtt. Otti a Trianon előtt még Magyarországhoz tartozó Baranya megyei Vörösmarton látta meg a napvilágot, egy több nyelvet beszélő zsidó családban. Gyerekkori betegsége soha el nem múló következményeként egész életében rosszul hallott, azonban – mint sok más sikeres művész esetében – gyenge hallásával párhuzamosan egy másik érzéke az átlagosnál lényegesen jobban fejlődött.

Hamar kiderült, hogy az életvidám, mindig mosolygó lánynak egészen kivételes tehetsége van a különböző tapintású anyagokhoz, és ezzel a képességével jókor volt jó helyen. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legerősebb trendje volt az iparművészet, amely felé a századfordulón tudatosan terelgették az egyre nagyobb számban alkotni vágyó nőket.

A tömegtermelés, a gyárakból kiáramló silány minőségű áru elbizonytalanította, de sokszor meg is ihlette a korszak alkotóit: új művészeti irányzatok születtek, művésztelepek alakultak, ahol válaszokat kerestek a huszadik század kihívásaira. Az először Bécsben és Zágrábban tanuló Otti Berger a textilművészetben találta meg a kiteljesedés lehetőségét.

Kalapjai az elvágyódást, a szabadságvágyat fejezik ki - Interjú Fazekas Valéria kalapkészítővel

A húszas évei végén járt, amikor úgy döntött, hogy csatlakozik a korabeli Európa egyik legprogresszívebb intézményéhez; a német Bauhaus iskolában olyan mentorai voltak, mint Moholy-Nagy László vagy Vaszilij Kandinszkij. Mint általában mindenhol, a szövőműhely a Bauhaus égisze alatt is a nők területének számított, így miután Otti végzett, maga is itt kezdett tanítani.

Az 1930-as tanévre a magyar nő gyakorlatilag átvette a szövőműhely vezetését, hivatalosan azonban sohasem nevezték ki a pozícióra, így hamarosan rájött, hogyha az iskola falai között marad, valójában sohasem fog előre lépni a szakmájában. Otti nem hagyta legyűrni magát, összecsomagolt, és egy merész húzással otthagyta a Bauhaust.

Adolf Hitler és a degeneratív művészet

Mindössze néhány hónappal a textilművésznő távozása után Adolf Hitler hatalomra jutott Németországban, a Bauhaus oktatói és hallgatói pedig egy szűkszavú közleményben értesültek róla, hogy a führer bezáratja az iskolát. „Degeneratív művészete” miatt, „nem németnek” nyilvánították az intézmény tevékenységét. Sok kortársához hasonlóan az egyre ijesztőbb fejlemények ellenére Otti Berger sem sejtette még, hogy mi vár Németországra és Európára a következő években, így a nő Berlinben próbálta folytatni a karrierjét, egy új textilműhely nyitásával.

Otti Berger meglehetősen szerencsétlen történelmi pillanatban indított saját vállalkozást, hiszen Németország egyszerre nyögte az elvesztett első világháború és az 1929-es gazdasági válság súlyos következményeit.

Albina Mali-Hočevar: a nő, aki a történelem viharaiban talált önmagára

Azonban a kihívások ellenére a fiatal művésznő-vállalkozónő tele volt forradalmi ötletekkel: sikerült megállapodnia néhány nagy textilgyárral, akiknek eladta a műhelyében tervezett mintákat, és közben egészen különleges projekteken is dolgozott a városban: a berlini filharmonikusok számára olyan akusztikai textilburkolatot tervezett, ahol réteges szövési technikával érték el a tökéletes hanghatást, de különleges, tűzálló szövetek is kikerültek Otti műhelyéből. Igazi Bauhaus alkotó volt, akinek textiljei nemcsak szépek voltak, hanem funkcionálisak is: lényegében tovább építették az adott épületet.

Az ígéretes kezdetek ellenére néhány évvel később a textilművésznőnek Berlinből is mennie kellett: az új zsidótörvények értelmében Otti már nem vezethetett saját vállalkozást a városban. Az 1930-as évek végén már európai értelmiségiek tömegei hagyták el az egyre fenyegetőbbé váló kontinenst, és találtak új otthonra Amerikában; Európa vesztesége sokszor az Újvilág nyeresége lett.

Többek között így tett Otti vőlegénye, Ludwig Hilberseimer építész és várostervező, valamint a nő egykori mentora Moholy-Nagy László is. Moholy-Nagy, aki maga is egy amszterdami és egy londoni költözésen volt túl, amikor Chicagóban megalapította az New Bauhaus iskolát, meghívta Otti Bergert Amerikába tanítani, Hilberseimer pedig egy chicagói egyetemen tanított tovább.

Hatvany Lili bárónő, aki már akkor influenszer volt, amikor nemhogy TikTok, de még TV sem volt a világon

Végzetes hazatérés

A textilművésznő több ízben hosszú időt töltött Londonban, ahol egyszerre próbálta kitapogatni egy angol élet lehetőségeit, és vízumot szerezni Amerikába. „Az összes követőm közül ő valósítja meg legjobban a Bauhaus eszméjét, mely kész modelleket kínál nagyipari sokszorosításra, puszta papírra vetett tervek helyett.” – írta egykori mentora, Walter Gropius a berlini brit konzulnak Ottiról. Azonban a szavak már nem sokat segítettek, Otti Berger londoni körülményei egyre lehetetlenebbek voltak.