A tragikus sorsú aktivista, aki nélkül nem ott tartana a feminizmus, ahol ma

Egy radikális művész születése és lázadása

Oxana Shachko 1987. január 31-én született Khmelnytskyben, Ukrajnában (mely akkor még a Szovjetunió része volt). Már gyerekkorában elsajátította és magas szinten alkalmazta az ortodox ikonfestészet technikáit, középiskolás korában nagyreményű tehetségként tartották számon – kezdetben az ortodox hagyományokon alapuló, klasszikus ikonográfiával dolgozott, majd egyetemi évei alatt értékrendje, politikai nézetei átalakulásának eredményeként jött létre saját szimbólumrendszere.

Alkotásait egyszerre jellemezte az esztétika, a hagyományos ikonok kifejezésmódja és a politikai provokáció. Műveiben megfogalmazta aktivista tevékenységének célját, hogy a női test ne csupán a szexuális tárgyiasítás eszköze legyen, hanem a nők saját értékrendjének, önkifejezésének és ellenállásának szimbóluma is. 2008-ban Anna Hutsollal és Aleksandra Shevchenkóval megalapította a Femen nevű radikális feministákból álló csoportot. A Femen tagjai jellemzően félmeztelenül, provokatív tüntetésekkel hívták fel a figyelmet a nők kizsákmányolásra, a szexuális tárgyiasításra és az Ukrajnában burjánzó társadalmi igazságtalanságokra.

A Femen radikális, topless demonstrációi nem csupán a figyelemfelkeltés eszközei voltak, hanem teljesen új megvilágításba helyezték a női test szerepét a politikai tiltakozásban. A csoport Szacsko által pontosan megkomponált művészi performanszai világszerte inspirációt jelentettek a nőjogi mozgalmak számára. Ezzel a vizuális és provokatív megközelítéssel nemcsak a média érdeklődését keltették fel, hanem globális párbeszédet is előmozdítottak a nemek közötti egyenjogúság, a szexuális kizsákmányolás és a patriarchális struktúrák kérdésében.

Amikor a szerep személyes küldetéssé válik

A rendező, Charlène Favier motivációja is több rétegből áll: egyrészt személyes elkötelezettség tükröződik abban a törekvésben, hogy a hagyományos narratívákon túlmutató, sokkal árnyaltabb portrét fessen egy nőről, aki egész életében a művészetével harcolt az elnyomás ellen. Másrészt viszont nem idealizálja Oxanát, nem avatja hőssé, ellenkezőleg: hitelesen ábrázolja azt a sebezhetőséget, bizonytalanságot és belső küzdelmet, melyek a politikai elkötelezettség árnyoldalai, mely során, a sok áldozathozatal következményeképpen

a potenciális hős végül áldozattá válik.

A főszereplő, Albina Korzh tökéletes választás volt a szerepre: a főbb karaktereket alakító színészekhez hasonlóan ő is ukrán, így gyökereiből és személyes tapasztalataiból adódóan maximális hitelességgel tudja megformálni Oxana alakját. Alakításában ott van párhuzamosan az elszántság, a tűz, az erő és a tragédia, mely az ukrán történelemre és az ott élők sorsára egyaránt jellemző.

Rosa Parks története ma is érvényes: egy egyszerű gesztus történelmet írhat

A származás nem csupán földrajzi tényező, hanem kulturális örökséget is jelent, különösen az ortodox hagyományok és az ikonfestészet tekintetében, amely gyermekkorától meghatározó volt Oxana számára. Éppen ezért Albina a szerepre való felkészülés során megtanulta az ikonfestészet hagyományos technikáit. Ez a művészeti örökség lehetővé tette számára, hogy mélyebben megértse Oxana belső világát, annak kettősségét: egyrészt a hagyományokból fakadó identitást, másrészt a radikális ellenállást, amely a Femen mozgalomhoz kapcsolódik.

Ezért Albina számára a karakter megformálása nem csupán színészi feladat, hanem egy személyes küldetés volt. Az erős, többrétegű mondanivalót Oxana Shachko művészeti örökségéhez méltó, hiteles és esztétikus képi világ egészíti ki, mely nem egyszerűen nézhetővé, hanem megélhetővé teszi számunkra a történetet.

Július 3-tól a magyar mozikban is megnézheted!