előfizetésem
Hírlevél
Carrie Bradshaw is megjelenik a brit VOGUE felfedezettje, Pál Dóra festményein
„Az arany középút megtartása a célom,” – vallja Pál Dóra festőművész, akivel nagyot fordult a világ tavaly év végén, amikor felfedezte magának az óriási presztízzsel bíró brit VOGUE magazin. Dórának nem szállt a fejébe a siker: örömteli mosollyal nyugtázza ugyan az elismerést, de a felkérés-dömping ellenére továbbra is az alkotás öröméért és a megfizethetetlen flow-élményért alkot.
Nem véletlen, hogy Pál Dóra művészetében pszichológiai témák keverednek az őszinte életigenléssel, de a dizájn, a divat és a popkultúra is egyre erőteljesebben megjelennek alkotásain, amelyeket – mostanra (szinte) az egész világ ismer!
Gyermekkorod óta az életed szerves része az alkotás: neves festőművészek társaságában teltek az első éveid. Mit adott neked a művészekkel való kapcsolódás?
Első sorban lendületet! Már egészen pici gyerekként folyamatos megerősítéseket kaptam tőlük, de ennél talán fontosabb, hogy a szüleimnek is azt tanácsolták: megéri ebbe az irányba terelgetni a későbbiekben. Ennek köszönhető, hogy az első szénrajzaimat követően (amelyekkel apukám gyakran büszkélkedett az ismerősöknek) Hatos Csaba festőművészhez és Masszi Ferenc grafikushoz jártam felkészítőre, így simán bejutottam a Művészeti Szakközépiskolába. Imádtam a művészeti gimiben!
A Képzőművészeti Egyetem helyett mégis a MOME építész-szakán kötöttél ki. Miért hagytad magad mögött a magasművészetet a tervezés kedvéért?
A MOME-n építész, illetve formatervező szakra jelentkeztem, a Képzőművészetin pedig a látványtervezést jelöltem meg. Érdekes szituációba keveredtem, mert mindhárom szak első fordulóján továbbjutottam, de – furcsamód – a második fordulót mind ugyanarra a napra tűzték ki. Döntéshelyzet elé kerültem. Többeket megkérdeztem a környezetemben, szerintük mi lenne a helyes döntés, végül egy kedves, közeli barát (aki egyébként abban az időszakban hunyt el) hatására, emlékére választottam az építészetet. Nagyon szerettem a szakot, de (érdekes módon) ott is a művészibb vonalra tudtam leginkább rákapcsolódni. Magyari Márton festőművésztől rengeteget tanultam a festői látásmódról. Mindent átadott, amit csak tudott!
„A kreativitás az az életerő-energia, amely formálja a világot” - interjú Nagy Boglárka festőművésszel
Évekig dolgoztál belsőépítészként, számos, sikeres együttműködést tudhatsz a hátad mögött. Mi vezetett rá arra, hogy váltanod kell?
Az lebegett előttem, hogy építész művész diploma van a kezemben, nekem pedig az a feladatom, hogy ebben teljesedjek ki. Évekig őrlődtem magamban, és nem mertem komolyan venni azt a vágyat, amelyet folyamatosan elnyomtam magamban. Végül mélypontra jutottam. Azt érzékeltem, hogy nem azon a vágányon futok, amelyen „lennem kellene”. Úgy éreztem, mintha valami folyamatosan fojtogatna. Mintha nem kapnék rendesen levegőt.
Szép lassan felépítette magát bennem egy – eleinte láthatatlan, később egyre inkább kézzel fogható pánikbetegség, amely pánikrohamok formájában robbant ki belőlem. Volt időszak, amikor képtelen voltam kilépni a házból.
Hogy jutottál túl ezen az időszakon?
A „vége” felé (f)elismertem, hogy szükségem van segítségre. (Addigra már beláttam, hogy képtelen vagyok egyedül kimászni ebből a gödörből.) Orvos, pszichológus és pszichiáter segítségét is igénybe vettem ahhoz, hogy jobban legyek.
Hogyan hatottak ezek a tapasztalatok a művészi alkotófolyamataidra?
Lényegében ez az élmény lett a festészetem alap mozgatórugója. Amikor újra elkezdtem festeni, csak arra fókuszáltam, hogy meglegyen a lelki békém. Nem véletlen, hogy az Újjászületés című, első sorozatom olyan, pszichológiai témákat dolgozott fel, mint például az önbecsülés! A mai napig fontos számomra, hogy pozitív élményeket jelenítsek meg a festményeimen, hiszen egyébként is annyi negatív energia vesz minket körbe...
Mennyire érzékelhető ez a pozitivitás a befogadók számára? Milyen visszajelzéseket kaptál idáig?
Gyakran kapom el azt a pillanatot, amikor a látogatók ránéznek egy-egy festményemre, azonnal elmosolyodnak! Öröm szembesülni ezzel a reakcióval! Kellemes képi világot tárok eléjük, amellyel – úgy hiszem –, a könnyed formátum és mondanivaló miatt – jó érzés azonosulni. Hiszem, hogy ez az ő lelki világukra is pozitív hatással van!
Mi inspirált arra, hogy divatillusztrációkkal kezdj foglalkozni?
Miután iparművész vagyok, szeretem az egyedi, szép tervezői darabokat. Mivel azok számomra is szemet gyönyörködtetők, ezért szívesen szövöm őket bele az alkotásaimba is!
Van olyan tervező, akinek közelről figyeled a munkásságát? Aki inspirál a festészetben?
Nagyon szeretem Zoób Kati munkáit, mindig megragad az alkotásai részletgazdagsága. Ha külföldi alkotót kellene mondani, hasonló okból kifolyólag követem a Dior tevékenységeit is. Akárcsak Katinál, úgy a Dior háznál is jellemző, hogy számos, titkos információ rejlik a gyönyörűen kidolgozott részletekben! Szeretem ezeket kibontogatni, és valamennyit megjeleníteni belőle a vásznon.
Hogy kerültél a brit VOGUE magazinba?
Tavaly ősszel érkezett hozzám egy felkérés, miszerint szeretnék megjeleníteni a műveimet három print magazinjukban. Így kerültem a decemberi, januári és februári újságokba, illetve a lap online felületeire is. Természetesen nagyon örültem a felkérésnek! Óriási megtiszteltetés a VOGUE-ban való szereplés számomra!
Hogy értékelte a környezeted ezt a lehetőséget?
Szerencsére olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik velem együtt tudnak örülni! Óriási megdöbbenéssel és iszonyú boldogsággal vették tudomásul a felkérést. A VOGUE cikkeket követően felkerestek a Vanity Fair magazintól is: valószínűleg náluk is lesz egy megjelenésem. A VOGUE-cikkek óta számos megkeresést kaptam Angliából: ezek szinte mindegyikében azt írják, mennyire tetszik nekik a munkám. Ugyanakkor – részemről – még kell idő, mire felfogom, mi történt velem.
A magyar festő, aki forradalmasította a festménypiacot: ismerd meg Bozó Szabolcsot
Úgy érzékelem, tojáshéjon lépkedve beszélsz az elismerésről...
Jól látod! Sosem voltam a „nagy sikerember” típus: nem szeretem előtérbe helyezni magam, mint ahogy az erőteljes, előrenyomulós vonal sem „én vagyok”. Inkább óvatosan lépkedek előre!
Nehezen éled meg a sikert?
A kudarcot és a sikert is nehezen élem meg!
Egyáltalán mit jelent számodra a siker?
Nincs bennem egy „kész” sikervégpont vagy ideálkép. Számomra a mai napig az a lényeg, hogy megőrizzem a saját lelki békém és továbbra is járhassam azt az utat, amelyet szeretnék. Nyilvánvalóan sikerként könyvelem el a megjelenéseket, de ettől függetlenül számomra a legnagyobb siker a lelki komfortzónám megtartása!
Mostanra jelen vagy a nemzetközi piacon is. Európától Kaliforniáig keresnek különböző megrendelésekkel, de egy barcelonai kiállításon is megjelent már műved. Hogyan befolyásolta a „kinyíló világ” a művészeted?
Kétélű dolog ez, hiszen egyrészt (természetesen) megtisztelő, hogy New Yorkból, Rómából és Firenzéből is felkerestek már azzal, hogy szeretnének egy-egy képet, esetleg kiállítást. Ugyanakkor reálisan állok a lehetőségeimhez! Van egy családom, akikről szeretnék gondoskodni, és nem célom, hogy mindent feláldozzak a karrierem kedvéért. Inkább azt szeretném elérni, hogy a képeim megtalálják a saját közönségüket. Azokat az embereket, akik értékelni tudják a festmények mondanivalóját. Akik táplálkoznak a festményekbe rejtett, pozitív üzenetekből. Fontosnak tartom az arany középutat. Törekszem az egyensúlyra!
Cserbik Rita újraértelmezi az absztraktot és még téged is meggyőz az alkotás felszabadító hatásáról
Mennyire éled meg teherként az online jelenlétet?
Alkotóemberként azt mondhatom, nem egyszerű a folyamatos, online jelenlét. Sok időbe telt, mire megértettem, hogy igenis szükség van erre ahhoz, hogy egyáltalán tudják, ki vagyok-mi vagyok. (Ezért indítottam útjára a @bydorapal Instagram oldalt.) Az is nehézséget jelent számomra, hogyan kezeljem a folyamatos online kommunikációt. Előfordult már például, hogy elmerülve dolgoztam egy festményen, amikor kaptam egy Messenger-üzenetet. Nem válaszoltam rá azonnal (hiszen festékes volt a kezem, egyúttal nem akartam megszakítani a kreatív folyamatot), ezután megsértődött rám az illető, mert nem tudtam azonnal reagálni az üzenetére. Természetes, hogy a modern technológia az életünk része, de az online tér másodlagos számomra az alkotói folyamat mellett!
Milyen projekten dolgozol jelenleg?
Egy olyan sorozaton dolgozom, amelyben a saját, személyes emlékeim, történeteim jelennek meg egy-egy filmszereplőn keresztül. Nemrég a Micsoda nő!-ből ismert Vivian karakterét jelenítettem meg egy festményemen. Fiatalként számtalanszor végig néztem ezt a filmet édesanyámmal: azt mondhatom, hogy ez az alkotás a kapcsolatunk egyik megerősítéseként szolgált, hiszen sok-sok beszélgetés, és vidám pillanat kapcsolódik hozzá! Ugyanez a helyzet Carrie Bradshaw karakterével a Szex és New Yorkból: Carrie a vidám barátnős összeülések emlékeit hívja elő bennem.
Illetve készítek még ékszerfestményeket (pontosabb nevén Petites-olajfestmények) is, ez egy viszonylag új koncepció! Ezek kisméretű festmények, amelyek valójában ékszerként funkcionálnak. Egy kellemes hangulatképet jelenítek meg rajtuk, keretbe zárva, méretükből adódóan pedig bárhol helyt állnak dekorációként! Ez egy elérhetőbb, nagyon kedvelt sorozatom!
Ami a nagyobb távlatokat illeti, a Bydorapal Brunch mellett (amelyet a festményeim vásárlóinak és gyűjtőinek szervezek) felmerült az igény arra, hogy workshopokat tartsak a művészet iránt érdeklődőknek. Örömmel állok bele a kihívásba! Szeretnék egy 6-7 fős minialkotóközösséget létrehozni olyan résztvevőkkel, akiknek átadhatom mindazt a tudást, amelyet a mestereimtől kaptam és saját tapasztalat útján elsajátítottam. Idén tavasszal azon dolgozom, hogy ezt mielőbb meg tudjam valósítani!