előfizetésem
Hírlevél
Csak halála után kapta meg az elismerést a magyar tudomány egyik legnagyobb alakja
Semmelweis Ignác nemhogy ezrek, de akár milliók életét is megmenthette volna a korában, ha az orvostársadalom nem olyan szűk látókörű, hogy elutasítsák a módszerét, ami nem állt másból, mint egyszerű kézmosásból. Nagyon megosztóra sikeredett a 2023-ban mozikba került Semmelweis című film. Egyesek imádták, mások filmes, orvosi vagy éppen történelmi szempontból kritizálták. A filmben megkaptuk a kiszínezett drámai hőst, az anyák szentjét – Semmelweis bőrébe Vecsei H. Miklós bújt –, aki szélmalomharcot vív orvosellenfeleivel, miközben elszántan igyekszik bizonyítani igazát és életeket ment. De hogy fest a valóság a filmhez képest?
Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-jén született Budán. Semmelweis József és Müller Teréz tíz gyermeke közül ő volt az ötödik gyermek. A fűszerkereskedő család sarja kezdetben jogot tanult a bécsi egyetemen, azután áttért az orvostudományra és 1844-ben doktorált. Még abban az évben megkapta szülésmesteri oklevelét, valamint sebészdoktori címét. Két évvel később Johann Klein professzor asszisztensévé nevezték ki a Bécsi Általános Kórház I. Szülészeti Klinikáján.
A kórházban két szülészeti klinika volt, az I. Klinikán – ahol az orvosok és orvostanhallgatók dolgoztak – a gyermekágyi láz miatti átlagos anyai halálozási arány körülbelül 10% volt, míg a II. Klinikán – ahol a szülésznők tevékenykedtek – átlagosan 4% alatti volt. Érthető módon, a nők könyörögtek, hogy a II. Klinikára jussanak be, ugyanis a másiktól mindenki rettegett. Semmelweis maga is értetlenül állt a gyakori gyermekágyi láz jelensége előtt és eldöntötte: kideríti, miért olyan magas a halálozási arány munkahelyén.
Ehhez azt is tudni kell, hogy akkoriban az olyan orvosok, mint amilyen Semmelweis Ignác, már nem úgy gondoltak a betegségekre, mint amiket a rossz levegő vagy a gonosz szellemek okoznak. Az anatómiára helyezték a fókuszt, elterjedtebbé váltak a boncolások, az orvosok érdeklődni kezdtek a számok és az adatok gyűjtése iránt, de bármennyit is fejlődtek, még mindig elég beszűkült volt a látásmódjuk.
Jobb ma szülni, mint harminc éve? Prof. Dr. Bánhidy Ferenc szülész-nőgyógyászt kérdeztük
Ezrek életét mentette meg a kézmosás bevezetésével
Semmelweis Ignác áttörése 1847-ben következett be jóbarátja, Jakob Kolletschka halála után, aki véletlenül megszúrta magát egy szikével, miközben boncolást végzett egy gyermekágyi lázban meghalt nőn (egyik másik verzió szerint egy diákja szúrta meg véletlenül). Kolletschka boncolásának eredménye igencsak hasonlított azokéhoz, akik gyermekágyi lázban hunytak el, Semmelweis azonnal összefüggést talált a két dolog között.
Azt állította, hogy az orvosok, illetve az orvostanhallgatók viszik a kórokozókat a kezükön a boncteremből az I. Szülészeti Klinikán megvizsgált betegekhez. Ez megmagyarázta, hogy a II. Klinikán tanuló szülésznők, akik nem vettek részt boncolásban, és nem érintkeztek holttestekkel, miért nem találkoztak annyi gyermekágyi lázban elhunyttal. Annak érdekében, hogy elméletét igazolja és életeket mentsen, bevezette a klórmeszes kézmosást a betegek vizsgálata előtt és azt is elrendelte, hogy a műszereiket is klóros oldatban mossák át.
Ezt azért tette, mert úgy találta, ez a klóros oldat működik a legjobban a fertőzött boncszövet rothadó szagának eltávolítására, és úgy vélte, így megsemmisítheti azt a szennyeződést (mivel akkoriban nem ismerték a baktériumokat és a kórokozókat), amelyet feltételezhetően a kezükkel továbbítottak. Ennek eredményeként a halálozási ráta az I. Klinikán 90%-kal csökkent, majd ez az érték lement a II. Klinika szintjére, sőt, idővel még kisebb lett.
Mítosz vagy valóság, hogy könnyebb másodszorra szülni?
1849-ben lejárt a csodadoktor tanársegédi megbízatása, és mivel szerződését nem hosszabbították meg, hazaköltözött. 1851-től tiszteletbeli osztályvezető főorvosként irányította a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát, ahol hat év alatt a módszerével egy százalék alá szorította gyermekágyi lázban elhunytak számát. A lenyűgöző eredmények ellenére elképzeléseit a többi szülész nem fogadta el. Továbbra is úgy gondolták, hogy a gyermekágyi láz a bél tisztátalansága miatt alakult ki, ezért a kiterjedt beöntés volt az előnyben részesített kezelés.
Az egész orvostársadalom ellene volt
Az ember azt hinné, mindenki izgatott lett Semmelweis felfedezésétől, aki megoldott egy súlyos problémát, de nem így volt. Sőt, az orvosok fel voltak háborodva a hipotézisén, hiszen az alapján úgy tűnt, hogy bizonyos tekintetben ők okozták a gyermekágyi lázat. 1861-ben Bécsben kiadták A gyermekágyi láz etiológiája, fogalma és megelőzése (Semmelweis Die aetiologie, der begriff und die profhylaxis des kindbettfiebers) című könyvét. Elmélete, miszerint csak a tisztaság számít, akkoriban elfogadhatatlannak tűnt és elutasították vagy kigúnyolták.
A doktor érthető módon felháborodott az orvosi szakma közömbösségén, és egyre dühösebb leveleket kezdett írni neves európai szülészorvosoknak, időnként felelőtlen gyilkosoknak titulálva őket. Kortársai és felesége Weidenhofer Mária – akit 19 évesen korában vett el 1857-ben és öt gyermekük született – azt hitték, hogy elvesztette az eszét, annyira agresszív és kiszámíthatatlan lett a viselkedése. A feltételezések szerint olyan mentális állapot alakult ki nála, amelyet valószínűleg szifilisz vagy esetleg Alzheimer-kór idézett elő.
1865-ben, alig 47 évesen beutalták a döblingi elmegyógyintézetbe, 14 nappal később meghalt - feltehetően azért, mert agresszív magaviselete miatt ápolói súlyosan bántalmazták és a sebei elfertőződtek. A boncolásból kiderült, hogy halálát vérmérgezés okozta. Semmelweist először 1865. augusztus 15-én temették el Bécsben, a szertartáson nagyon kevesen jelentek meg, orvoskollégái szinte mind távol maradtak. Földi maradványait 1891-ben Budapestre szállították és a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.
Életmentő módszere csak évekkel a halála után vált széles körben elfogadottá, amikor Louis Pasteur felfedezte a mikroorganizmusokat, és magyarázatot kínált Semmelweis megállapításaira. Ma az antiszeptikus eljárások úttörőjének tartják, aki ha életében nem is kapta meg a neki járó tiszteletet és elismerést, legalább holtában dicsfény övezi. Hagyatéka tiszteletére egyetemet és utcákat neveztek el róla, szobrokat emeltek az emlékére, Ausztria pedig bélyeget bocsátott ki halálának 100. évfordulójára és végre tessék, film is készült az életéről.