előfizetésem
Hírlevél
A zeneipar láthatatlan, de nélkülözhetetlen szereplője – Török Bettina turnémenedzser
Hét évesen a hegedűt választotta, majd zongorázni tanult, később basszusgitárosként állt színpadra. Ma a magyar alternatív zenei szcéna meghatározó zenei menedzsere, aki az Esti Kornél, a 30Y, egy5egy és a Fishing on Orfű háttérmunkálataiért felel. Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres menedzser legyen?
Tényleg egy nonstop fesztiválélmény ez a munka? Létezik a nőkkel szembeni előítélet a szakmában? Barát vagy ellenség a mesterséges intelligencia? Többek között ezekről beszélgettünk a fiatal szakemberrel.
Vissza tudsz emlékezni a zenével kapcsolatos legelső élményedre?
A zene gyakorlatilag az egész életemet végigkísérte. Hétéves voltam, amikor egy iskolai bemutató hatására kitaláltam, hogy szeretnék valamilyen hangszeren játszani. A szüleim elvittek a helyi zeneiskolába, ahol kiválasztottam magamnak a hegedűt, pusztán azért, mert szépnek találtam a hangszert. Ez volt az első élmény, ami berántott ebbe a világba.
Hogy lett ebből hivatás, vagyis milyen utat jártál be addig, hogy neves magyar zenekarok kommunikációs és turnémenedzsere legyél?
Nagyon sokáig a színpad másik oldalán voltam, egészen pontosan leginkább rajta. Zenei tanulmányaimat a békéscsabai Premier Művészeti Szakközépiskolában, zongora szakon végeztem. Később, 2017-ben apukámmal felújítottunk egy Jolana Vikomt basszusgitárt, ami azonnal magával ragadott. Még abban az évben jelentkeztem a Gitármánia és Zenei Továbbképző Táborba, ahol elnyertem a „2017 legtehetségesebbnek és legszorgalmasabbnak talált basszusgitárosa” címet. Ez lendületet adott, így a Premier szegedi tagintézményében basszusgitár szakon tanultam tovább Sövény Olivér keze alatt. 2019-ben felvételt nyertem a Bartók Béla Konzervatórium jazz tanszakára.
Az egyetemet levelezőn végeztem, közben Csuhaj-Barna Tibornál jazz-basszusgitárt, Lukácsházi Istvánnál nagybőgőt tanultam. Budapestre költözve zenei újságírással is foglalkoztam, koncertbeszámolókat írtam a Jazzma.hu-ra, és dolgoztam a Budapest Jazz Clubban, ahol később operatív vezető lettem. Eközben megalapítottam a Blue Flamingos Quartetet (Papp Márton - szaxofon, Veréb Patrik - gitár, Török Bettina - basszusgitár, Stanfel Péter - dob), és további zenekaraimmal is aktívan koncerteztem (30fok árnyékban, Helka Banda).
2021-ben az egy5egy zenekarral kezdtem dolgozni, akiket a szarvasi Öröm a Zene Tehetségkutatón ismertem meg. Ekkorra már biztos voltam benne, hogy a zenekari menedzsment az utam, így elvégeztem a Majdnem Híres Rocksuli zenei menedzsment kurzusait (az imPro School-lal közös „zenei menedzsment artistoknak”, valamint a „könnyűzenei menedzsment” képzéseket). Emellett több formációval is együttműködtem, mint például Palya Bea zenekara, A Kutya Vacsorája, a Meg Egy Cukorka, vagy a Varga Livius és a NeVa.
Jelenleg a hazai alternatív zenei szféra irányformáló alkotói közösségében – a pécsi ZAJZAJZAJ-ban – az Esti Kornél turné- és kommunikációs, illetve a 30Y és a hozzá kapcsolódó pódium előadások (beck@grecsó, beck zoli, zaza, MÁSNAP) kommunikációs menedzsereként dolgozom. Ezen felül 2023-ban csatlakoztam a Fishing on Orfű stábjához kommunikációs menedzsereként Egyedi Péter mellé. És ahogy már említettem, a pályám kezdetétől dolgozom az egy5egy zenekarral, ahol teljes körű menedzsmenti feladatokat látok el.
Ennyi teendő mellett jut még időd, energiád a zenélésre?
Zenélni csak alkalmi jelleggel szoktam, de nem bánom, hogy már a színpad számomra kevésbé stresszes oldalán állok. Közelmúltbeli zenei projektjeim közül említésre méltó az IDEGEN zenekar 2022-es Talált szalagok című nagyzenekaros előadása a budapesti Trafóban, valamint a Rühös Foxi 2024-es koncertjén való közreműködés a Fishing on Orfű fesztiválon.
Úgy érzed, hogy a helyeden vagy?
Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy azt csinálhatom, amit a világon a legjobban szeretek, olyan emberekkel, akikre második családomként tekintek.
Nem vágyom többre annál, mint amim jelenleg megvan.
Szerinted mennyire kell „láthatatlannak” lennie egy jó menedzsernek, és mennyire fontos az, hogy saját brandet is építsen magának, akár az ő karrierje, akár a menedzselt produkciók szempontjából?
Háttérmunka. Ahogy a neve is mutatja, mi a háttérben vagyunk, legyen szó menedzserről, turnémenedzserről, színpadtechnikusról, vagy a zenekar mellett bármilyen szerepkörben dolgozó szakemberről. A magam nevében beszélve: én soha nem akartam látszódni, pont emiatt választottam végül azt az utat, hogy nem a színpadon, hanem leginkább mellette/mögötte állok.
Egy jó menedzser szerintem kifelé láthatatlan, de a szakma számára látható. Utóbbihoz egyrészt fontos az aktív jelenlét, a szakmai rendezvényeken való részvétel, a self-management (akár a saját social media felületek építésére, tudatosan ebbe az irányba tolás, kvázi mint egy színes-szagos szakmai napló).
Magyar könnyűzene… Mi az, ami inspiráló benne, és mi az, ami inkább kihívást jelent manapság, menedzseri és előadói oldalról? Milyen trendeket látsz kibontakozni?
Amit én nagyon szeretek benne, az a közösség. Igazán pozitív tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Egy hihetetlenül befogadó társaságba csöppentem, amit az jellemez, hogy számíthatunk egymásra, legyen szó bármilyen felmerülő probléma megoldásáról. Számomra már a kezdetektől fontos misszió volt a tehetséggondozás és az induló zenekarok támogatása. 2022 óta tartok minden évben előadást a Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor keretein belül fiatal, szárnyukat bontogató zenész növendékeknek „Induló zenekarok lehetősége - ne csak a barátaid hallják” címmel.
Tény, hogy jelenleg igen nehéz a helyzete Magyarországon egy zenekarnak, ez pedig hatványozottan igaz a feltörekvőkre most, amikor a fókusz egyértelműen a nagyobb volumenű stadionkoncerteken van. Azt tapasztalom, hogy a klubokat egyre jobban ellehetetleníti ez a helyzet. Nem véletlen, hogy ennyi kisebb-nagyobb élőzenés helyszín szűnt meg az utóbbi években, vagy kényszerül kompromisszumok melletti működésre. De ugyanezt látom a fesztiválszektornál is. Ahogy nem véletlen az sem, hogy az elmúlt évben valószínűleg megdőlhetett az ennyi időn belül feloszlott zenekarok számának rekordja.
Jelenleg egyértelműen a hip-hop, valamint annak különböző alműfajai uralják a zenei trendeket, de ezek az időszakok egyre gyorsabban változnak, azt gondolom, hogy hamarosan ismét érkezik egy fordulópont.
Azt vettem észre, hogy az emberek hajlamosak romantizálni a zenekarokkal való közös munkát, mintha az egy nonstop fesztiválélmény lenne. Mennyire van ennek köze a valósághoz? Mik azok a dolgok, amiket a kívülállók nem láthatnak a munkádból?
Igen, én is rengetegszer megkapom, hogy „de jó neked, te csak bulizol és ingyen jársz koncertekre”. Azt kevesen látják, hogy a turnémenedzseri munka rengeteg előkészületet igényel: utazáslogisztika, szállás, timing, catering, merch, technikai egyeztetés – és ez még csak a kezdet. Minden információt be kell gyűjteni, egyeztetni az érintettekkel, ami az Esti Kornél esetében akár tizenhét főt jelent. Évente ötven-hatvan koncertnél ezt újra és újra végig kell vinni. A helyszíni lebonyolítás már a próbateremben indul, a busz bepakolásával, és csak akkor ér véget, amikor hajnalban mindenki biztonságban hazaért. Mindezt adminisztráció követi. Ideális esetben minden gördülékeny, de vészhelyzetek is adódnak.
Például az Esti Kornéllal történt meg két éve egy fesztiválon, hogy olyan brutális eső szakadt a nyakunkba, hogy huszonhét perccel a koncert kezdete után le kellett állítani azt, a zenekar és a stáb biztonsága érdekében. Az ilyen helyzetekben mutatkozik meg igazán, hogy mennyire összetartó ez a szakma és a benne dolgozó emberek. Nemcsak a mi stábunk, de a soron következő zenekar teljes stábja, valamint a fesztiválon dolgozók együttes erővel mentették a menthetőt, aminek következtében (egyben csodával határos módon) semmilyen kár nem keletkezett a technikai felszerelésünkben. A koncertet egy évvel később sikeresen pótoltuk.
Engem a kihívások motiválnak, szeretek problémákat megoldani, ezzel együtt hihetetlenül élvezem ezt a munkát.
Bár a turnémenedzseri élet felborítja a bioritmust és eltünteti a hétvégéket, minden erőfeszítést megér, amikor látom a zenekart a színpadon és a koncert utáni elégedettségüket. Ezért csinálom.
Szerinted mennyire lehet hosszú távon fenntartható ez a karrierút? Mennyire kell tudatosan figyelni a mentális és fizikai egészségre?
Ha elképzelem egy későbbi énemet, akkor nem látom magam úgy, hogy ne ezt csinálnám. Azt gondolom, hogy amíg fizikailag bírom, addig engem nem lehet kirobbantani a turnébuszból. És azt hiszem, sokan vagyunk még így ezzel. Épp ezért tudatosan igyekszem dolgozni mind a mentális, mind pedig a fizikai egészségem megőrzésén, hiszen tudom, hogy ez a feltétele annak, hogy minél tovább aktívan csinálhassam azt, amit a legjobban szeretek az életemben.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a turnék során nem csúsznak be néha a benzinkutas hot-dogok, ahogyan az sem lenne igaz állítás, hogy sokszor vagyok „kipihent”, de egyre tudatosabban próbálok odafigyelni erre. Ezen felül egy ideje már járok pszichológushoz, illetve több, a zeneipari szereplők mentális egészségével foglalkozó kurzuson, előadáson vettem már részt, és keresem is ezeket a lehetőségeket. És olvasok. Nem csak ebben témában. Ajánlom mindenkinek.
Gyakran felmerülő topik, hogy a zeneipar még mindig erősen férfiak által dominált terület. Látod-e annak jeleit, hogy a szakma egyre nyitottabb a női szakemberek irányába? Te magad találkoztál-e esetleg bármiféle előítélettel, kaptál-e „furcsa” vagy „vicces” megjegyzést csak azért, mert nő vagy?
Engem személy szerint negatív tapasztalat még nem ért emiatt. Egyre több kiváló női szakembert látok a legkülönfélébb területeken a szakmában. Nem hiszem, hogy létezik olyan ember, legyen az férfi vagy nő, akiben még sosem sejlett fel az előítéletnek akárcsak a szikrája, ez emberi dolog. Én azt tartom fontosnak, hogy a szakmai tudásom legyen a lehető legmagasabb szinten a területemen, legyenek meg a megfelelő szakmai és kommunikációs eszközeim. Ha magammal rendben vagyok, akkor le tudom dönteni az esetleges előítélet falait és ez mindenkire igaz.
A digitális tér útvesztőivel szegélyezve hogyan tud ma egy zenekar releváns maradni? Mi minden kell ehhez?
Mindenekelőtt fontos, hogy folyamatosan naprakészek legyünk és lépést tudjunk tartani az aktuális platformokkal, trendekkel kapcsolatban. Ennek forrásait meg tudja találni az ember, ha beletesz egy kis energiát. Érdemes figyelemmel kísérni az új irányokat, és ami a zenekar számára releváns, azt beépíteni. A produkció részéről fontos a nyitottság az új platformok, eszközök, közlési formák, formátumok irányába, persze csak addig, amíg önazonosnak érzik azokat.
Mesterséges intelligencia – barát vagy ellenség?
Látom benne a pozitív lehetőségeket, amik segíthetnek több területen is fejlődni, de persze látom az esetleges veszélyeket is. Érdeklődve figyelem a fejleményeket.
Mit vársz 2025-től?
Ebben az évben szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni az önfejlesztésre, a tanulásra és a tudatosabb életmódra. Ezen felül persze szuper élményeket és fantasztikus koncerteket várok és kívánok mindenkinek!