előfizetésem
Hírlevél
A tini, aki megszervezte minden idők leghíresebb improvizatív jazzkoncertjét
1975. január 24-én, a kölni Operaház színpadán legenda született: az amerikai jazz zongorista, Keith Jarret egyedül lépett színpadra és egy rossz állapotban lévő próbazongorán játszva lenyűgöző improvizatív jazz koncertet adott. A koncertfelvételből készült lemez, a Köln Concert több, mint 4 millió példányban kelt el világszerte és a mai napig mérföldkőnek számít a műfaj történetében: élő bizonyítéka annak, hogy a spontán, előre nem megírt zeneművek is képesek teljes előadói narratívát létrehozni, mélyen megérintve a hallgatóságot.
Ez a zenetörténeti esemény idén januárban ünnepelte 50. évfordulóját. A Köln 75 című film a mű születésének állít emléket és középpontjában az a fiatal nő áll, akinek a koncert születését köszönhetjük: Vera Brandes, a jazzrajongó tinédzser 18 évesen hozta össze minden idők leghíresebb improvizatív jazzkoncertjét.
Győzött az ifjonti hév, a lendület és a jazz
Ido Fluk rendező-forgatókönyvíró filmje nemcsak a koncert hátterét mutatja be, hanem egyben a nők alkotásba, kitartásba és a kreativitásba vetett hitét is ünnepli, különösen a férfiak által dominált zenei iparban.
A film egy minden elemében valóságszagú időutazás a 70-es évek Németországába, ahol a férfiak uralta társadalomban egy felnőtt, képzett nőnek sem sok lehetősége volt az érvényesülésre. Vera egy renitens gimnazista, aki lelkes feminista, tüntetésekre jár, imádja a jazzt és 16 éves kora óta koncerteket szervez feltörekvő zenekaroknak, kis klubokban.
A Köln 75 keretes szerkezetű: Vera 50. születésnapjával kezdődik, ahol láthatólag még mindig hatással van rá apja véleménye, majd a történet végén visszatérünk a buliba, ahol végre szembe mer szállni vele. A filmbeli Verát két színésznő alakítja: az 50 évest Susanne Wolff és a 18 éves energiabombát Mala Emde.
Emde és John Magaro (Keith Jarrett) kiemelkedő alakításokat nyújtanak. Abban, hogy a fiatal lány megszervezte ezt a koncertet a kiégett amerikai zongoristának, hite, lelkesedése és bizonyítási vágya mellett valójában a tudatlansága segítette:
mivel nem ismert bizonyos társadalmi korlátokat, nem esett nehezére átlépni rajtuk.
A film, amely bemutatja, amikor az USA dzsesszzel manipulált egy egész országot
Az édesanyjától kölcsönkért pénzből kibérelte a kölni Operaházat este 10 órától, hogy az esti előadást megtarthassák, kifizette Jarret és menedzsere repülőjegyét és szállodáját. Mindent pontosan megszervezett az előadó kívánságai szerint, melynek alapfeltétele egy Bösendorfer 290 Imperial koncertnagyzongora volt. Vera ezt is megszerezte, de az Operaház szervezési hibája miatt a színpadra nem ezt a nagy, impozáns zongorát állították, hanem egy kisebb, baby grand Bösendorfer példányt, amely technikailag és hangzásában sem volt egyenértékű a kért modellel.
Vera minden követ megmozgatott, de Jarret az utolsó pillanatig nem akart színpadra állni. Végül az döntötte el a koncert sorsát, hogy megérkezett a helyszínre a hangtechnikus, akit a menedzsere korábban megbízott a koncertfelvétel elkészítésével, így lesz, ami lesz alapon, színpadra állt – az eredmény pedig egy felejthetetlen koncert és egy jazztörténeti jelentőségű album lett.
Verára jellemző, hogy az utolsó pillanatban szaladt el szórólapokat osztogatni, hogy nézőket toborozzon – őt lepte meg a legjobban, hogy a koncertre már minden jegy elkelt. A nézők soraiban ott ültek a szülei is, anyja és szigorú fogorvos apja, akikkel a kölcsön fejében egyezséget kötött: ha nem sikerül a koncert, abbahagyja a koncertszervezést és fogorvos lesz. Nagy volt hát a tét, de győzött az ifjonti hév, a lendület és a jazz!
A koncertet követően Brandes elindította a New Jazz in Cologne koncertsorozatot, amely a korabeli német jazz színtér egyik meghatározó eseményévé vált. 1976-ban mellékesen leérettségizett, majd 1977-ben megalapította a CMP lemezkiadót egy düreni koncertszervezővel, Kurt Renkerrel együtt. Ezt követően 1980-ban létrehozta saját lemezkiadóját, a VeraBra-t, majd 1984-ben az Intuition kiadót. Munkásságának köszönhetően több, mint 350 album kerülhetett piacra, olyan elismert előadókkal, mint Reinhard Flatischler, a Lounge Lizards, Mikis Theodorakis, Barbara Thompson, Hermeto Pascoal és Andreas Vollenweider.
Az igazi Vera Brandes
A záró képsorokban pedig megjelenik kettejük között a most 68 éves, csodálatos, ragyogó, még mindig kirobbanó formában lévő, igazi és megismételhetetlen Vera Brandes is. Brandes nem csupán a zenei produkciók létrehozásában jeleskedett, hanem a közösségi és társadalmi változás előmozdításában is. 1990-ben elindította a One World Music Festival-t, amely a béke és a kulturális összetartozás üzenetét közvetítette.
Egy autóbaleset után 1995-ben elkezdte kutatni a zene gyógyító hatásait, és 2004 és 2017 között létrehozott egy kutatási programot a Paracelsus Orvostudományi Egyetemen Salzburgban. E kutatások keretében többek között a zene depresszióra, burnout-szindrómára, valamint alvászavarokra gyakorolt hatását vizsgálta. Emellett társalapítója és 2009-től alelnöke is az IAMM (International Association for Music & Medicine) nemzetközi szervezetnek.