előfizetésem
Hírlevél
Ismét Wes Anderson lehet a cannes-i filmfesztivál királya?
Hamarosan debütál Wes Anderson legfrissebb alkotása a 78. cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában. A föníciai séma, amelyet május 29-étől tekinthet meg a hazai közönség a mozikban, Zsa-Zsa Korda és lánya kapcsolatának elemzését keveri egy izgalmas kémtörténettel, és esélyes, hogy elhozza az Arany Pálmát a rendezőnek.
Wes Anderson amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer nem véletlenül az egyik legismertebb alkotó napjainkban. Az Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas független filmes az elmúlt harminc évben összetéveszthetetlen stílusával összemosta a szerzői és a közönségfilm között húzódó határokat, posztmodern művészetével meghódította Hollywoodot, valamint beírta magát a filmtörténetbe.
A kezdetek
Wesley Wales Anderson 1969-ben született Houstonban ingatlanügynök édesanyja és reklámszakember édesapja második gyermekeként. Kezdetben író szeretett volna lenni, de már gyerekkorában számos szupernyolcas filmet készített a testvéreivel és a barátaival, valamint iskolai színdarabokat írt és rendezett. Egyetemista évei alatt részmunkaidőben mozigépész volt. Ekkor ismerte meg Owen Wilsont, aki nemcsak a szobatársa, de az alkotótársa is lett, és akivel az első három filmjét közösen írták.
A filozófia diplomás Wes Anderson első nagyjátékfilmje a Petárda (1996) volt, amely az azonos című rövidfilmje alapján készült Owen és Luke Wilson közreműködésével. Ezt követte az Okostojás (1998), amelyben már Bill Murray és Jason Schwartzman is szerepeltek, és amely komoly elismerést kapott a független filmes szférában. Az igazi áttörést mégis a Tenenbaum, a háziátok (2001) jelentette, amely Oscar-jelölést hozott a feltörekvő rendező számára a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában.
Sosem tanulta a rendezést, mégis ő készítette az elmúlt évek legfontosabb filmjeit - De ki az a Greta Gerwig?
Az Édes vízi élet (2004), amelyet Noah Baumbachhal közösen írt, és amelyben Willem Dafoe és Jeff Goldblum is csatlakoztak a visszatérő színészek csapatához, egyértelmű megnyilvánulása volt jellegzetesen egyedi vizuális stílusának, harmadik filmjéhez képest viszont kevésbé részesült kedvező fogadtatásban. Hasonlóan járt az Utazás Darjeelingbe (2007) is, amelyben már Adrien Brody is feltűnt, és amelyet Anderson az őt inspiráló neorealista indiai filmlegenda, Satyajit Ray részére ajánlott.
Töretlen siker
A Hotel Chevalier (2007) című rövidfilmet követően elkészült A fantasztikus Róka úr (2009) című stop-motion animációs film, amely a kritikusok és a közönség körében is kiemelkedő sikert ért el, és Oscarra is jelölték. Pár évvel később Cannes-ban debütált a Roman Coppolával közösen írt Holdfény királyság (2012), amely nemcsak kasszasiker lett, de ismét Oscar-jelölést kapott a legjobb eredeti forgatókönyvért, és olyan visszatérő sztárokat vonultatott fel, mint Edward Norton és Tilda Swinton.
Wes Anderson legikonikusabb alkotása egyértelműen A Grand Budapest Hotel (2014) volt, amely Golden Globe- és a BAFTA-díjakat nyert, és kilenc Oscar-jelölést kapott, többek között akkor először a legjobb rendező és a legjobb film kategóriákban is. A komédia négy szobrot zsebelt be a legjobb látványtervezés, jelmez, smink és eredeti filmzene kategóriákban. Ezt követte a Kutyák szigete (2018) stop-motion animáció, amely kiérdemelte a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét a berlini filmfesztiválon.
„A magyarok csodálatosan szenvedélyesek” – Adrien Brody Oscar-jelölt alakítását magyar gyökerei inspirálták
A Francia Kiadás (2021) és az Asteroid City (2023) szintén a cannes-i filmfesztiválon kerültek bemutatásra, míg a Netflixnek készült Henry Sugar csodálatos élete (2023) című rövidfilm Velencében debütált, mielőtt elhozta volna Anderson első Oscar-díját a legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriában. A Roald Dahl novellái alapján készült történetet később még három rövidfilmmel egészítette ki. Páratlan pályafutásról van szó, amelynek kétségkívül megkoronázása lenne az Arany Pálma.
Wes Anderson titka
Wes Anderson nemcsak rendezője, írója is a filmjeinek, felismerhető és egyedi vizuális és narratív stílus jellemzi, amelyet visszatérő motívumok árnyalnak. A művészi önkifejezés mellett ugyanakkor a közönség elvárásait is figyelembe veszi, szerethető és mókás történetei a nézőket is elvarázsolják, így ékes példái a szerzői közönségfilmeknek. A sikert fokozza a világsztár szereplőgárda toborzása, olykor még a legkisebb mellékszerepeket is a legnagyobb nevű hollywoodi sztárok játsszák.
Munkássága leginkább a középre igazított és szimmetrikus kompozíciók, a pasztell és élénk színek használatáról vált ismertté, valamint arról, hogy az alkotásaiban minden egyes részlet stilizált és gondosan megtervezett. Történeteit előszeretettel fejezetekre bontva, narrátor segítségével meséli el, különc hősei pedig sztoikus humorral csalnak mosolyt az arcokra. „Azt mondanám, ha kétszer látod [a filmjeimet], az mindig jobb.” – mondta nevetve a The Hollywood Reporter magazin interjújában.
„Néha úgy érzem, hogy a filmjeimet úgy lehet a legjobban értékelni, ha már láttad, és tudod, hogy milyen lesz. [...] Szóval, ha elsőre nem tetszik, próbáld meg újra megnézni.” – tanácsolta Anderson, aki azt is megosztotta, hogy neki a filmírás egyfajta ásatási folyamathoz hasonlítható. „Számomra a film olyan, mint egy rejtett dolog, ami már létezik, nem pedig megpróbálod kitalálni. Inkább olyan, mintha megpróbálnád feltárni és kiásni. Mintha a film megmondaná, hogy mi akar lenni. Azt hiszem, ez egy metafora, mert te találod ki, de az élmény inkább olyan, mintha találnál valamit, ami már létezik.”