előfizetésem
Hírlevél
A kétszeres Oscar-díjas Robert de Niro tényleg ezért az vállalta élete első sorozatát?
Robert de Nirót újra láthatjuk, ráadásul nem is akárhogy: egy amerikai exelnököt alakít élete első sorozatában, aki az USA-t ért kibertámadás után nyomoz. Az izgalmas történet ellenére azonban a Netflixen debütáló Nulladik nap (Zero Day) messze nem azt hozza, amit vártunk tőle. Szubjektív vélemény.
A Nulladik nap politikai thrillersorozatban csupa olyan nagy név játszik, mint Robert de Niro, Lizzy Caplan, Joan Allen, Bill Camp, Angela Bassett és Matthew Modine. A történet szerint egy összehangolt kibertámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, a veszély pedig még mindig nem múlt el, ezért a jelenlegi amerikai elnök (Angela Bassett) összehívja a testületet és egy olyan bizottságot alapít, ami a több ezer emberéletet követelő számítógép-leállás mögötti hackerek után nyomoz.
A nulladik napi nyomozóbizottság elnöke a köztiszteletben álló volt amerikai elnök, George Mullen (de Niro) lesz, aki az országban elsőként érte el a kétpárti támogatást, tehát mindenki nagyra tartja és jó véleménnyel van róla, de jelenleg a fiát gyászolja – ezért is olyan elmélkedő, hallgatag és csendes a filmben. Bár a parancsnok méltóságteljessége kontrasztban áll az ijesztő és elgondolkodtató hackerterrorral, a modern technológiai veszélyekkel még ő sem tud mit kezdeni – hiába hivatkoznak rá sokan „utolsó főparancsnokként”.
A Nulladik nap sokat ígér, de még a minimumnál is kevesebbet hoz
A jövő kiszámíthatatlansága őrjítően izgalmasnak és élvezetesnek ígérkezik a Nulladik nap előzetesében, ám magát a sorozatot nézve hamar nyilvánvalóvá válik, hogy csak a megfenyegethető és túszul ejthető ország köré szőtt összeesküvés-elméletek adják az izgalmat. Nem pedig maga a sorozat, mert az elképesztően felejthető. Az egyébként érdekes alaptörténet hamar ellaposodik és nem magára a rejtélyre fókuszál (hiába foglalkoztatja ez a nézőt és a szereplőket is), hanem a lassú jellemfejlődésen keresztülmenő karakterek együttesére, valamint a lényegtelen mellékszálakra.
Szanada Hirojuki évtizedek óta játszik együtt Hollywood legnagyobb színészeivel, mégis csak most fedezte fel magának a nagyközönség
Emiatt pedig az amúgy sokkoló és megrázó történetből egy rendkívül unalmas kormányzati sorozat lett, ahol az utolsó epizódban, nagy rohanás közepette, gyorsan, elkapkodva tálalják az egész alapsztorit adó támadás mögöttes tartalmát. Nos, ha ez egy aktuális politikai korlenyomatnak készült, akkor még rendben is van, de mivel az elejétől fogva egy kiberterrorista támadást középpontba helyező thrillert harangoztak be, nem szép, hogy csak úgy félredobták az egész alapsztorit.
Mert lényegében ez történt: van benne szó technológiai hatalmakról, Wall Streetről, brókerekről, személyes ambíciókról, kormányzati érdekekről, karakterekről és életekről, de a rejtély megoldásáról, hogy mégis ki tette, amit tett, vagy miért is tette, amit tett, szinte szó sem esik, csak a végén. És még így is rengeteg megválaszolatlan kérdés marad. A cselekményszál ugyanis nem olyan lineáris, mint egy Mission Impossible vagy egy James Bond-filmben.
Itt nem a csúcspont a végcél, hanem az egész sorozat hullámzik: már épp kezd érdekes lenni, amikor megint unalmas lesz. Emiatt jogosan merül fel a kérdés:
vajon a kétszeres Oscar-díjas Robert de Niro ezért vállalta el élete első sorozatát 81 évesen?
Timothée Chalamet 5 évig készült Bob Dylan szerepére, ez a dolog ment a legnehezebben számára
Még a színészlegenda sem menti meg a thrillersorozatot
Az ugyanis már önmagában is egy kész csoda, hogy Robert de Niro-t egy Netflixes sorozatban láthatjuk. Vajon színészlegenda sem tudta, mibe vágja a fejszéjét, vagy csak menet közben ment valami ennyire félre? Sok a bizonytalanság és a kérdőjel, de ha valami biztos, akkor az az, hogy de Niro neve garantálta a nagy érdeklődést. A megjelenést követő négy napon összesen 19 millióan nézték meg a sorozatot, jelenleg pedig 43 ország műsorlistáján szerepel az első helyen.
Mindez szép és jó, de ezek csak a nézettségi adatok. A filmkritikusok nem élvezték a dolgot (100-ből 51-en szerették a Metacriticen), a nézők szerint követhetetlen és zavaros az egész (szerintük 10-ből 4 pontot ér el a film a Metacritic adatai szerint). A produkcióban sokszor teljes a zűrzavar, ami nem segít a nemzeti szorongástudaton. Sokan már a második epizód után kikapcsolták, olyan unalmasnak vélték a párbeszédeket, mások csak Robert de Niro miatt nézték végig a sorozatot.
Vannak, akik szerint az sorozat eseményeit olyan lényegtelen politikai történésekkel és mellékszálakkal szőtték körbe, amiknek aztán végképp semmi köze a sorozat eredeti alaptörténetéhez – tehát ahhoz, hogy kineveznek egy volt amerikai elnököt egy kibertámadás vizsgálatának élére és megkezdődik a nagy nyomozás.
Folyamatosan laposodik el, a vége felé sem lesz érdekfeszítőbb
A sztori tehát jó, a szövetségi kormány legnagyobb szintjén játszódik, ahol mindig van valami balhé, valami takargatnivaló. Ahol csak úgy záporoznak a mocskos ügyek és ahol senki sem az, akinek látszik. A fenyegetések burkoltan érkeznek Amerika összes mobiljára, teljesen kiszolgáltatottan, mégsem tudja senki, hogy mi történik vagy mi fog történni. Mindenkiben van valami jó és valami rossz, ez a kettőséget pedig szuperül be lehetett volna mutatni a filmben.
Pitt és Clooney jutalomjátéka A két magányos farkas, amiben több a humor, mint a komoly akció
Lehettek volna kettős ügynökök, besúgók, sőt, akár még a legnagyobb hős is lehetett volna az áruló (ahogyan azt már sok más thriller-akciósorozatban is láthattuk). Rengeteg izgalmas lehetőség lett volna a Nulladik nap kibertámadásának felderítésére, valamiért azonban mégis egy teljesen más irányba terelték el a sorozatot. Az ellaposodás mellett lesz egyfajta furcsa, zavaros érzése az embernek, mert sokszor követhetetlenek az ok-okozati összefüggések.
Ez mind a már korábban is említett, teljesen felesleges mellékszálak miatt van, amiket alaposan ki kellett volna vágni a sorozatból, hogy inkább csak az izgalmas cselekményre lehessen fókuszálni. Hogy kinek ajánljuk a sorozatot? A Robert de Niro rajongóknak mindenképp, mert formailag egy olyan egyedi alkotás a legenda repertoárjában, amit látni kell. Az már más kérdés, hogy nem túl élvezhető, kifejezetten száraz sorozatról van szó, aminek legizgalmasabb pontja valószínűleg az első rész.
Később sajnos nincs benne olyan fordulat vagy meglepetés, ami felrázná az eseményeket és még az elképesztően nagy színésztehetségek sem pörgetik fel a történetet. Elszalasztott lehetőség ez a Netflix részéről, mert egy olyan klasszikust is lehetett volna belőle csinálni, amit még évek múltán is örömmel nézünk vissza. Most viszont megkönnyebbültséggel kapcsoljuk ki és keresünk valami mást, valami jobbat, amit beváltja a hozzá fűzött reményeket.