Ki dönt a szőrömről?! – A szőrtelenítés társadalmi nyomása a nők testén

Ahogy beköszönt a nyár, és előkerülnek a rövid szoknyák, ujjatlan felsők, hirtelen újra „problémává" válik a testszőr. Amit télen nyugodtan elrejtettünk a nadrág alatt, az most szégyellnivalóvá lesz. Miért van az, hogy a sima láb és csupasz hónalj nemcsak kívánatos, hanem szinte kötelező? Ki döntötte el, hogy a szőr a férfiakon szexi, a nőknél viszont ápolatlanság jele?

Múló trend vagy ókori hagyomány?

Feljegyzések alapján az ókori Egyiptomban, azaz mintegy 5000 évvel ezelőtt szőrtelenítettek először. Olyan kifejlett eszközeik voltak rá, mint bronzborotva, habkő, de még szőrtelenítő krémet is készítettek méhviasz és gyanta keverékéből. Ezek alapján azt gondolhatnánk, nem sokat változott ez az ipar, hisz a mai napig a gyanta és a borotva a legszélesebb körben használt szőrtelenítési módszer.

Az ókori Rómában és Görögországban már csak a prostituáltak körében volt elvárt rituálé. Ők mészből és arzénból kevertek krémet maguknak, így szabadulva meg a nem kívánatos szőrszálaktól. Arcuk és testük lecsupaszításával különböztették meg magukat a „tisztességes” nőktől. Majd a középkor vallásossága egy ideig elfelejtette a nőkkel a szőrtelenítést. A túlzott ápoltság jeleit hiúságnak tartották, mi több, egyenesen a bűn egyik formájának tekintették.

A reneszánsz beköszöntével azonban fellazultak ezek az erkölcsi korlátok. A 14–17. század között elkezdődött egy szellemi felemelkedés, ahol az élet szeretete és a humanizmus elsődleges értékek voltak. Leonardo da Vinci befejezte a Mona Lisát, Botticelli megfestette a Vénusz születését, a nők pedig a fiatalság és szépség jegyében újra a borotva után nyúltak. A szőrtelenítésnek mindig is volt egy ilyen fiatalító szimbolikája, ahol a már felnőtt nő visszakapja kislányos ártatlanságát, ezzel párhuzamosan növeli szexuális vonzerejét.

Nem, nem akarok elmenni nyaralni. És ez teljesen oké.

Így egy folyamatos kényszerbe helyezve a női testet, mely már nem hasonlítható egy gyermekéhez, mégis múltbeli formája válik vágyottá. Az ezredforduló közeledtével, a 18–19. században egyre népszerűbbé váltak a rövidebb ujjú felsők és szoknyák, így főleg a felső osztály előkelő hölgyeinek köre tartotta életben a borotválkozás mítoszát. Ugyanakkor a nők, akik szőrtelen kézzel jelentek meg, nemegyszer a társaság beszédtémájává váltak kirívó viselkedésükkel.

A pletykák egyértelműsítették: aki így jelenik meg, az szexuálisan kihívó, és nem másért csinálja, mint hogy megkaparintsa a férfiakat. Ha meg szőrös, akkor meg nem kívánatos. Tessék, kérem, választani.

A 20. századra társadalmilag bejáratott lett a szőrtelenítés, nem nézték már rossz szemmel azt, aki sima hónaljjal jelenik meg az utcán. Ezt használta ki 1915-ben az azóta is fennálló Gillette, mely abban az évben piacra dobta az első, célzottan nőknek készített biztonsági borotvát. „Az első nagy szőr-ellenes mozgalom” elnevezésű kampányuk beváltotta a felé támasztott elvárásokat. A cég higiéniát és szépséget ígért reklámjaival.

A ’20-as és ’30-as évek divatja pedig egyértelműen a minél rövidebb szoknyákban és ujjatlan felsőkben mutatkozott meg. Így nem is volt kérdés: aki lépést szeretett volna tartani a kor divatjával, annak szőrtelenítenie kellett. Egy szexuális forradalom vette kezdetét, melynek éppúgy indikátora volt a csupasz láb, mint a flapper kultúra. Az intim együttlét már nemcsak a kizárólagos reprodukcióról, hanem az örömről és gyönyörről szólt. Ez még bőven nem a nők felemelkedése volt, de sok országban ebben az időben kaptak szavazati jogot, ezzel elismerve, hogy ők is autonóm lények, akik saját vágyakkal rendelkeznek.

A második világháború egy időre zárójelbe tette a szőrről folytatott vitákat, majd a szüfrazsettmozgalom helyezte a témát új megvilágításba. Ekkor a nők megkérdőjelezték a feléjük támasztott elvárásokat, legyen szó házimunkáról vagy a szőr elvárt (haj) és elítélt helyeinek újragondolásáról. Hisz bármilyen meglepő, a haj is szőr, eltérő pigmentációval és hosszúsággal. Ettől fogva érdekes belegondolni, milyen kontroll van a nők teste felett azzal, hogy a haj hosszan, a szőr máshol pedig akkor jó, ha nincsen.

Tracey Emin Firenzében: Szerelem, magány és meztelen őszinteség a Palazzo Strozziban

Mit mond a nőgyógyász?

Míg a láb- vagy karszőrzet ma már nem sok funkciót tölt be, úgy a hónalj vagy intim szőrzet továbbra is felveszi a harcot bizonyos fertőzésekkel és kórokozókkal szemben. Az egészséges emberek esetében az orvosok nem foglalnak állást a szőr mellett, de ellene sem. Azonban Dr. Bodnár Edina bőrgyógyász kiemeli: „Ha a szőrtelenítés mellett döntünk, az intim területet ugyanolyan módszerekkel szőrteleníthetjük, mint a test bármely régióját, ám a választásnál figyelembe kell venni, hogy ez a terület érzékenyebb, mint a test többi része.”