Ganxsta Zolee: „Nem hiszem, hogy sokkal rosszabb hatással lennénk bárkire, mint maga az élet”
Január 17-én teljes felállásban láthatják a rajongók a Ganxsta Zolee és a Kartelt, a gengszterrap hazai úttörői ugyanis nem mindennapi koncerttel ünneplik meg az együttes 30. születésnapját a Budapest Arénában.
Ezeket láttad már?
A balhés gengszterkarakter, a frontember, a színész, akit általában maffiaszerepekre hívnak, a lányos apuka, aki hihetetlenül büszke Zoéra. Ganxsta Zolee-val élmény beszélgetni, köntörfalazás nélkül elmondja a véleményét a mostani rapgenerációról, a hitelességről, a Kartel sikerének titkáról és bármiről, amiről csak kérdezem.
Bár nincs olyan itthon, aki ne ismerne téged, mégis, ha lenne, mit mondanál, ki az a Ganxsta Zolee?
Ha nem ismer, akkor egyrészt valószínűleg a Holdon nőtt fel. Megkérdezném tőle, hogy szokott-e nézni Kékfényt? Abból leszek ismerős, én vagyok a garázda. Rengeteg mindent csinálok, de még ennél is több dolog van, amihez nem értek. Szerencsére a zenével és a színjátszással kapcsolatos dolgokhoz valahogy megáldott tehetséggel az Úr. Egyébként így mutatnám be magam: Zana Zoltán zenész, műkedvelő színész és életművész, előadó.
Milyen dolgokra gondolsz, amikhez nem értesz? Adóbevallás és társai?
Például igen. Azt gondolom, hogy a művészlelkeknek nem ez a dolguk, ezért vannak ügynökeik és menedzsereik. Tudom, hogy ezen sokan felháborodnak, „micsoda egy bunkó, amit csinál, az nem is munka”. De, ez szórakoztatás, amire ugyanolyan szükség van, mint a pékre, az útépítőre, a mérnökre. Bár szerencsés vagyok, hogy amiből a megélhetéshez való pénzemet keresem, arra nem tekintek munkaként, ettől egy nagy játék az életem - ez egy nagy ajándék a Jóistentől.
Ez a játék pedig már harminc éve tart, hiszen a Ganxsta Zolee és a Kartellel három évtizede hoztátok be Magyarországra a dühös gengszterrapet, meghatározóak vagytok a hazai zenei szcénában. Gondoltad volna a kezdetekkor, hogy harminc évvel később is itt lesztek?
Dehogy! Akkoriban a Sex Action dobosa voltam, és viccnek indult az egész Kartel, poénnak, kirándulásnak szántuk, hogy megmutassuk, lehet magyarul is gengszterrapet csinálni. Marosi Z. Tomi - Pierrot, aki a mai napig az egyik legjobb barátom - írta akkoriban a zenei alapokat, én pedig a szövegeket. 1995-ben mondta azt, hogy ha nagyon jól csináljuk, akkor van benne öt év. Ehhez képest egy harminc éve tartó projekt lett belőle, és egyáltalán nincs közel a vége, sőt.
Az a legnagyobb dolog számomra, hogy az akkori kortársaink közül, akik sokkal népszerűbbek voltak, mint mi, sokan ma sehol sincsenek. Egyszerre indultak velünk, de a mostani gyerekeknek fogalmuk sincs róluk - viszont Ganxsta Zolee nevét mindenki ismeri. Ez nem nagyképűsködés, de az is hallott rólunk, aki nem szereti a műfajt. Szerintem ez azt mutatja, hogy valami érték csak van abban, amit csinálunk.
De hogy szakmailag is megtámogassam magam, a Budapest Open Mic rap tehetségkutató idei évadában Saiid, Gege, Co Lee mellett én is mentor voltam. Ők mind fiatalabbak nálam, mégsem úgy válogattak be, mint egy retró nagypapát, hanem mint egy aktív előadót. Sőt, az én emberem, lekvárherceg nyerte meg a versenyt, ez is igazolja, hogy szakmailag nem lehettünk olyan nagyon rosszak.
Mi kellett ahhoz, hogy ma is az aktuális zenekarok mellett léptek fel és nem retró színpadra hívnak titeket poénkodni?
Annak ellenére, hogy állandóan idétlenkedünk és nem vesszük komolyan az életet, ezt nagyon komolyan vettük. Sosem gengszterparódiáról volt szó, mi tényleg jóban voltunk és vagyunk is a legkeményebb arcokkal, láttuk és látjuk, mi folyik az utcán. Magyarországon és a környéken a kilencvenes évek nagyon kemény időszak volt a gengsztervilágban, aminek mi tanúi voltunk, nem a levegőbe beszélünk. Nem vagyunk persze gyilkosok, de a csapat sosem puha gyerekekből állt, nem megyünk a szomszédba védelemért.
Az is fontos, hogy nem abból akartunk megélni, amit az első három évben csináltunk, mindig igyekeztünk megújulni. Például az underground szcénából érkezett, rettenetesen elismert előadó, Siska Finuccsi már évek óta tagja a zenekarnak, és nagyon sokat hozzátett a csapathoz. Nem váltunk nagypapi zenekarrá, folyamatosan frissülünk, új dalokat gyártunk és nem állunk le.
Minden sikeres koncert mögött áll nő - Molnár Csilla menedzserrel és Szalai Alexandra „Catering Queen”-nel beszélgettünk
A közönségetek mennyit változott ennyi idő alatt?
Úgy vettem észre, hogy 15-től 70 éves korig járnak a koncertjeinkre, nagyon széles a réteg, sőt, van, aki az egész kicsi gyerekét is elhozza. Ez az ő felelőssége, de nem hiszem, hogy sokkal rosszabb hatással lennénk bárkire, mint maga az élet.
Ahhoz hasonló zajlik, mint az egyik kedvenc rockzenekaromnál, a Motörheadnél, ahol ott voltak a régi, kőkemény arcok, hatvanas csókák, akik az első buliktól kezdve követték a bandát, mellettük pedig a fiatalok is, akik újonnan fedezték fel maguknak a zenekart. Nem lényeges, hogy a frontember egy hetvenéves faszi, mert ha felmegy a színpadra, olyan, mintha egy 25 évest látnál. Szerintem akkor vagy jó, ha kortalanná válsz a színpadon.
Te is Lemmy Kilmisterként, Mick Jaggerként tervezel a színpadon állni 30 év múlva?
Ne viccelj, már most ez van, mindjárt hatvan leszek! Ugyanolyan lendülettel megyünk tovább, és még nagyon sok van bennünk. Főleg a harmincadik születésnapot ünnepeljük majd meg istenesen. Nem volt egyszerű összehozni, hogy ott legyen minden jelentős előadó, aki valaha tagja volt ennek a formációnak, de sikerült, és ez nem mindennapos dolog.
Az előbb úgy fogalmaztál, hogy nem vagytok rosszabb hatással a fiatalokra, mint maga az élet. A szövegeitek viszont sosem a visszafogottságukról voltak híresek. Milyen gyakran ért titeket kritika azzal kapcsolatban, hogy rossz példát mutattok?
A legelején ért minket ilyen kritika, amikor abszolút nem volt divatos ez a nyelvezet. Most már mindenféle kiscsávónak van szemét szövege, viszont sokuk szájából igazán hiteltelenül hangzik. Mi sosem voltunk ilyenek, nem a levegőbe beszéltünk. A hitelesség nem azt jelenti, hogy utcai verekedőnek, gengszternek kell lenned, de abban legyél hiteles, amit csinálsz. Lehet hitelesen Móka Mikinek vagy puhának lenni, a lényeg, hogy azt hirdesd, ami valójában vagy.
Ezt pedig a közönség is észreveszi és értékeli, emiatt tartottuk meg a bázisunkat, még akkor is, amikor a kétezres évek elején a rap műfaja eléggé megingott. Mostanra megint népszerűvé vált, azon belül is főleg a trap, azt én nagyon nem élem. De nem vagyok én Isten, hogy ítélkezzek: ha ennyi embert megmozgat, biztosan nem lehet rossz.
A mostani generációból kit tartasz tehetségesnek?
A rapperek közül nagyon tetszik Beton.Hofi és Krúbi, imádom Füstöst és szimpatikus Pogány Induló is, és persze az én felfedezettem, lekvárherceg. Ígéretes jövő áll előtte, 25 éves és kegyetlenül jó, már-már költői szintű szövegeket ír. Borzasztó szegény környezetből jön, egy egyszerű vidéki, gumicsizmás srác a disznók közül, viszont rendkívül intelligens, kiváló szókinccsel, ami nagyon fontos a rapnél.
Ne rappeljen, aki nem tud két mondatot megfogalmazni. Lekvárherceg Pogány Indulóhoz hasonlóan nehéz környezetből érkezik és ez nekem mindig tetszik. Nekem mondjuk rendezett családi hátterem volt, kemény munkával küzdöttem le magam az aljára. (Nevet)
Nemcsak a zene, a platformok is sokat változtak, sok zenész a közösségi médiában igyekszik megszólítani a fiatalokat. A Kartellt valahogy nem látom magam előtt, ahogy TikTok-videókat gyártotok.
Egyszerűen nem nagyon érzem ezt a közösségi médiázást, nem szeretem, hogy itt kell elérni az embereket. Régen, amikor kiadtuk a lemezt, plakátokat raktunk ki, rádióba vagy tévébe mentünk azt népszerűsíteni. Idétlenkedni és hülye videókat viszont szeretek csinálni, azokban ugyan nincs semmi plusz információ, de a népszerűségnek nem tesz rosszat, a nevünk pedig forog.
Mi a legnagyobb dolog, amit a Kartel adott neked?
A Kartel a gyermekem, mit adhat egy gyerek az apjának? Szeretetet és hálát.
Ha már gyermek: 17 éves a lányod, Zoé, akivel kapcsolatban egyszer azt mondtad, hogy a születése után az életed nem, de a gondolkodásod megváltozott.
Igen, az értékrendem változott meg, annyiban, hogy ő lett a világon a legfontosabb, de ez nyilvánvaló dolog. Ettől függetlenül én ugyanúgy egy hülye, állandóan mulatozó, idióta, tróger huligán vagyok.
Az a fajta lányos apuka vagy, aki megfenyegeti az udvarlókat?
Dehogy, inkább hülyéskedek velük. Nyilván eljátszom az összes fáradt, rossz poént, mint a Bad Boys-ban, „voltál már férfival? És szeretnél?”. De ezekkel csak magamat szórakoztatom. Ha Zoé valakivel jól érzi magát, és valamit jónak talál, akkor csinálja, mindig próbálom őt ebben segíteni. Nem fogom egzecíroztatni, mert nem a tulajdonom, hanem a családom, a szerettem.
Láttam az Instagramodon, hogy áprilisban debütált veletek, mint gitáros - milyen érzés, hogy követ téged a zenei pályán?
Igen, fellépett velünk egy buliban, és januárban is ott lesz majd a koncerten. Óriási dolog volt vele együtt muzsikálni. Bármiben szívesen benne vagyok, ha ő akarja csinálni, de nem erőltetem. Nehogy már én valósítsam meg magam helyette!
2021-ben alapítottátok a Dos Diavolost Takács Vilkóval, ami egy kicsit más, mint amit a Ganxsta Zolee és a Karteltől megszokhattunk.
Szerintem az attitűdje nem más, ugyanolyan tróger, csibész, lepukkant zene ez is, én nem szeretek fancy dolgokat csinálni. Ez egy sötétebb műfaj, mocsári country blues, amit New Orleans, Texas, Louisiana környékének zenéje és előadói inspiráltak.
Viszont a Dos Diavolos szövegeibe jobban belefér egy szerelmes vagy épp szerelmi bánatos Ganxsta Zolee, nem?
Persze, de egyébként most nincs ilyen jellegű problémám, nagyon jó kezekben vagyok, ennél többet nem árulhatok el.
Akkor meg sem kellene kérdeznem, hogy a nők ugyanúgy megtalálnak a koncertek előtt és után?
Hál’ Istennek továbbra is megtalálnak, de tudod, épp le vagyok lakatolva.
