Heidi és Leni Klum a tökéletes anya-lánya páros - Ismerd meg jobban a májusi GLAMOUR címlapsztárjait

Hogyan éltétek meg a koronavírus miatti korlátozásokat?

Leni: Kreatívan. Sokat festettünk. Állt a kertben egy nagy vászon, és egy kamera vette, ahogy felváltva dolgozunk rajta. A kép aztán bekerült az étkezőbe.

Heidi: Az első két hónapban szabadságra küldtük az alkalmazottainkat, hogy tudjanak segíteni a saját családjuknak. Addig én takarítottam és főztem.

Heidi: Hát, igen, először nekem is keresnem kellett a vödröt… Aztán mire elkezdődtek a Making the Cut és az America’s Got Talent (reality sorozat, tehetságkutató - A szerk.) felvételei, szerencsére már újra volt segítségünk a háztartásban. A gyerekek is nehezen élték meg a helyzetet. Ebben a korban nagyon igényli az ember, hogy legyenek körülötte mások: ilyenkor jövünk rá, másokat figyelve, kik is vagyunk valójában. Csak így találhatunk rá az identitásukra, a helyünkre a világban. Zoomon és a közösségi oldalakon ez nem működik. Lou-nak megengedtük (Heidi legkisebb lánya – a szerk.), hogy a szülinapján meghívja pár osztálytársát a kertbe; festettek, jól elvoltak. Nagyon büszke voltam rá, mert meghívta a két új osztálytársukat is, akiket még senki sem ismer igazán.

Leni: Én a lezárás közben váltottam iskolát. Már korábban is terveztem, de pont ebben a hülye időszakban került rá sor. Ami azt jelenti, hogy az új osztálytársaimmal egyelőre csak zoomon találkoztam. Annak örülök, hogy a tánctanár legalább újra járhat hozzánk. Igaz, hogy tartjuk a távolságot, de legalább személyesen találkozunk.

Heidi: Az otthonunk egy őrültek háza, unatkozni sosem lehet benne. A járvány előtt olyan volt, mint egy átjáróház, kettőt pislogtam, és ott volt tizenöt gyerek meg pár szülő. Mindig a legkülönfélébb emberek gyűlnek össze nálunk, csuda izgalmas! A lezárás alatt sem sikerült rendbe tennem a dolgaimat. A munkám, a négy gyerek, a férjem és a három háziállatunk mellett nem marad magamra túl sok időm.

Leni: Sokszor olyan fáradt vagy, hogy bárhol képes vagy elaludni, akármilyen hangzavar van körülötted.

Heidi: Igen, úgy alszom, mint a bunda, főleg, ha tudom, hogy a családommal minden oké.

Leni: Te vagy az egyetlen ismerősöm, aki szinte folyamatosan meztelen!

Heidi: Szeretek egységesen lebarnulni, és egészséges a viszonyom a testemhez. De ha látogatóba jön hozzátok valaki, mindig felveszek valamit!

Leni: Én imádom a bikinivonalat! Pont a különbség olyan szép.

Heidi: Nagyon különböző az ízlésünk. Kiskorodban mindennek rózsaszínűnek kellett lennie.

Leni: Azóta teljesen megváltozott a stílusom. Tízéves koromban kezdődött, amikor ide költöztünk. Az új szobámat már felnőttesnek akartam, minden rózsaszín cucc repült. Azóta főleg street wear-t hordok, Dickiest, Wranglert, vagy márkátlan basic-cuccokat. A szekrényem elég szellős, öt trikó, néhány nadrág és dzseki; folyamatosan cserélem a cuccaimat, egy részüket a húgomnak adom, meg van, amit eladok a Depop appon keresztül. Csak a hokimelegítőhöz ragaszkodom, azt a barátomtól csórtam.

Heidi: Én viszont igazi gyűjtő vagyok. A szekrényeim és a fogasaim több helyiséget megtöltenek, tisztára olyan a házunk, mint egy áruház.

Leni: Nemrég választottam a cuccaid közül pár télikabátot a németországi útra. Egyébként ritkán járok shoppingolni anya gardróbjába. A húgaim imádják a márkás high fashiont: Supreme, Off-White, A Bathing Ape. Engem ezek a márkák nem annyira hoznak lázba.

Olvasd el a teljes interjút és nézd meg a divatanyagot a GLAMOUR májusi számában!

Fordította: Wekerle Szabolcs

Stylist: Christiane Arp, Nicola Knels