Telegdy-Kapás Boglárka: „Mostanra eljutottam oda, hogy magamat helyezem előtérbe”

Az elmúlt pár hónapban megtanult nemet mondani, és csak olyan felkérésre igent mondani, amelyek igazán megérintik. Telegdy-Kapás Boglárka korábbi olimpikon úszó egyik ilyen szívügye a Highlights of Hungary nagyköveti státusza, melynek legfontosabb célja, hogy még nagyobb fókuszt kaphassanak a körülöttünk élő hétköznapi példaképek.

Tavaly december végén búcsút intettél az élsportnak. Nehéz volt meghozni ezt a döntést?

Gyerekkorom óta tudatosítottam magamban, hogy egyszer vége lesz a karrieremnek, és már akkor összeszorult a szívem ettől a gondolattól. Persze akkor gyorsan elhessegettem, hiszen rengeteg minden állt még előttem, nem akartam ezzel foglalkozni, de az érzés mindig ott motoszkált bennem. Két évvel ezelőtt viszont először éreztem igazán, hogy közeledik a pillanat. Ekkor kezdtem el komolyan foglalkozni azzal, meddig szeretném még csinálni.

Fontos volt számomra, hogy ne a sportág „tegyen ki”, ne akkor kelljen abbahagynom, amikor már nem megy, én szerettem volna méltósággal, a saját döntésem alapján kiszállni. A legnagyobb kihívás az volt, hogy megtaláljam azt az időpontot, amikor még nem késő, de már nem is túl korai a búcsú. Rendkívül nehéz döntés volt, a mai napig nem könnyű feldolgozni.

Milyen megélni a hirtelen jött szabadságot?

Körülbelül egy évvel a visszavonulásom előtt már tudtam, hogy decemberben le fogom zárni a pályafutásomat, és ennek megfelelően igyekeztem mentálisan is felkészülni. Két pszichológussal is dolgoztam ezen az időszakon – pont azért, hogy ne az legyen, hogy egyszer csak ott állok, és nem tudom, merre tovább. Még így is éreztem a bizonytalanságot, de legalább nem ért teljesen váratlanul.

Kusovszky Bea festőművész: „Bármilyen apróság elindíthat bennem egy gondolatot az alkotáshoz”

Azt gondoltam, hogy amikor majd leteszem az úszósapkát és a szemüveget, végre lesz időm csak magamra, elindulhatok új utak felé, és szabadon dönthetek arról, hogy merre megyek tovább. Ehelyett viszont az történt, hogy egyszerre zúdult rám minden. Eleinte januárban, februárban még örömmel vállaltam el mindent, ahova hívtak – hiszen végre ráértem.

De hamar rájöttem, hogy ez így nem fog működni. Kezdtem belefulladni a rengeteg elfoglaltságba, és nem maradt időm arra, ami a legfontosabb lett volna: hogy megtaláljam magamat ebben az új helyzetben. Mostanra eljutottam oda, hogy magamat helyezem előtérbe, nem vállalok el mindent, megtanultam nemet mondani.

A korábbi szigorú az időbeosztásod miatt szerettél volna mindent bepótolni?

Pontosan. Korábban teljesen egyértelmű volt, hogy amit nem lehet beilleszteni a napirendbe, arra egyszerűen nincs lehetőség. Most viszont mindenre igent mondtam, mert úgy éreztem, végre szabad vagyok, miközben én teljesen háttérbe szorultam. Pedig azt terveztem, hogy ezt az időszakot arra fogom használni, hogy kiderítsem: ki is vagyok én az úszáson túl.

Ez egy nagyon érzékeny, fontos átmenet, mégis azon kaptam magam, hogy bár rengeteg helyen megjelentem, mégsem történt valódi előrelépés bennem. Pár hete jöttem rá, hogy ez így nem mehet tovább. Most már csak olyan dolgokat vállalok el, amelyekhez tényleg van kedvem, amik építenek. Vissza kellett találnom ahhoz a felismeréshez, ha én nem vagyok rendben, akkor az egész nem működik.

Sok sportoló küzd ezzel a problémával. Te mire jöttél rá ebben a folyamatban? Mi az, ami segít neked megtalálni önmagad?

Igazából úgy érzem, most kezdődik el igazán ez az időszak. Bár már januárban is az volt a tervem, hogy „üres legyen a naptáram”, vagyis, hogy tudatosan hagyjak magamnak időt, de valójában most jutottam el odáig, hogy már tényleg tudok figyelni magamra. Ez a csend, ez az üres tér most nagyon értékes. Várni szeretnék azokra az ötletekre, impulzusokra, amelyek igazán belülről jönnek, nem csak külső elvárásokra reagálni. Az elején beleestem abba a csapdába, hogy mindent gyorsan be akartam tölteni, de most már tudatosan figyelek arra, hogy tér maradjon bennem és körülöttem is, mert csak így tudok valóban elindulni egy új úton.

Járó Zsuzsa: „Úgy élek, ahogy élni akartam”

A mai digitális dömping egyik legfontosabb alappillére a mentális egészség védelme. Mit gondolsz arról, hogy nagyobb fókuszt kap a téma, és talán egyre többen mernek beszélni arról, hogy időnként kell külső segítséget kérni?

Szerintem ez az egyik legfontosabb dolog, amiről ma beszélnünk kell. A mentális egészség nem valami olyasmi, amire csak akkor kell figyelni, amikor már baj van, ugyanúgy, mint a testünket, ezt is rendszeresen karban kell tartani. Olyan ez, mint a sport: nem akkor kezdünk edzeni, amikor már teljesen legyengültünk, hanem folyamatosan teszünk érte, hogy jól legyünk.

Ugyanezt kellene természetesnek venni a lelkünkkel kapcsolatban is. Nagyon örülök, hogy ma már egyre többen mernek segítséget kérni, és beszélni arról, ha elakadnak. Ez nem gyengeség, hanem pont, hogy bátorság – felismerni, hogy nem kell mindent egyedül megoldanunk. Szerintem ez óriási előrelépés, és nagyon fontos, hogy egyre többen felismerik.

Az élsporttól való elköszönés, gondolom nem azt jelenti, hogy a mindennapi mozgás ezentúl ne lenne része az életednek.

Nem, egyáltalán nem! Ugyanúgy úszom, mert a víz mindig is az egyik legfontosabb része marad az életemnek. Azonban mióta már nem versenyzek, elkezdtem kipróbálni más mozgásformákat is. Jelenleg például a pilátesszel kísérletezem, nagyon érdekel, hogyan tud segíteni a testem erősítésében és a rugalmasság fejlesztésében. Nyitott vagyok mindent kipróbálni, ami kicsit is érdekel.

Marge: „Én nem a színpadon, hanem otthon vagyok a csúcson”

Említetted, hogy a mentális egészséged és az önmagadra való fókusz érdekében fontos számodra, hogy csak olyan felkérésekre mondj igent, amelyekkel teljes mértékben tudsz azonosulni. A Highlights of Hungary nagykövet felkérésre miért mondtál igent?

Ez nemcsak egy megtisztelő felkérést jelent nekem, hanem egy olyan ügyet, amiben teljes szívvel hiszek. A Highlights of Hungary nagyköveti státusz számomra arról szól, hogy értéket közvetítsünk, valódi embereket, valódi történeteket mutassunk meg. Hétköznapi példaképeket, akik nem feltétlenül állnak reflektorfényben, mégis inspiráló, amit képviselnek. Nagyon kevés ilyen kezdeményezés van, ami ennyire emberközeli és hiteles. Egy jó lehetőség, hogy olyan közösség tagja legyek, ahol tudatosan keresik és felkarolják ezeket a hétköznapi hősöket, tényleg egy szívből jövő vállalást jelent nekem.

A GLAMOUR és Nagy Katica színésznő közös asztro podcast-sorozatában hamarosan a te asztrológiai képletedbe is betekintést nyerhetnek az olvasók. Fogékony vagy a témára?

Igen, mindig is érdekelt az asztrológia, bár nem vagyok mélyen benne, mégis fogékony vagyok a témára. A férjem, Ádám, szkeptikus ezzel kapcsolatban, de természetesen teljes mértékben támogatta, hogy igent mondjak a felkérésre. Ez egy rendkívül izgalmas projekt, örömmel vágtam bele!

Most önmagad keresése a legfontosabb cél. Ettől függetlenül van már terved arra, hogy milyen területen képzeled el a jövődet?

Rengeteg dolog érdekel, úgy érzem, hogy az élet most épp arról szól, hogy felfedezem ezeket a lehetőségeket. Még nincsenek konkrét terveim, inkább nyitottan próbálok szemlélődni. Nagy vágyam, hogy egyszer a férjemmel nyissunk egy kávézót, egy olyan helyet, ami valóban tükrözi a mi értékrendünket, és ahol nemcsak a kávé, hanem a légkör is különleges. Remélem, hogy ez az álom hamarosan valóra válik. Egyelőre még sok minden van a levegőben, de azt érzem, hogy egyszer el fog érkezni az idő, amikor ezt megvalósítjuk.