Három színész, akik előtt nincsenek tabuk – Varga Ádám, Borbély Richárd és Urbán Richárd közös videóit neked is látnod kell!
Az életben nem feltétlenül csak a kiszámítható dolgok működnek, van, hogy bőven elég, ha öt ember egyszerre csak egy helyre keveredik. Ez lehet a véletlen műve is, de vehetjük úgy is, hogy dolguk van egymással. Pláne, ha nagyon hamar kiderül, hogy egyívásúak: hasonló az érdeklődési körük, és nagyjából ugyanazokon a dolgokon kattog az agyuk.
Ezeket láttad már?
Nagyjából az is egy időben merült fel bennük, hogy jó lenne valamit közösen csinálni. Ami nem felszínes, de azért nem is véresen komoly. Így született meg a YouTuro, ahol három fiatal és tehetséges színész leül beszélgetni. A saját hangjukon, a saját tempójukban, mindenféle külső nyomás és elvárás nélkül. Színészek, tehát a nyugodtabb viták mellett szerepeket is öltenek, karaktereket teremtenek, teszik mindezt kissé provokatívan, rengeteg humorral fűszerezve. A YouTuro indulása kapcsán a három színész Varga Ádám, Borbély Richárd és Urbán Richárd mesél a közös projektről.
Ti hárman forgattatok már együtt, de ez egy teljesen más „feladat”. Mennyire ment gördülékenyen?
Varga Ádám: Nagyon. Éppen ezért jött létre ez a formáció, mert azt tapasztaltuk korábban, amikor csak úgy együtt voltunk, vagy forgattunk, hogy egyszerűen folyik belőlünk a hülyeség, és van egy nagyon jó energia közöttünk. Ez ritka, nem működik bárkivel. Borbély Ricsi esetében ez nem volt számomra meglepetés, hiszen tizenöt éve a legjobb barátom, aminek az egyik alapja, hogy bármikor, amikor találkozunk sírunk a röhögéstől, és ez nem kopik az évekkel.
Ennek ellenére Ricsivel amúgy nem dolgoztunk még túl sokat együtt, a Besúgóban és a Pokoli Rokonokban forgattunk együtt, de egyik produkcióban sem volt túl sok közös jelenetünk. Ami szerencse, mert amikor meglátjuk egymást egy jelenetben önkéntelenül is vigyorognunk kell. Urbán Ricsivel pedig tavaly nyáron ismerkedtünk meg közelebbről és lettünk jóba, a Pokoli Rokonok forgatásán.
„Boldogra dolgoztam magam” - interjú Dr. Gyenesei Leila öttusázó világbajnokkal
Azon kaptam magam egy idő után, hogy amikor megláttam, hogy közös jelenetünk lesz, elkezdtem rettegni, mert tudtam, hogy be fog dobni valami hülyeséget a “Tessék!” előtt, amitől elkezdek szakadni, és nagyon nehéz lesz felvenni a jelenetet nevetés nélkül. És ehhez jön hozzá Zsingor Dániel és Másik Szőke András, akik a kamerák mögül segítenek minket, és valójában ők a Youturo összetartó ereje, ha úgy tetszik a mi kreatív producereink, akik hihetetlen mennyiségű melót tesznek bele. Velük hasonló módon működik a kémia és a humorfaktor. Így öten vagyunk az alap összetevői ennek a receptnek, amiből a YouTuro megszületett.
Borbély Richárd: Ádámmal forgattam már ezelőtt is, a Besúgó-ban, aztán pedig a Pokoli rokonok-ban. Ricsivel csak az utóbbiban. De most, hogy belegondolok, egy darab közös jelenetünk sem volt. A lényeg, hogy nyilván összeköt minket a szakma – ez azért megkönnyítette a közös melót. Nem titok, hogy Ádám a legjobb barátom és azt tudtam, hogy vele, mint mindig, ha humorról van szó határ a csillagos ég.
Ricsivel pedig egyből megvolt köztünk a „kémia”. Mondhatom, hogy jól álltak a csillagok. Ahogy Ádám is mondja, itt van természetesen Szőke Andris és Zsingor Dani akik a YouTuro két apja, és úgy segítenek nekünk és tesznek alánk mindent, hogy csak a hála ami eszembe jut ha róluk van szó. Minden kezdet nehéz, ha egy új sorozatot, filmet, esetleg színdarabot veszünk, de ezek már ismert területek az életemben.
A podcast ilyen formája viszont számomra teljesen ismeretlen terep volt, ezért nem voltam az elején annyira komfortos – de nem is maga a forgatás miatt, hanem azért, mert azon aggódtam: vajon jó leszek-e benne? Hála az égnek, ez a másik négy imádni való manus (szerintem) hasonlóan érezte magát, így együtt tudtuk megfejteni az egész helyzetet.
Amikor elkezdtük – minden nagyképűség nélkül –, olyan erővel tarolt le engem az élmény, hogy bár három teljesen különböző humorú ember ül le beszélgetni, mégis annyira értjük egymást, annyira tudjuk egymást (és magunkat is) szívatni, hogy minden kétségem elmúlt. Nincs sértődés, nincs vita. Egy közös ügy van, és elképesztő mennyiségű hülyülés – és tanulás. Annyi témába ássuk bele magunkat a műsor kapcsán, hogy sokkal nagyobb lencsén keresztül látom ezáltal a világot.
Király Viktor és Király-Virág Anita: „A drasztikus életmódváltás része volt a békénknek, a kapcsolatunknak”
Urbán Richárd: Alapvetően nagyon-nagyon érdekes volt, hogy színészként kell megpróbálnunk valami olyan dologba belevágni, amit nem tanítanak a szakmánkban, és érezhető volt, hogy a színészet mennyire mást igényel, mint egy podcast-szereplés. Teljesen más szöveggel felkészülni egy szerepre, színdarabra, forgatásra, mint leülni egy szobába, itt bizony aktívan, befogadóan, reflektálva egymásra, viccesnek kell lenni vagy éppen befékezni, és komolyabb mederbe terelni a dolgokat.
Nagyon tanulságos rájönni, hogy a podcast-meló valójában mennyire nehéz. Sok barátom úgy gondolta, „hát a podcast, semmi, csak leültök és beszélgettek”, de ez meg sem közelíti a valóságot: kőkemény jelenlétet és figyelmet igényel.
Borbély Alexandra és Nagy Ervin: „Korábban gyakran volt nálunk otthon hurrikán, ma már csak kisebb szélviharok vannak”
Mindhárman elég erős egyéniségek vagytok, de ki a dudás a csárdában? Tudtatok mind a hárman érvényesülni?
Varga Ádám: Ez szerintem epizódonként változik, hogy mondjuk kinek van olyan erős saját sztorija, vagy van valami személyes kötődése az adott napi vita témához. Kicsit mindannyian dominálni akartunk, főleg az első felvételeknél. Erre oda kellett figyelnünk, mert három dudás egy csárdában az már kicsit tényleg sok, ez káoszt eredményezhet, és félő, hogy kirúgjuk a csárda falát.
Épp ennek tart görbe tükröt a YouTuro, hogy olyan világban élünk, ahol az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy csak az ő véleményük és világképük releváns. Szerintem elég jól megtaláltuk, azt az egyensúlyt, hogy mind a hárman tudjunk érvényesülni. Vicces, hogy a két Ricsi nem csupán termetben, de hangerőben is erősebb nálam, így nekem néha tasmán ördögként kell viselkednem. Olyanok vagyunk, mint három testvér; ők a két báty, én meg a rafkós kisöccsük.
Borbély Richárd: Mindenkinek megvan a maga feladata, szerepe. A vicces, hogy ezt meg sem kellett beszélnünk, természetesen kialakult magától. Én vagyok a jóképű, tehetséges, kedves, szerény Főnök – és ugye ott vannak a többiek. Na jó, csak viccelek. Mindenkinek vannak erősségei és gyengéi, és olyan szépen jön előre, jókor, jó időben, az az „énje”, ami az adott helyzetre reflektálva a legjobban passzol a napi epizódhoz, hogy fel sem merül, ki a fődudás a csárdában. Andris és Dani nagyon sokat segít a háttérből, nélkülük ez nem menne. Szerintem akkor sem működne, ha hármunk közül egyvalakit kivennénk. Megvan köztünk a kémia és a kellő akarat is, hogy ezt csinálni tudjuk. Így öten vagyunk a Fekete Bárány, a YOUTURO.
Miskolcról indult, ma Los Angelesben dolgozik a legnagyobbakkal - interjú Czomba Imre filmzeneszerzővel
Urbán Richárd: Hát, hogy ki a dudás, az nem meghatározható. Nyilván minden részben más. Mindannyian mást hozunk ebbe bele. Ez borzasztóan közhelyesen hangzik, de tényleg így élem meg. Ádi hoz egy vitális, energikus, lelőhetetlen energiabombát az egész közepébe. Borbély, a mi activity-királyunk. Ha valakit iszonyatosan el lehet húzni az én elborult, sötét humorú agyamba, az a Borbély. Soha nem tudja, hogy éppen szörnyülködjön, vagy nevessen a fantáziám mélybugyrain.
Ádi általában szörnyülködik az agymenéseimen és így tökéletes az egyensúly. De ugyanígy meg tud lepni engem ő is és Borbély Ricsi is. A legjobb pillanatok mindig azok voltak, amikor már fáradtan az egyikünk meglódul a másik kettő meg kapaszkodik. Nagyon szépen reagálva egymásra, mind a hárman behozzuk azt, ami kell ahhoz, hogy egy humoros triumvirátus legyen a miénk.
Szerintem fontos kihangsúlyozni azt, hogy itt három különböző, mégis azonos észjárású ember találkozik. Üdítő volt az is, hogy bizonyos témákban elég erősen ütközik a véleményünk. Hiszen a csatorna is ezért jött létre, hogy megtanuljuk, hogyan kell meghallgatni a másikat, és hogyan lehet nevetni a másikkal – vagy a másikon –, véleményt formálni úgy, hogy közben meghalljuk a másikat is.
Haumann Petra: „A szerepálmokkal vigyázni kell – van, amikor jobb, ha megmaradnak álomnak”
Mi a legfontosabb üzenete számotokra ennek a műsornak?
Varga Ádám: Valójában a YouTuro nem akarja megváltani a világot, elsősorban szórakoztatni akar, megfűszerezve némi gondolatisággal. Egy keser- édes görbetükröt mutat az emberiségnek, és annak a világnak/országnak, amiben élünk. Ilyenek vagyunk, sokfélék és mindenkinek meglehet a maga igazsága és véleménye.
Amíg tudunk nevetni, addig mindig van remény. Ez egyfajta túlélési ösztön és egy jó kis terápia is egyben. Nekünk mindenképpen, és reméljük azoknak is, akik majd néznek minket. Hitvallásunk, hogy mindennel lehet és kell is viccelni. Ez alól természetesen mi magunk sem vagyunk kivétel.
Borbély Richárd: Én úgy érzékelem, hogy a mai világban túlságosan nagy a zaj: mindenki kiabál, és sokszor hülyeségeket. Teszik ezt úgy, hogy nincs mögötte se tudás, se szándék, illetve szándék az van, de gyakran rosszindulatú. Természetesen tisztelet a kivételnek, de van egy olyan hozzáállás, – ha bevalljuk, ha nem –, hogy „Megdöglött a lovam, dögöljön meg mindenkié”.
Boda-Novy Emília: „Megtanultam előnyömre fordítani a sanyarú gyerekkoromat”
Mindenki „szakértő”, és mindenki „jobban tud mindent”, mint a másik. Ilyenné alakította az ember a világot. Ez a csatorna vállalja nyíltan, hogy vannak hibáink, hogy nem tudunk mindent, de normális emberekként meghallgatjuk a másikat. Ebben sokat segít, hogy színészek vagyunk, plusz a műsor felépítése is olyan, hogy a fent említett szélsőséges karakterek bőrébe bújva görbe tükröt állíthatunk a világnak. A végén pedig nem vitázunk, hanem beszélgetünk – és nincs benne agresszió, se rossz akarat, csak maga a beszélgetés.
Urbán Richárd: Ez egy kicsit zavarba ejtő kérdés. Olyan terepre merészkedik három színész és két filmes figura, amely még ismeretlen számukra. Nincs védőháló, mint például egy producer vagy valamilyen szervezet, esetleg tévé vagy színház. Ez amennyire ijesztő, annyira felszabadító is. Mi vagyunk, és csak egymásra számíthatunk.
Az interneten mindenki megmutathatja magát, és csak az emberen múlik, milyen produktumot tesz le az asztalra – van-e létjogosultsága, és szereti-e a közönség. Vloggerek, gamerek, influenszerek, reakcióvideók – és még sorolhatnám azt a forgatagot, ahova most bekopogtatunk. Sokat gondolkodtunk azon, mi az, ami még nem volt.
Szabó Zsófi őszinte vallomása: „Büszke vagyok arra a nőre, akit a tükörben látok”
Nem akartunk egy újabb podcastot csinálni, ami másolja a többit. Ekkor került szóba, hogy fontos lenne foglalkozni a szélsőségesen polarizált társadalmunkkal. Mennyi téma, nézet és szokás mélyít szakadékokat az emberek között! Ezek szinte áttörhetetlen buborékoknak érződnek, mi pedig, gatyát felkötve, szeretnénk kicsit közelebb hozni egymáshoz ezeket az embereket. John Cleese szerint a humor kipukkanthatja a buborékokat, és szerinte viccelni bármivel szabad.
Nyilván nem azt mondom, hogy John Cleese szektájaként, a zászlaja alatt bármit megtehetünk, de igenis fontosnak tartom, hogy viccelni bármivel szabadna – egy egészséges, öntudatos közegben. Ha már az emberek magukra ismernek az általunk megmutatott szélsőséges karikatúrákban, és jót nevetnek magukon – vagy épp a másikon –, és beszélgetések indulnak el szardobálás nélkül, akkor már megérte, hogy belevágtunk.
