Yvonne Dederick: „Nem irigyelni kell a másikat, hanem megpróbálni utánozni"
Yvonne Dederick, a női közösségek mozgatórugója harmadszor ment férjhez. Bár a Feleségek luxuskivetelben című műsorban szerepelt, esküvője és nászútja távol állt a luxustól és a felhajtástól. Egy szolid, intim családi esemény keretében élte meg, hogy ismét férjes asszony lett.
Ezeket láttad már?
A TV2 egykori tulajdonosa, ma nemzetközi gazdasági szakember értékrendje eléggé eltér attól, amit a televíziós sorozat mutatott róla. Yvonne Dederick nem szereti a fölösleges pénzkidobást, gyermekeit is a munka értékére tanította. Egy online rendelt ruhában fogadott hűséget párjának a családi házukban, és nászútra sem a fehér homokos tengerpartra utaztak.
Milyen érzés ötven felett új életet kezdeni?
Az ember társasági lény, ugyanakkor nagyon egyéni, hogy ki hogyan éli meg a kapcsolatokat. Én az életem nagy részében férjnél vagy kapcsolatban voltam, szeretek a párom mellett elaludni. Nem mondanám, hogy kapcsolatfüggő vagyok, de még az is lehet.
Az ember arra vágyik, hogy legyen egy társa, és úgy gondolom, hogy a kor előrehaladtával ez még inkább felerősödik. Mindenki szeretné úgy megélni az idősödés kihívásait, hogy van mellette valaki, aki támogatja. Persze sokan nagyon boldogan élik meg azt, hogy szinglik, és jól érzik így is magukat.
Koós Réka: „Ordít rólam, ha valamit nem örömmel csinálok”
A házasság, a papír szükséges a boldogsághoz? Hozzá tesz valamit?
Igen, ezen én is gondolkodtam egy darabig, azért is tartott sokáig, hogy eljutottunk az esküvőig. Már egy ideje el voltam jegyezve. A házasságnak szimbolikus jelentése van: letesszük a voksot a világ és a gyerekek előtt, hogy egy családdá válunk.
Szerinted irigyelnek, hogy neked sikerült?
Soha nem gondoltam, hogy ezért irigyelhetnek. Az ember csak kívülről látja mások életét, ami irigylésre méltónak tűnhet, de ez soha senkinek sem fenékig tejfel. Mindig vannak kihívások, mint nálunk a mozaikcsalád működtetése. Mások sikerét nem irigyelni kell, hanem inspirációként megélni.
Nincs ok arra, hogy ne tudjon az ember egy jó párkapcsolatot kialakítani, ha képes mélyen magába nézni és hajlandó a változásra. Nyilván kell hozzá szerencse is, de az ember cselekedetei és a hozzáállása is befolyásolja azt, hogy sikerül-e a kapcsolata, az élete. Nekem olyan anyám volt, aki nem volt hajlandó kompromisszumokra, és nem is volt képes tartós kapcsolatban maradni senkivel.
Tehát az is egy döntés, hogy mindent a saját akaratom szerint akarok csinálni, vagy képes vagyok a simulékony lenni, ha együtt szeretnél élni valakivel. Lehet állandóan a hibát keresi a másikban, vagy azt mondani, hogy hálás vagyok a jóért, ami meg nem tökéletes, azt megpróbáljuk elengedni.
Charlotte Clavier, az egykori R-GO gida őszinte vallomása: „Mindig is nagyon fontos volt, hogy magamnak teremtsem meg a dolgokat”
Nehéz rávenni a férfiakat, hogy nősüljenek ötven fölött?
Nálunk nem volt az, Zoltánnak a házasság nagyon fontos, ráadásul neki ez az első. Korábban nem volt nős, élettársi kapcsolatban élt. Én már kétszer voltam férjnél, nem ragaszkodtam egy újabb esküvőhöz. Amikor láttam, hogy a kapcsoltunk hivatalossá tétele sokat jelentene a számára, idővel nekem is azzá vált.
Általánosságban úgy látom, hogy igen nehéz ezt meglépni a férfiaknak: vannak már gyerekeik, mozaikcsaládot kell működtetni, az egzisztenciális és anyagi kérdések mindig előtérben vannak, és attól is függ a házasodási kedv, hogy milyen volt a válásuk. Sok olyan férfi van, aki egy hosszú kapcsolat után élvezi, hogy szingli és nagyokat csajozhat, de az is elmúlik egy idő után, és rájönnek arra, hogy fenntartani csajozást nagyon izgalmasnak tűnik mindaddig, amíg jó erőben vannak. Amikor viszont hazamennek rájönnek, hogy nincs kinek elpanaszkodni egy nehéz napot, vagy egy nehéz helyzetet, vagy éppen lebetegszenek, és szükség van valakire, aki segít.
A férfiak azért nősülnek idős korban, mert tudják, hogy idővel lerobbannak, és szükség lesz valakire, aki ápolja őket?
Azt látom, hogy van egy ilyen aspektusa is a nősülésnek, és azért is vállalnak be akár ötven-hatvan évesen egy kisgyereket, mert azt hiszik, hogy az őket megfiatalítja, de nyilván nem így van. Az éjjeli kelés egy babához inkább csak megöregít és kifáraszt, és rájönnek arra, hogy rohangálni hatvan évesen egy egyéves után nem a legjobb szórakozás.
Telegdy-Kapás Boglárka: „Mostanra eljutottam oda, hogy magamat helyezem előtérbe”
Nálunk szerencsére nem ez volt a férjem motivációja. Zoltán egy hihetetlenül jóindulatú, és nyilván racionális orvos, aki romantikus beállítottságú. Láttam már olyat, ahol az volt az esküvő elsődleges célja, hogy legyen valaki, aki gondoskodik a férfiről.
Nálatok ki adta fel az otthonát? Ki költözött a másikhoz?
Zoltán Miskolcon élt, onnan jött Budapestre. Eladtam a nagy házamat, ami három gyerekre volt kalibrálva és hatalmas kert, medence is tartozott hozzá. Komoly és fölösleges erőfeszítés lett volna fenntartani, már nem volt jó az energiája. Huszonhárom évet éltem ott a családommal, tele volt régi emlékekkel, így inkább egy új házba, egy kisebbe költöztünk. Már a férjem is részt vett a kiválasztásban, így ezt ő is az otthonának tudja tekinteni.
Volt egyszer egy társkereső irodád. Mik voltak a tapasztalataid?
Igen, volt egy befektetésem, egy online társkereső platform offline rendezvényekkel kombinálva. Hittem benne, hogy ez így működhet, de jött a Covid és nem sikerült. Az ismeretségi körömben azt látom, hogy kizárólag online felületeken ismerkedni nagyon kockázatos. Akik így ismerkednének rengeteg emberrel találkoznak, és sok köztük a szélhámos, pszichopata.
Kusovszky Bea festőművész: „Bármilyen apróság elindíthat bennem egy gondolatot az alkotáshoz”
Egyszerre több vasat kell tartani a tűzben, és a végén senki sem marad. Ez olyan, mint amikor ki vagy éhezve és bemész egy cukrászdába, megveszed a lúdlábtortát, meg a krémest meg még valamit, végül már összefolyik a szádba, és egyik sem ízlik igazán. Inkább egy emberre kell fókuszálni és megadni a lehetőségét, hogy az kiforrjon és megismerd.
Te sem ezt az utat választottad az ismerkedésre…
Nem használtam az oldalt, csak teszteltem, mivel hogy befektetés volt. Soha nem akartam az online közösségbe randizni, amiről a barátnőim megosztották a tapasztalataikat, és nem volt jó a véleményük. Talán a régi, hagyományos verziók működnek még, amelyek a régi kerítő asszonyok munkájához hasonlót csinálnak, ahol bemutatják egymásnak az embereket. Ahova tényleg házasságkötési szándékkal érkezik mindenki, és valami összeköti az embereket, például a tradíció vagy a családi elvárás, a vallás.
Szűk körű esküvőt tartottatok és nászútra nem valami flancos helyre mentetek, hanem Szicíliába…
Ez mind az értékrendünket képviseli. Amúgy spórolós típus vagyok, sok mindent értelmetlen pénzkidobásnak élek meg. Ez a gyereknevelésben is hasznos, megtanulják a pénzkeresés értékét, mennyit kell dolgozni azért, hogy egy drága étteremben ehessenek. Az esküvőmet sem nagy eseménynek terveztem, nem szeretem a giccses dolgokat.
Járó Zsuzsa: „Úgy élek, ahogy élni akartam”
Elmentünk az önkormányzatba, ahol tanúkkal negyedóra alatt hivatalosítottuk a házasságot, zene és egyéb extra kiegészítők nélkül. Utána otthon, a házunkban ünnepeltünk, amit egy dekoros csapat az alkalomhoz illően gyönyörűen feldíszített. Itt és így éreztem intimnek a ceremóniát, amelyen a szűk család és barátok vettek részt, úgy harmincan lehettünk. Az ügyfeleket is jobban szeretem áthívni kisebb vacsorára, mint beülni velük egy menő étterembe. Hiszek az üzleti élet személyességében is, úgy tud egy bizalmi kapcsolat kialakulni, ha valakit meginvitálsz az otthonodba.
A menyasszonyi ruhád is az egyszerű eleganciát tükrözte…
Két ruhával készültem, mert nem tudtam dönteni. Az egyik kicsit konzervatívabb volt, a másik nőiesebb. Az esküvői szalonokban egyszerűen nem találtam egyszerű vonalú ruhát, mindegyik gyöngyökkel és csipkével volt díszítve, végül online rendeltem, és rám igazították.
A nászút helyszínét ki választotta ki?
Zoltán intézte az egészet. Olaszország nekem mindig tökéletes célállomás bárhova is menjünk, a szicíliai Taorminában még nem voltam. Aktív nászutunk volt, kirándultunk és programokat szerveztünk, és edzettünk is a szállodában.
Szabó Zsófi őszinte vallomása: „Büszke vagyok arra a nőre, akit a tükörben látok”
Most egy online, női magazinnál dolgozol …
Mivel nagyon aktív vagyok a női közösségekben, és korábban írtam egy a könyvet az újrakezdésről, felkértek, hogy tartalmilag alakítsuk ki egy női magazint, a ragazze.hu-t, így ez a kreatív oldalam a kibontakozása lett. Mellette több dolgot csinálok, visszamentem nagyvállalati területre, egy nemzetközi cégnél dolgozom, ami felsővezetők fejlesztésével, értékelésével és fejvadászattal foglalkozik. Teljes az életem és boldog vagyok.
Ahol a szemüveg valóban a személyiség kiterjesztésévé válik - A Thinwood SzemüvegSzabóság története