Út a Barbie babáktól a kockaságig - Nők az IT világában
Nincs is jobb nap két új vendégszerkesztő bemutatkozására, mint ez a csodás, januári kedd – sziasztok! A lazábban vagy éppen maszívabban informatikai témájú cikkeket ezentúl ketten fogjuk írni: @Kittynoid (alias Kitty) és @Sylvietechstories (avagy Szilvi), két lánytestvér Budapestről.
Ezeket láttad már?
Rólunk sokkal többet egyelőre nem érdemes tudni, mint azt, hogy egészen tíz éves korunkig tök normálisak voltunk, aztán valahogy jött az informatika, és mindent vitt. Kitty – miután tizenévesen végigjárta a Coding Girls elnevezésű, lányoknak szervezett programozói képzést, és végleg beleszeretett az IT világába -, jelenleg mérnökinformatikusnak tanul és mellette egy multinacionális szoftvercég fejlesztője, Szilvi pedig informatikát tanult jogász, aki tizennégy éves kora óta programoz, és jelenleg az egyik legismertebb magyar-amerikai szoftver startup információbiztonsági szakértője, emellett pedig saját induló vállalkozásában végez fejlesztői és menedzseri feladatokat.
Kitty esetében a tanulás, a munka és a privát szféra, Szilvi életében pedig a napi nyolcórás feladatkör, a magánélet és a startup indításával kapcsolatos teendők összehangolása adja a legnagyobb kihívást.
Habár nem könnyű ennyi mindent egyszerre vinni, mégis boldog és kiegyensúlyozott életet élünk, és informatikai munkakör mellett is igyekszünk kimaxolni a női oldalunkat. Ez persze szintén időt emészt fel, de megéri. Nem rossz, amikor rácsodálkoznak arra, hogy a programozáshoz nők is érthetnek. És ha már rengeteg teendő és különféle elvárás összehangolásánál tartunk, érdekes kérdés, hogy közületek például ki hogyan szervezi a tennivalóit, hogy ne változzon megoldatlan feladatok kaotikus dzsungelévé az élete.
Az mi tippünk erre az "1-3-5 szabály" és a Pomodoro-technika használata. Minden egyes nap kitűzünk magunk elé 1 nagy, 3 közepes és 5 apróbb feladatot, az időnket pedig 25 perces egységekre és 5-30 perces szünetekre osztjuk (kivéve a mindennapi edzést, mert az minimum 45 perc – mozogjatok ti is, az fontos!). Legfeljebb a fenti kilenc elemből állhat egy nap a teendők listája, és a szüneteket a huszonöt perces munkafázisok leteltekor érdemes mindig megtartani, mert ez az a maximum tempó, amivel még hatékony maradsz, viszont nem hajszolod magadat túl.
Mindannyian ismerjük ugyanis a halogatás csapdáját, és persze azt az elementáris erejű pánikot, ami akkor lesz úrrá rajtunk, ha valamit a határidőhöz közeli, utolsó pillanatra hagyunk, és megdöbbenünk, mennyivel több energiát és időt igénylő problémába futottunk, mint amekkorára számítottunk.Sokszor tehát nem is gondolunk bele, mennyire nehéz megbecsülni egy-egy feladat vagy projekt időkeretét, nehézségi fokát. A becslés kulcskérdés. Informatikai projektek és munkák kapcsán pedig különösen.
Minden esetben fontos – vagy inkább mondjuk azt, hogy a siker szempontjából kritikus – a reális időigény és nehézség becslése, tehát az, hogy magunkkal (és a csapatunkkal) szemben valós és teljesíthető elvárásokat támasszunk. A kihívás-sikerélmény egyensúly a stabil fejlődés elengedhetetlen komponense. Ha csak a kihívást hajszolod, túl hamar el fog fogyni a lendületed, nem fogod elérni a kitűzött célt. Ha csak a sikerélményre gyúrsz, nem fogod eléggé próbálgatni a határaidat, mert a legtöbb instant sikerélményt a rutinszerű feladatok abszolválása jelenti.
Mikor válunk rohanó felnőttekké, akiknek nincs ideje magukra?
Mikor válunk rohanó felnőttekké, akiknek nincs ideje magukra?
A megoldás tehát a fenti két faktor egyensúlyának megőrzésében rejlik, ami – félrértés ne essék – egyáltalán nem könnyű feladat. Lényegében ezt tanuljuk egész életünkben, mindannyian. A lényeg, hogy lehetőleg ne égjetek ki, haladjatok inkább megfontolt lépésekkel, és mindig tervezzetek előre! Hajrá!
Ha nagyobb dózisban is érdekelnek a mindennapjaink, tartsatok velünk Instán is, a #glamourtech hashtag használatával.
