A HPV rövid időn belül rákot is okozhat - de hogyan lehet megelőzni?
Becslések szerint a HPV-vírussal a nők közel 70%-a találkozik élete során, sokan nem is tudják, hogy fertőzöttek voltak, és szerencsés esetben semmilyen komoly következménnyel nem kell számolniuk. A HPV néhány fajtája azonban - akár rövid időn belül is - rákot okozhat. A megelőzés lehetőségeiről, a megfelelő nőgyógyászati vizsgálat menetéről és az otthoni tesztelés létjogosultságáról is beszélgettünk dr. Demeter Attila szülész-nőgyógyász, klinikai onkológussal, a Szent Imre kórház főorvosával.
Ezeket láttad már?
A humán papillomavírusnak többszáz válfaja van, melyek többnyire ártalmatlan megbetegedések, jóindulatú daganatok, szemölcsök kialakulásáért felelősek, vannak azonban olyan típusai, amelyek, amennyiben a vírus tartósan jelen van a szervezetben, rosszindulatú elváltozásokat is okozhatnak. A vírus egyes, fokozottan rákkeltő típusai ellen már van védőoltás, amelynek beadatását dr. Demeter Attila minden életkorban javasolja, amennyiben valakinek jelenleg nem mutatható ki a szervezetében súlyos HPV-fertőzés és súlyos méhnyakrák-megelőző állapot vagy invazív rák.
Megelőzhető?
A vírus és annak súlyos következményei ellen a leghatékonyabb védekezés tehát a védőoltás és a rendszeres szűrővizsgálat. Mivel egyetlen oltás sem nyújt 100%-os védelmet, szűrésre akkor is el kell járni, ha valaki megkapta a HPV elleni vakcinát. A szűrés nemcsak a gondosan levett kenetet és a kolposzkópiás vizsgálatot jelenti, hanem az időről-időre történő HPV-szűrést is. Az orvos szerint a tudomány jelenlegi álláspontja szerint a súlyos fertőzés citológiai eltérés nélkül hat-nyolc év alatt okoz csak invazív méhnyakrákot, a rendszeres szűréssel tehát időben elcsíphető a betegség, akárcsak a méhnyak kezdeti kóros elváltozásai. Nagyon fontos, hogy ezeket a vizsgálatokat szakszerűen végezzék el, hiszen legrosszabb esetben az életünk múlhat rajta. „Az álnegatív kenetek leggyakoribb oka, hogy nem tárják fel rendesen a hüvelyt, nem látják a méhszájat, vakon veszik le a kenetet, nem mennek be a nyakcsatornába elég mélyre (a méhnyakrákok 10-15%-a úgynevezett kulisszarák, amelyet nem lehet feltárással sem látni, mert mélyen bent van a nyakcsatornában).” - vázolja fel a hibalehetőségeket Dr. Demeter.
Az orvos szerint a hagyományos tárgylemezes citológiai vizsgálatnál sokkal pontosabb folyadékalapú, LBC vizsgálat szélesebb körű elterjedése is hozzájárulna ahhoz, hogy kevesebb álnegatív lelettel találkozzunk. Ma már otthon elvégezhető HPV-teszthez is hozzájuthatunk, amely - ha pontosan betartjuk a használati utasítást - megbízhatóan mutatja ki a fertőzést, azonban pozitív lelet esetében mindenképpen haladéktalanul föl kell keresni egy nőgyógyászt, a teszt ára pedig nem feltétlenül olcsóbb, mint egy szakorvosnál elvégzett HPV-szűrés, így inkább olyan helyzetekben van jelentősége, amikor megnehezített az orvoshoz jutás.
Mit tegyünk, ha már kialakult?
Az orvos szerint magas rizikójú HPV-fertőzés esetén sok tényezőtől függ, hogy mi a teendő. A vírusfertőzésnek ugyanis tartós és átmeneti formája is van. Utóbbi azt jelenti, hogy még egy súlyos, potenciálisan rákot okozó vírust is le tud győzni az immunrendszer, azaz eltűnik a szervezetből anélkül, hogy rákos megbetegedést okozott volna. Tartós formáról akkor beszélhetünk, ha a fertőzés már legalább hat hónapja fennáll. A teendőket ilyenkor az életkor és a cytologiai lelet, illetve az alapos kolposzkópos vizsgálat határozza meg. Harminc év alatti páciens esetében a magas rizikójú-HPV kimutatása esetén sem szabad rögtön conisatiót (a méhszáj külső HPV-vel fertőzött területének kúp alakú kimetszése) végezni, mert ilyen műtétnél a méhszáj egy része eltávolításra kerül, és nő a későbbi terhességben a koraszülés kockázata. Ha már szült a páciens, és súlyos cytológiai vagy kolposzkópos eltérés is kimutatható. akkor kell szövettan is, ami általában a conisatiót jelenti. Fontos tudni, hogy a vírus egyes fajtái nemcsak méhnyakrákot, de hüvely-, szeméremtest- és végbélrákot is okozhatnak, férfiaknál pedig hímvesszőrákot, de egyes fej-nyaki daganatok kialakulásáért - mint például a gégerák - is felelős. Sajnos ez utóbbiak szűrésére már nem állnak rendelkezésre olyan jól kidolgozott módszerek, ám azt is tudni kell, hogy lényegesen ritkábban fordulnak elő, mint a méhnyakrák. Ugyanakkor ennek a tudásnak a birtokában is érdemes elgondolkodni az oltáson.
