Absztrakt festmények, design kollaborációk és gyerekkönyvek – less be Barabás Zsófi világába
Barabás Zsófi elsősorban festőként tevékenykedik, geometrikus és organikus absztrakt képeivel a hazai művészeti szcéna kiemelkedő alakja. Emellett a design más területein is kipróbálta már magát együttműködések keretében és egy gyerekkönyv sorozat társalkotójaként. A művésszel nemrég bemutatott, A felhők súlya című kiállítása kapcsán beszélgettünk karrierje születéséről, mindennapjairól és inspirációjáról.
Ezeket láttad már?
Művész családba születtél, ha jól tudom. Milyenek voltak az első szárnypróbálgatásaid? Hogyan indultál el te is kreatív pályán?
A mi családunkban többen tanultak, játszottak hangszeren, ezen kívül több festőművész és építész is van, volt a szűk környezetemben. Úgy nőtünk fel a testvéreimmel, hogy édesapánk műterme a lakás része volt. Mikor megérkeztünk az iskolából mindig beköszöntünk neki, volt, hogy ott is maradtunk. Senki nem erőltette, hogy művészi pályát válaszunk, ugyanakkor nem is ellenezték. Én rajzolni, majd festeni kezdtem, Lőrinc öcsém trombitálni, Benedek meg szobrászattal kezdett foglalkozni. Aztán mind a választott irányt folytattuk.
A Képzőművészeti Egyetemen először tervezőgrafikusnak kezdtél tanulni. Mi vezetett végül a festészethez?
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában is grafika szakra mentem, majd ezt akartam folytatni az egyetemen is. Másodév végén viszont elkészítettem az első olaj, vászon képemet és éreztem, hogy ez az a módja az önkifejezésnek, ami nekem leginkább tetszik. Mindig is érdekelt a festészet, de a szobrászat és az építészet is. Aztán van, hogy választani kell, merre megyünk tovább. Én a festő szakon éreztem úgy, hogy jó helyen vagyok.
Mi inspirál?
Inspirálnak az utazások, a zene, koncertek, és az emberek körülöttem. De van, hogy az utcán látok egy furcsa részletet, egy érdekes színkombinációt. Lefotózom, elraktározom, lehet, hogy átlényegül majd az elcsípett látvány festménnyé egyszer.
Hogy telik egy átlagos napod?
Szinte minden nap bejövök a műterembe. Rajzolok, vásznat feszítek, tervezek. Aztán jön a festés. Változó, de általában 7-8 órát dolgozom egy nap. Járok úszni, jógázni, esténként pedig lehetőség szerint koncertre, színházba, moziba, kiállításmegnyitókra megyek.
A Deák Erika Galériában nemrég nyílt A felhők súlya című kiállításod. Mesélnél a kiállított munkáidról?
A felhők súlya című tárlaton a nagy méretű vászon képek mellett 10 síkplasztikát is kiállítottam. Ezek az organikus formák - A felhők - olyanok, mintha a képeim egy-egy részlete lenne kiemelve és tovább festve. Mindig érdekelt a térbeliség kérdése, akár a sík vásznon, akár kilépve a három dimenzióba. A most bemutatott anyagban dominálnak a kékek, ugyanakkor az erős színkontrasztokkal bemutatott organikus és geometrikus elemek hol mozgalmas, hol nyugodt hangulatot jelenítenek meg.
Mindenki tud rajzolni címmel Moizer Zsuzsával készítesz könyveket gyerekeknek. Bemutatnád ezt a projektet?
2012-ben jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában az első Mindenki tud rajzolni kötet. Ez egy gyerekeknek készült rajzolós foglalkoztató könyv, ami a gyerekek kreativitását helyezi a középpontba. A lapokon felvetések, elkezdett rajzok vannak, amiket minden gyerek a maga rajzi tudása, szintje szerint tud folytatni. Nincs olyan, hogy rossz megoldás. 2013-ban megjelent a folytatás, a Mindenki másmilyen és a Mi hiányzik? címmel. Ezek Cicu, a fekete macska és Buborék, a labirintusszörny kalandjairól szólnak. Az első kötet kiadásának tavaly volt a jubileuma és az elmúlt 10 évben megjelent Franciaországban, Görögországban, Oroszországban és Kínában is.
Mi motivál arra, hogy a festés mellett más kreatív projekteken is dolgozz? Melyek voltak a kedvenceid?
Egy alkalommal Tomcsányi Dórival terveztünk közös kollekciót, ahol a ruhákon az én rajzaim jelentek meg. Érdekes más műfajokkal is foglalkozni, más típusú kihívás. Mikor festek egyedül dolgozom, ezért izgalmasak azok a lehetőségek, ahol egy csapat része lehetek.
Mi az, amit mindenképp meg szeretnél valósítani idén? Mik a terveid az év második felére?
Nemrég védtem meg a doktori disszertációmat a Pécsi Tudományegyetemen, amit pont a Mindenki tud rajzolni könyveinkről írtam. Most, hogy ez megvan és vége a kiállításnak is, pihenés jön. Utána folytatom a festést és szobrok készítésén is dolgozom. Januárban szerepelek majd egy csoportos kiállításon Párizsban, ami arra a kiállításra megy, most készül majd el.
Dózsa Kamilla
