Krokodilok között, hóban-fagyban is helytállt!
Ezeket láttad már?
Hiába Mihalik Enikő elképesztő karrierje, Srej Zsófi villámgyors emelkedése divatvilágban, ha a magyar topmodellekről van szó, a legtöbb embernek ma is Ebergényi Réka neve ugrik be először és ez nem véletlen!
Réka a klasszikus nőideál megtestesítője, nem véletlenül dolgozott már annyi fontos és híres céggel, fotóssal, divattervezővel eseménydús karrierje során. Hogy miként látja pályafutását és milyen tervei vannak a jövőre nézve, megtudhatod interjúnkból!
- Köszönöm ezt a megtiszteltetést! Azt hiszem, ezzel a jelzővel nem sok nőnek lenne problémája. A munkáimra való felkérések nagy részében valóban valami ilyesmi lehet a megbízók célja. Ezen kívül egy ilyen adottság, úgy gondolom, ad az embernek egy jó nagy adag magabiztosságot, amivel könnyebb érvényesülni ebben a szakmában. Azt azért hozzátenném, hogy bár én nem sanyargatom magam éhezéssel és egyebekkel, de keményen meg kell dolgozom az alakomért. A gyerekkori karcsúságom ma már a múlté, így csak aktív és tudatos életformával, sok tornával és egy kis kick-boxszal tudok formában maradni.
- Említhetném a Lou kampányát, amely 2008-ban és 2009-ben is velem készült, Greg Kadel volt a fotós, ő elég híres a szakmában. Ez előtt Párizsban a Princess Tam Tamnak is csináltam kampányt (tudom, elég viccesen hangzik a neve, de Franciaországban nagyon felkapott fehérneműmárka). Csináltam Erest is, meg persze említhetem a Victoria Secret show-t 2004-ből, akkor a katalógust is csináltam velük. Ugyanebben az évben fotóztam a Sport Illustrated nevű magazinban egy bikinis anyagot (ez nem nagy kunszt, ebben az újságban csak az van) Kenyában - ebből eléggé nagy felhajtást csináltak akkor... Az elmúlt évek alatt sok olyan munkám volt, amire büszke vagyok, nem csak azért, mert a szakmabeliek közül igen híres és elismert személyiségekkel dolgozhattam együtt, de sok esetben azért is, mert túléltem egy-egy munkát. Néha hihetetlenül szélsőséges vagy szokatlan körülmények között kellett dolgoznom. Hol a fagyos Normandiában, gyakorlatilag kint, a hóban fotóztam fehérneműt, hol pedig egy floridai mocsárban, aligátorokkal teli, térdig érő vízben. A biztonsági intézkedések dacára néha veszélyes is volt. Nem baj, mert én élvezem ezt is, csakúgy, mint amikor Caracasban golyóálló dzsippel robogtunk az utcákon, helyszínről helyszínre, hiszen ez az egész egy nagy kaland. Ugyanakkor persze büszke vagyok az átlagos munkáimra is, amiket kényelmes stúdióban készítettünk. Három évig álltam szerződésben az egyik legnagyobb kozmetikai céggel, a Lancome-mal. Azt tudni kell, hogy egy kozmetikai szerződés minden modell álma, én a szerencsések köze tartoztam.
- Sok fotóst kedvelek, többek között olyanokat is, akik talán nem annyira ismertek, de szeretek velük dolgozni, mert már többször sikerült, vagy mert jó barátaim. Ez elég gyakori, hiszen kint a barátaim nagy része szakmabeli, divattervezők, modellek, fotósok... Éppenséggel együtt lakom egy fotóssal New Yorkban már hét éve, akinek sajátságos technikája és látásmódja van, nagyon szeretem a képeit. Elég jó barátságban vagyok Craig McDeannel, sokszor dolgoztunk együtt és szerintem gyönyörűen tud világítani. Ben Watts is jó, az ő kontrasztos és színes életképei, ha épp nem én vagyok a modell, mindig olyan érzést keltenek bennem, hogy én is szeretnék a képen lenni. Vagy ott van Peter Beard, aki először és a legjobban tudta fotózni Afrikát és a nőt Afrikában (ő is jó barát). S persze ott vannak a nagy kedvencek, akikkel ugyan nem dolgoztam és sokukkal sajnos már nem is fogok, de ők azok, akik felfedező-ősöknek és igazi példaképeknek számítanak a divatvilágban, mint Richard Avedon, Helmut Newton, vagy Irving Penn (ő készített egy képet rólam az amerikai Vogue-ba, tavaly halt meg 92 évesen).
- Ha lennének általános értelemben vett példaképeim, azok tudósok, művészek vagy zenészek lennének, nem pedig a divatvilágba betörő, hirtelen ismertté vált személyiségek. Persze ezzel sincs baj, hiszen én is átéltem azt a korszakot, amikor olyan megjelenést szerettem volna, mint Gisele Bündchen, vagy olyan rátermett akartam lenni, mint ahogyan a médiából ismert információk alapján elképzeltem néhány modellt. Bár én mégis azt gondolom, hogy igazi példakép csak olyasvalaki lehet, akit jól ismerünk, vagy legalább a munkásságát követjük, tehát akire felnézünk. Nekem ilyen példakép az édesapám.
- Hatalmas élmény volt találkozni Giselle-lel és az összes topmodellel munkákon, vagy valamilyen eseményen. New York egyébként ilyen város, meg lehet szokni, hogy nap mint nap amerikai filmekből, műsorokból jól ismert hírességekbe botlunk. Az edzőteremben, a boltban, a galérianyitó partikon, éttermekben. Megszokod, és már fel sem tűnik. Egy barátomon keresztül ismertem meg Val Kilmert még Los Angelesben, Neve Campbellel egy szilveszteri partin találkoztam. Jeff Goldblumot tavaly ismertem meg. Egy játékfilmet forgatott New Yorkban, így oda költözött hat hónapra. Vele nagy élmény volt megismerkedni, és ma is tartjuk a kapcsolatot. Hogy visszatérjek a divatvilágra: dolgoztam együtt olyan topmodellekkel, mint Heidi Klum, akivel a Karib-szigeteken fotóztunk egy naptárt, Naomi Campbell-lel pedig, azon felül, hogy sok szórakozóhelyen összefutottunk már, fotóztunk egy anyagot egy New York-i stúdióban. Ott vannak még azok a fotósok, akikkel hatalmas megtiszteltetés volt együtt dolgozni és megismerni őket. Michael Thompson, Steven Kline, Giles Bensimon , Albert Watson és még sokan mások.
- Nagyon várom a Rolex legújabb kampányának megjelenését, amit nemrég készítettünk Patrick Demarchelier-vel. Tavaszra tervezik a Lancaster kozmetikumnak (ennek a kampányfotóit Camilla Ankras készített rólam) és a Cadellie krém kampányfotójának a megjelenését. Szerencsére mindig van valami izgalmas, amire lehet várni.
- Ez a kérdés engem is nagyon sokat foglalkoztat, mint, gondolom, mindenki mást is. A modellek esetében ez egy kicsit aggasztóbb, mivel ez a szakma nem hobbi, hanem kemény munkával jár, és 100%-os energiát és összpontosítást igényel, így nincs mindig alkalom arra, hogy a fiatalkorban utazással és szerencsés esetben folyamatos munkákkal megterhelt modellek tanuljanak is. Persze van kivétel, ez intenzitástól függ, attól, hogy ki mennyire pörög, mennyire kell ugrásra készen állnia. Én például nem végeztem el a főiskolát, bár a tervezés nagyon közel állt hozzám, és ez érdekelt volna, de azért nem adom fel! Terveim szerint idén dobom piacra az első fehérnemű-kollekciómat, New Yorkban. Nagyon bízom benne! Majd meglátjuk, mi lesz belőle, addig is mennek a munkák, nincs megállás, utazom fel-alá és addig taposok ezen az ösvényen, amíg csak lehet!
