2014. augusztus 7.
Később egy-egy órára már kísérettel ugyan, de kimehettem. Rájöttem az egyetlen út keresztül menni mindenen, és feledni. Feledni azt, amit tettem, amiért idáig eljutottam. A testem teljesen átalakult, nem is ismertem magamra, de mindvégig reméltem, feljutok újra oda, ahol voltam. Mindaz, ami eddig fent tartott, az az erő nem veszhet el csak úgy, az bennem van.
Ezeket láttad már?
Ez után kutattam...és kutatok a mai napig. Bár már látom a fényt.
Hatalmas szerencsémre a szerelem épp ekkor, a betegségem kellős közepén talált rám. Még nem hivatalosan, de néhány hónapon belül házasságot is kötünk, hisz a család mellett ő volt az, aki akkor is mellettem állt, amikor már mindenki ellenem fordult.. Hitt bennem, szeretni tudott mikor én képtelen voltam szeretni önmagam. Ez hihetetlen érzés. Amikor az ember elveszti az önmagába vetett hitet, és egy másik személy újra feléleszti, az feledhetetlen.
Egyet tanácsolok, soha ne essetek az én hibámba, önmagunk szeretete a legfontosabb. Ha nem hisztek magatokban, nehéz találni valakit, aki igenis felráz ebből az állapotból.
