Oláh Ibolya Magyarország című dala kultikus, de a május 9-ei rendszerváltó népünnepély alkalmával olyan plusz réteg került erre az alapból komplex alkotásra, amit jó ideig nem felejtünk el. Az énekesnő megjelenése mögött álló Kiss Márk stylist, tervező azt is elárulta, miért volt olyan különleges az Ibolya által viselt ruha.
Ezeket láttad már?
Valószínűleg még sokáig emlékezni fogunk arra a pillanatra, amikor május 9-én felcsendült a Magyarország című dal, az emberek pedig, miután leengedték a kordonokat, beözönlöttek a Kossuth Lajos térre, közvetlenül a Parlament elé. Az ismerős dallamot ismerős hang követte: Oláh Ibolya énekesnőé volt az, akinek a jelenléte (roma származású és leszbikus) az egyik legegyértelműbb állítás is volt a rendszerváltó népünnepélyen: megosztottság helyett elfogadás és valódi közösségek építése legyen az új rendezőelv a társadalmunkban.
Érdemes azonban mélyebben elmerülni a ruha által hordozott jelentésben is, ami mögött a tehetséges, érzékenységéről és a tervezésen keresztüli történetmesélési bravúrjairól híres Kiss Márk áll — őt kérdeztük az összeállítás történetéről és a nem is olyan rejtett szimbólumairól.
„Ibolya megjelenésének inspirációját teljes mértékben az ő karaktere és személyes ereje adta. Egy klasszikus zakó-nadrág-fehér ing összeállításban gondolkodtam, ami elegáns, időtálló és az alkalomhoz is méltó, illetve Ibi stílusához is közel áll. Ugyanakkor szerettem volna egy tradicionálisabb, személyesebb, művészibb irányba elvinni a megjelenést.” — magyarázza Kiss Márk, majd hozzáteszi, hogy az ing meghatározó eleme annak a szabadon formálható, megköthető gallérja volt. Ez a kissé túlzó részlet egyszerre adott neki teátrális jelleget, és hordozott egyfajta személyes gesztust.
Bizonyára észrevetted Oláh Ibolya ruháján a tükör alakú brosst, ami szintén nem véletlen, hanem az összeállítás egyik legerősebb referenciája. „Egy metaforikus tükörként reflektál a társadalomra, az önazonosságra és arra a kollektív érzelmi lenyomatra, amelyet a Magyarország című dal évtizedek óta hordoz magában, s az ennyi év után újra megszólalhatott Ibolya hangján.” — hangzik el a beszédes kiegészítő megfejtése Márktól.
Részletek, melyek évtizedekig vártak a megfelelő időre
De a tervező személyes története is felbukkan az Ibolya által viselt ruhán. „A megjelenés egyik legszemélyesebb részlete az erdélyi makramé csipkék használata volt, amelyek eredetileg tradicionális terítőként funkcionáltak. A ruhára applikált vintage darabokat tervezőként saját családi örökségemből emeltem be. Ezeket a csipkéket a nagymamám készítette sok évvel ezelőtt, vannak köztük 40–50 éves darabok is.
Gyerekkoromban gyakran láttam, ahogyan készülnek ezek a darabok, majd a lakás különböző pontjaira kerülnek, szépítve az enteriőrt. Gyakran játszottam is velük, figyeltem a mintákat, elemezgettem, hogyan kapcsolódnak össze a részletek, vagy milyen virágot, levelet formálnak. Rengeteg idő és munka egy egy ilyen darab elkészítése.
Fontos volt számomra, hogy ezek az emlékek ne egy dobozban éljenek tovább, hanem egy kortárs megjelenés részeként kapjanak új életet, amihez most érkezett el a tökéletes alkalom.
— meséli Márk, hogyan válik szerves és kreatív egésszé a múlt és a jövő ebben különleges alkotásban.
„Ezek a csipkék a kollekcióban egyszerre jelentek meg emlékként, kulturális lenyomatként és generációkon átívelő női történetekként. A tradicionális kézimunka és a modern, szabásvonalak találkozása egyfajta különleges feszültséget hozott létre a megjelenésben, mintha múlt és jelen ugyanazon a felületen létezne. Ettől az egész megjelenés egyszerre lett tradicionális, személyes, érzékeny de erős, pont olyan, mint maga Ibolya jelenléte a színpadon.”
