Sanghaj, 2012. október 20.
Ezeket láttad már?
Fura érzéssel ébredtem reggel. Boldog voltam, de tudtam, hogy valami lezárult az életemben, ami hiányozni fog.
Tegnap rendezték meg Sanghajban a Triumph Inspiration Award 2012. évi világdöntőjét. Fontos nap volt ez nekem is, hiszen azért érkeztem ide , mert a show keretein belül bemutatásra került a Romlás Virágai kollekció is. Ez az esemény egyben a Triumph-fal való együttműködésem végét is jelenti, hiszen tegnap új győztest ünnepeltünk. A brit versenyző nyerte meg idén a versenyt, de nagy örömmel tudatom, hogy Magyarország képviseletében Beke Luca harmadik helyezést ért el.
A tegnapi este fantasztikus volt. A versenyt a város egyik művészeti negyedének világhírű múzeumában rendezték, több mint 500 meghívott előtt. Idén a tavalyihoz hasonlóan 31 ország több mint 2000 pályázójával mérték össze tudásukat a versenyzők. A backstage-ben ugyanaz az izgalommal átitatott hangulat uralkodott, mint egy éve Berlinben. Ugyanazokkal az érzésekkel álltam ott én is, bár tudtam, nekem most sokkal könnyebb, mint nekik. Én "csak" azért izgultam, hogy a Les Fleurs du Mal kollekciót szeresse a közönség, illetve hogy ne remegjen meg a hangom a beszédem alatt, amit a kifutón kellett elmondanom, bemutatva a kollekciót és az elmúlt egy év tapasztalatait. Még sosem beszéltem ennyi ember előtt.
A verseny igazán izgalmas volt, a versenyzők nagyon szép pályamunkákat készítettek és érdekes volt megfigyelni, milyen sokféle módon értelmezték az idei témát, mely a "sárkányok és pillangók" volt.
A zsűri nagyon rangos személyiségekből állt, elnöke a Vogue Italia főszerkesztője, Franca Sozzani volt, akit élő "divatbibliaként" emlegetnek, hiszen1988 óta vezeti a neves magazin. Ott volt velünk Uma Wang kínai divattervező, és Matthew Williamson brit tervező is.
Nem tudom leírni, milyen érzés volt kezet fogni Franca Sozzanival és mesélni neki a terveimről, a márkáról, amit nemrég alapítottunk tervezőtársammal, Gajer Emesével. Franca látni szeretné az Elysian kollekciót, ami a legjobb hír számomra,ami csak érhetett ott tegnap.
Most itt ülök a sanghaji szálloda halljában, írom a blogot és azon gondolkodom, milyen szép is volt ez az év. Csodás ajándék nekem, hogy itt zárul le életemnek ez a fejezete. Sanghaj fantasztikus hely. Izgalmas, vibráló metropolisz, felhőkarcolókkal, tízsávos utakkal, melyek három-négy szinten keresztezik egymást, egymást érő bevásárló komplexumokkal, nyüzsgő éttermekkel és bárokkal, építészeti csodákkal, ugyanakkor itt vannak még mindenhol a múlt emlékei is. Egy-egy gyönyörű kert, buddhista templom, régi házak, szűk utcácskák apró üzletekkel.
Köszönöm ezt az évet! Most valami lezárul, hogy helyet adhasson valami újnak, az Elysiannak!
