Hogyan lehet még fenntarthatóbb a gardróbod? - ismerd meg a körkörös gazdaság fogalmát

A körkörösség önmagában nem új jelenség, maga a bolygónk is ez alapján működik: a természetben minden valamivé alakul, valahogy hasznosításra kerül, ha elpusztul és nem keletkezik hulladék. Emellett még ma is léteznek olyan kultúrák, közösségek, amiknek az életmódja a körkörösség elve szerint folyik.

De mi is ez a körkörösség?

Az Ellen MacArthur Foundation (körkörös gazdaságot elősegítő brit szervezet) meghatározása szerint az „elvétel – elkészítés - kidobás” lineáris modelljével ellentétben a körkörös gazdaság megújító működésű és arra törekszik, hogy kis lépésekkel elválassza a növekedést a véges erőforrások fogyasztásától.

A gyakorlatban az alapítvány szerint ez 3 alapelv mentén történik:

1. Hulladék és szennyezés nélküli design
2. A termékek és anyagok használata (eldobás helyett)
3. Természeti rendszerek megújítása

A hulladék és szennyezés nélküli előállítás lényege, hogy gondoskodnak arról, hogy ne kerüljenek káros anyagok a levegőbe, a vízbe vagy a talajba és semmilyen melléktermék se keletkezzen. A divatra gondolva ez megvalósulhat például már létező anyagokból varrással vagy az anyaghulladék felhasználásával. Másik út, ha a gyártás során olyan eljárásokat, anyagokat alkalmaznak, amik nem szennyezik a környezetet és, ha megújuló energiaforrásokat használnak nem megújulók helyett.

A 2. alapelv a már meglévő dolgok minél hosszabbtávú használatára helyezi a hangsúlyt, a javítás, a tisztítással történő felfrissítés fontosságára hívja fel a figyelmet. Végül pedig az újrahasznosításra buzdít, ha a tárgy már teljesen menthetetlen. Ez azonban többnyire csak akkor lehetséges, ha már az adott dolog tervezésekor a tartósságra, a javíthatóságra, az újrahasznosíthatóságra, a komposztálhatóságra törekedtek a tervezők. A divat világában erre a legkézenfekvőbb példa a secondhand: turizás, a vintage cuccok vásárlása, a ruhacserék és hasonló gesztusok. Emellett a márkák is tehetnek az alapelv megvalósulásáért tartósabb, időtállóbb darabok készítésével vagy javítószolgáltatás hirdetésével.

A 3. alapelv gyakran háttérbe szorul a másik kettő mellett, sokkal nehezebb az elérése. A körkörösséghez eszerint az is hozzá tartozik, hogy nem használunk nemmegújuló energiaforrásokat és nem veszünk el többet a bolygónktól, mint amennyit visszaadni tudunk. Ennek megvalósításához fel kellene hagyni a nemmegújuló erőforrások kitermelésével és át kellene állni a megújuló energiaforrások használatára, valamint helyre kellene állítani a károkat, amit a tevékenységünk okozott a Földnek. A divatra lefordítva ez a szintetikus anyagok használatának befejezését, kizárólag megújuló erőforrások alkalmazását jelentené a gyártás és szállítás során. Mondanunk sem kell, hogy ettől ma minden márka nagyon messze áll.

Lépések a körkörös divat megvalósításához

Az alapelveket figyelembe véve az alábbi törekvések követésével érhetnénk ezt el:

1. Kevesebb termelés és vásárlás
2. Hibás darabok gyártásának elkerülése és a termék élettartamának végének észben tartása tervezésnél
3. Minél tovább használni egy terméket
4. Megoldást találni arra, hogy mi legyen a termékkel, ami már nem kell senkinek

A kevesebb gyártás és a vásárlók kevesebb fogyasztásra ösztönzése az, amit a márkák a leginkább elkerülni igyekszenek, azonban ezek nélkülözhetetlenek, ha csakugyan körkörösségre törekszenek. Köztudott a divatipar túltermelése, egyszerűen túl sok ruha, cipő és más kiegészítő készül. Az Ellen MacArthur Foundation szerint például évente 100 milliárd ruhadarabot gyártanak. A leggyakoribb becslések szerint 2000 és 2014 között megduplázódott a ruhagyártás, ezzel párhuzamosan pedig körülbelül fele annyi ideig tartunk meg egy-egy darabot, mint korábban. Onnan pedig, hogy a brandek évi pár kollekciót dobnak piacra eljutottunk az ultra-fast fashion cégek megjelenéséig – mint amilyen a Shein például –, amik naponta több ezer új modellt kínálnak.

Természetesen lehetetlen, hogy ez az óriási túltermelés és a javak túlhasználása valaha is beleilljen a cirkuláris működésbe. Még ha újrahasznosított anyagokra is vált ez az ütemű termelés, környezettudatos festékeket használnak, satöbbi, akkor is gyorsabb lesz ez a rendszer, mint ahogy az erőforrások megújulnak. Emellett pedig a jelenlegi technológia nem is teszi lehetővé ennyi ruha újrahasznosítását. Tehát egyértelmű, hogy a körkörösség csak kevesebb termeléssel és vásárlással érhető el. Ha egy brand tartósabb darabokat kínál a 2. alapevet figyelembe véve, akkor adottabbak a lehetőségek arra, hogy a fogyasztó sokáig megtartson valamit ahelyett, hogy újat venne.

Az erre való törekvés mellett az is fontos, hogy a márkák jól szabott darabokat készítsenek. Ki válna meg szívesen valamitől, amit szinte ráöntöttek? Egyes statisztikák szerint a fogyasztók 80 százaléka érzi úgy, hogy nehéz olyan ruhadarabokat találnia, amik mindenhol passzolnak rá, se nem túl szűkek, se nem túl bők. Ez persze nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a márkák hetente több ezer új darabot dobnak piacra. Ilyen tempójú tervezés, gyártás mellett képtelenség minden ruhát próbálni, javítani, ha szükséges. Így a félresikerült szériák biztosan a szemétben végzik.

A tartósság, jól használhatóság mellett a tervezőknek észben kellene tartania azt is, amikor egy ruhadarab már nem kell senkinek. A 100 százalékban egyféle alapanyagból készült termékek például sokkal könnyebben újrahasznosíthatók, mint a kevertszálasok. Azok a dolgok pedig, amik teljesen természetes alapanyagból készültek komposztálhatók. Szintén hozzájárulhat a körkörösség eléréséhez, ha egy cipőt vagy táskát úgy terveznek meg, hogy majd könnyen javítható legyen.

A ruháinkat pedig akár mi magunk is megvarrhatjuk, ha elszakadnak, hogy tovább viselhessük őket. Ha elakadunk, akkor már rengeteg Youtube videóhoz fordulhatunk tanácsért, végső esetben pedig szakembertől is kérhetünk segítséget. A lényeg annak a megszokásnak a feloldása, hogy a fast fashion darabokat sokan szinte egyszerhasználatosnak, eldobhatónak tekintik.

Az elromlott dolgaink megjavítása, a szakadtak megvarrása mellett fontos lépés, amit fogyasztóként tehetünk, hogy minél tovább használunk valamit. Igyekezzünk egy-egy ruhadarabot, kiegészítőt minél tovább a gardróbunkban tartani, újabb lehetőségeket találni a viselésére, érdekes styling megoldásokkal elkerülni, hogy ráunjunk. Hiszen a legfenntarthatóbb ruhadarabok azok, amik már a szekrényünkben vannak. Ha pedig mégis szükségünk van valamire, akkor másodkézből vásárolva, ruhákat megörökölve járulhatunk hozzá leginkább a körkörösséghez. Egy adott alkalomra ruhát keresve pedig érdemes számításba venni a kölcsönzést akár erre specializálódott üzlettől, akár egy barátunktól, rokonunktól.

Ha valamit teljesen elhasználtunk, a továbbadására sincs már lehetőség, akkor gondolnunk kell arra, hogy a tárggyal mi lesz az élete végén. Vagyis, körkörös modell esetén hogyan nem lesz vége, hogyan hasznosul újra. Ekkor vehetjük számításba a már említett komposztálást, a ruhadarab szétvágását, hogy aztán valami mást – akár házilag scrunchie hajgumikat – varrjunk belőle vagy az anyag ipari újrahasznosítását. Jelenleg ezek a lehetőségek többnyire kiaknázatlanok, mivel kevés olyan ruhadarab van, ami egyféle szálból készült, a természetes anyagokat pedig gyakran keverik valamilyen műszállal.

Ahogy a számos opcióból látszik, a divatipar körkörössége rendkívül összetett kérdés, ami sok lépésből áll, ha egy adott termék teljes életciklusát nézzük. A legfontosabb, leglényegesebb kétség kívül a növekedés megállítása és az új dolgok termelésének visszaszorítása, valamint a „vég” átgondolása akár tovább használva a tárgyat, akár már tervezéskor gondolva erre a pontra.

Szerző: Dózsa Kamilla